Urunk mennybemenetele minket is a mennyei dicsőség felé vonz – Leó pápa Regina Coeli imája

Urunk mennybemenetele nem eltávolodás, nem egy távoli esemény, hanem egy élő kapcsolat, amely már földi életünkben kitágítja látókörünket és Isten szívéhez közelít bennünket – tanította XIV. Leó pápa vasárnap délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében.

A pápa az Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt mintegy húszezer hívőt, arra buzdítva, hogy növeljük magunkban és körülöttünk azt az isteni életet, amelyet a keresztségben kaptunk, és amely folyamatosan felfelé, az Atyával való teljes közösség felé vonz bennünket, és terjesszük a világban a közösség és a béke értékes gyümölcseit.

Ma a világ számos országában ünneplik az Úr mennybemenetelének ünnepét – kezdte beszédét XIV. Leó pápa, majd utalt az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmány szavaira (vö. ApCsel 1,1–11): az a kép, ahogyan Jézus a bibliai szöveg szerint a földről felemelkedve a mennybe száll, azt a benyomást keltheti bennünk, hogy ez a misztérium egy távoli esemény. Valójában azonban nem így van, ugyanis Jézushoz mi egyetlen testben úgy kapcsolódunk, mint a tagok a fejhez, és mennybemenetele minket is magával vonz, Ővele együtt, az Atyával való teljes közösség felé. Szent Ágoston erről így szólt: „Az a tény, hogy a fej előrehalad, a tagok reményét jelenti” (Szent Ágoston 265, 1.2, Urunk mennybemenetele) – idézte a hippói egyházatya tanítását Leó pápa.

Krisztus egész élete egy felfelé ívelő mozgás, amely emberi mivoltán keresztül az egész világot átöleli és magába foglalja, felemeli és megváltja az embert bűnös állapotából, fényt, bocsánatot és reményt hoz el oda, ahol sötétség, igazságtalanság és kétségbeesés uralkodott, hogy eljusson Húsvét végső győzelméhez, amelyben Isten Fia „halálával megsemmisítette a mi halálunkat, és feltámadásával visszaszerezte életünket” (Húsvéti prefáció, I) – emlékeztetett a Húsvéti prefációra Leó pápa.

Az Úr mennybemenetele tehát nem egy távoli ígéretről szól, hanem egy élő kapcsolatról, amely minket is a mennyei dicsőség felé vonz. Már földi életünkben kitágítja és felfelé irányítja látókörünket és egyre inkább Isten szívének mértékéhez közelíti gondolkodásunkat, érzéseinket és cselekedeteinket – mutatott rá a Szentatya.

,Mi ismerjük ennek a felemelkedő útnak az irányát (vö. Jn 14,1–6). Megtaláljuk Jézusban, életének ajándékában, példáiban és tanításaiban. Látjuk a felemelkedésnek ezt az útját Szűz Máriában és a szentekben is: mindazokban, akiket az Egyház egyetemes példaképként kínál fel nekünk, és azokban is, akiket Ferenc pápa a „mellettünk élőknek”, szomszédjainknak szeretett nevezni (vö. Gaudete et exsultate k. Apostoli buzdítás, 7), akikkel együtt éljük mindennapjainkat, apák, anyák, nagyszülők, minden korú és helyzetű emberek, akik örömmel és elkötelezettséggel őszintén igyekeznek az evangélium szerint élni.

Velük együtt, támogatásukkal és imáiknak köszönhetően mi is megtanulhatjuk, hogyan emelkedjünk nap mint nap a Mennyek felé. Leó pápa idézett Szent Pálnak a filippiekhez írt leveléből, amelyben az apostol arra buzdít, hogy „irányuljanak gondolataitok mindarra, ami igaz, ami tiszteletre és becsülésre méltó, ami tiszta, ami szeretetre és dicséretre méltó, ami erényes és magasztos” (Fil 4,8), Isten segítségével valósítsuk meg a gyakorlatban azt, amit „hallottunk és láttunk” (9. v.), növeljük magunkban és körülöttünk azt az isteni életet, amelyet a keresztségben kaptunk, és amely folyamatosan felfelé, az Atyához vonz bennünket, és terjesszük a világban a közösség és a béke értékes gyümölcseit.

XIV. Leó pápa beszéde végén Szűz Máriához fohászkodott: segítsen nekünk a Mennyek Királynője, aki minden pillanatban megvilágítja és irányítja utunkat.

Forrás: Vatican News