BIY HU cover 131. nap

131. nap: A jövő reménye

C) Absalom története.
Amnon meggyalázza húgát, Támárt.

Ezután a következők történtek: Dávid fiának, Absalomnak volt egy szép húga, Támárnak hívták. Dávidnak a fia, Amnon beleszeretett. S Amnon annyira epekedett húgáért, Támárért, hogy egészen belebetegedett. Érintetlen lány volt ugyanis, így Amnon lehetetlennek találta, hogy hozzá közeledjék. De Amnonnak volt egy barátja. Jonadabnak hívták, s Dávid testvérének, Simeának volt a fia. Ez a Jonadab nagyon ravasz ember volt. Azt mondta neki: „Hogy van az, király fia, hogy minden reggel olyan bágyadt vagy? Nem mondanád el?” Amnon így válaszolt: „Szerelmes vagyok Támárba, testvéremnek, Absalomnak a húgába.” Erre Jonadab azt mondta: „Feküdj le az ágyba, és tettesd magad betegnek. Ha aztán eljön apád meglátogatni, hát mondd neki: Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s ő adjon nekem enni. Ha itt készíti el az ételt a szemem láttára, akkor elfogadom a kezéből.” Amnon tehát lefeküdt az ágyba, és betegnek tetette magát. Amikor a király elment meglátogatni, Amnon így szólt a királyhoz: „Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s hadd csináljon a szemem láttára néhány lepényt. Az ő kezéből megenném.” Erre Dávid üzent Támárnak a palotába: „Menj el bátyád, Amnon házába, és készíts neki valami ételt.” Támár tehát elment bátyja, Amnon házába. Az ágyban feküdt. Fogta a tésztát, kidagasztotta, s a szeme láttára lepényt csinált belőle, aztán megsütötte a lepényt. Akkor fogta a serpenyőt, és kiborította előtte. De ő nem akart enni, hanem azt mondta: „Menjetek ki innét, mindnyájan!” Erre mindannyian elmentek. Most azt mondta Amnon Támárnak: „Hozd be nekem az ételt a belső szobába, hogy a kezedből ehessek.” Támár fogta a lepényt, amelyet csinált, és bevitte bátyjának, Amnonnak a belső szobába. De amikor odanyújtotta neki, az elkapta őt, és azt mondta neki: „Gyere, húgom, feküdj mellém!” Azt felelte neki: „Hagyd ezt, bátyám, ne becsteleníts meg! Ilyesmit nem szokás Izraelben tenni. Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot! Hova mehetnék szégyenemmel? S te magad is egyike vagy Izrael főembereinek. Beszélj inkább a királlyal, biztosan nem tagad meg tőled.” De nem hallgatott szavára, erőszakot követett el rajta, meggyalázta, együtt hált vele.

Utóbb Amnont nagy utálat töltötte el tőle, úgyhogy az utálat, amely eltöltötte tőle, nagyobb volt, mint szerelme, amelyet előzőleg érzett iránta. Ezért azt mondta neki Amnon: „Fogd magad, és menj innét!” De ő így felelt neki: „Nem, bátyám! Ha most elkergetsz, még nagyobb igazságtalanságot követsz el ellenem, mint amilyet már elkövettél.” Csakhogy nem hallgatott rá, beszólította a legényt, aki a szolgálatára volt, és megparancsolta neki: „Lökd ki nekem ezt az utcára, és reteszeld be mögötte az ajtót!” [Hosszú ujjú tunikát viselt, ilyet hordtak ugyanis a királylányok, amíg szüzek voltak.] Erre a legény kituszkolta az utcára, és bereteszelte az ajtót.

Támár hamut szórt a fejére és megszaggatta hosszú ujjú tunikáját, amelyet viselt, és ahogy ment, jajgatott.

Bátyja, Absalom így szólt hozzá: „Bátyád, Amnon volt együtt veled? Akkor hallgass, húgom, hiszen a bátyád. Ne vedd szívedre a dolgot!” Így Támár magányosan élt bátyja, Absalom házában.
Amikor Dávid király meghallotta a dolgot, haragra lobbant. De nem vette el fiának, Amnonnak a kedvét, mert szerette, hiszen elsőszülött volt. Absalom azonban egyetlen szót sem váltott Amnonnal, sem rosszban, sem jóban. Absalom ugyanis gyűlölte Amnont, amiért meggyalázta húgát, Támárt.

Absalom megöleti Amnont és menekül.

Két esztendővel később történt, hogy Absalom birkanyírást tartott Efraim közelében, Baal-Hacorban, s meghívta a király valamennyi fiát. Elment a királyhoz, és így szólt hozzá: „Szolgád birkanyírást tart. Kísérje el a király udvari embereivel szolgáját!” De a király azt mondta Absalomnak: „Nem, fiam! Nem megyünk el mindnyájan, mert hisz terhedre lennénk.” Absalom tovább unszolta, de (Dávid) mégsem akart menni, hanem áldásával útra bocsátotta. Erre Absalom azt mondta: „Ha nem, hát akkor hadd jöjjön velünk legalább testvérem, Amnon.” A király megkérdezte: „Miért menjen veled?” Mégis, mivel Absalom erőltette, hát elengedte vele Amnont és a király fiait, mind.

Absalom királyi lakomát csapott, s megparancsolta szolgáinak: „Ügyeljetek! Ha Amnon már jó hangulatban lesz a bortól, azt fogom nektek mondani: Ragadjátok meg Amnont! Akkor öljétek meg! Ne féljetek, hisz magam adok rá nektek parancsot. Szedjétek össze bátorságotokat, és legyetek derék emberek!” Absalom szolgái úgy tettek Amnonnal, amint Absalom parancsolta. Erre a király fiai felugrottak, ki-ki öszvérére kapott, és menekült.

Még úton voltak, amikor a hír már Dávid fülébe jutott: „Absalom mind megölte a király fiait, nem hagyott közülük élve egyetlen egyet sem!” Erre a király felállt, megszaggatta ruháját, és a földre vetette magát. Udvari emberei is mind úgy álltak ott, megszaggatott ruhában. De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt, és azt mondta: „Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral. Ne vegye hát, uram királyom szívére a dolgot, és ne gondolja, hogy mind meghaltak a királyfiak. Nem, hanem csak Amnon halott.” Maga Absalom elmenekült.

Amikor az őrségen levő szolga kinézett, látta, hogy sok nép jött a háta mögötti irányból, a hegyoldal felől. Erre Jonadab így szólt a királyhoz: „Lám, megjöttek a királyfiak. Úgy történt minden, amint mondtam.” Alighogy befejezte szavait, megérkeztek a királyfiak, és elkezdtek hangosan sírni. A király és udvari emberei szintén nagy jajgatásba fogtak. Maga Absalom azonban elmenekült, és Ammihud fiához, Gesur királyához, Talmaihoz ment. A király egész idő alatt gyászolta fiát. Miután Absalom elmenekült és Gesurba jutott, három esztendeig maradt ott.

Joáb sürgeti Absalom hazatértét.

A király belenyugodott Amnon halálába, s így nem neheztelt tovább Absalomra.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Nátán próféta.

Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van.” Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van.” De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: „Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat?

Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt, abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre.”
Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.

Dávid imája.

Ekkor Dávid bement, leült az Úr elé, és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél? De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövőre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt. Mi többet kívánhatna még Dávid tőled, amikor látja a tőled kapott dicsőséget? Magad tüntetted ki szolgádat, Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat. Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk. Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erő dicsőségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elől nemzeteket űzzél el? Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram, az Istene lettél. Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad. Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, ő Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll előtted. Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád. Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet. Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

AZ ÜLDÖZÖTT IMÁJA

(Dávidtól.)
Szállj perbe, Uram, azokkal,
kik velem vitáznak,
győzd le azokat, kik ellenem harcolnak!

Ragadj fegyvert és pajzsot,
kelj föl védelmemre,

vess lándzsát és dárdát üldözőim ellen!
Mondd lelkemnek:
„Én vagyok üdvösséged!”

Vesszenek dicstelenül,
akik életemre törnek,
hátráljanak meg szégyenletesen,
akik gonoszat forralnak ellenem!

Legyenek olyanok,
mint pelyva a szélben,
az Isten angyala szórja őket szét!

Útjuk legyen síkos és sötét,
üldözze őket az Isten angyala!

Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem,
és ok nélkül vermet ástak életemnek.

Érje őket fájdalmas pusztulás,
akadjanak a nekem vetett hálóba maguk,
és essenek bele a verembe!

Lelkem pedig ujjongjon az Úrban,
örüljön segítségének!

Minden tagom hirdeti majd:
Ki olyan, mint te vagy, Uram?
Te, aki a gyengét megmented a túlerőtől,
a szegényt a rablók kezétől.

Elvetemült tanúk álltak elő,
s vallattak dolgokról,
mikről mit sem tudtam.

A jót rosszal viszonozták nekem,
üressé vált az életem.

Pedig én, amikor betegen feküdtek,
vezeklőruhát öltöttem,
lelkemet böjttel gyötörtem,
s imádságban öntöttem ki a szívem.

Bánatosan jártam, mintha
barátom vagy testvérem lett volna.
Mint aki anyját gyászolja,
úgy roskadoztam a szomorúságtól.

Mégis örültek, amikor ingadoztam,
és összegyűltek, ellenem fordultak.
Idegenek, kiket nem ismerek,
marcangoltak és nagy kiáltásokkal

azt kiáltják: „Ha! Ha! Láttuk!”
Fogukat csikorgatták ellenem.

Uram, meddig nézed még ezt?
Oltalmazd meg dühüktől életem,
mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól!

Akkor hálát adok neked
a nagy közösségben,
az egész nép előtt dicsőítlek téged.

Akik igazságtalanul rám támadnak,
ne diadalmaskodjanak fölöttem!
Ne hunyorgassák szemüket,
akik ok nélkül gyűlölnek!

Ők nem a béke hangján szólnak,
akik szelídek a földön,
azok ellen álnokságot koholnak.

Kitátják ellenem nagyra a szájukat,
s azt kiáltják: „Na, most majd meglátjuk!”

Uram, te láttad, ne hallgass tovább.
Uram, ne maradj távol tőlem!

Ébredj fel, kelj védelmemre,
Istenem és Uram, intézd te az ügyem!

Tégy igazságot, igaz voltod szerint!
Uram, Istenem,
ne diadalmaskodjanak rajtam,

ne gondolják szívükben:
„Éppen így akartuk!”
Ne mondhassák: „Most aztán felfaltuk!”

Pusztuljanak el szégyenletesen mind,
akik nyomorúságomon kéjelegnek!
Érje szégyen és gyalázat azokat,
akik fölényesen beszélnek felőlem!

De örüljenek és ujjongjanak mind,
akik ügyemet mérlegelik!
Mondogassák szüntelenül:
„Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!”

Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat,
s mindörökké zengje dicséreted!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, imádunk téged. Hálát adunk neked, mert sokszor találjuk magunkat csatákban. Sokszor érezzük úgy, hogy cselekednünk kell, meg kell szólalnunk. Azt is tapasztaljuk, hogy tartózkodnunk kell a cselekvéstől és csendben kell maradnunk. Urunk, néha össze vagyunk zavarodva, nem vagyunk biztosak benne, hogyan cselekedjünk és hogyan ne. Mikor kell lépnünk és mikor nem. Urunk, ez különösen olyan helyzetekben nehéz, mikor gyermekeket bízol ránk: mikor van szükség fegyelmezésre és mikor irgalomra. Mikor kell igazságosnak lennünk és mikor kell irgalmasnak lennünk. Istenünk, kérjük a bölcsességed, hogy jó döntéseket hozzunk. Bölcsességet ahhoz, hogy másoknak segíteni tudjunk, másokat szolgálni és vezetni tudjunk. Mert Istenem, az élet gyakran bonyolult és nem világos a következő lépés. Ezért kérjük bölcsességedet, hogy tudjuk, merre haladjunk tovább. Hogy tudjuk, hogyan legyünk a tieid és hogyan legyünk a körülöttünk levők segítségére. Add, hogy olyan emberek legyünk, akik tudnak segíteni! Ezt kérjük tőled, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Kezdjük a Krónikákkal, mert az kicsit könnyebb… Isten megerősíti azt a kijelentését, amit a Sámuel második könyve 7. fejezetében adott Dávidnak, ahol Dávid házat akar építeni az Úrnak, mondván, hogy ő maga cédrusból épült házban lakik, az Úr pedig egy sátorban. S ezt Nátán először jóváhagyja, majd azt mondja neki, hogy „ne te építs házat Istennek, nem neked kell naggyá tenned az Ő nevét. Ő fog neked házat építeni és Ő teszi naggyá a te nevedet.” Ekkor Dávid egy szép imát mond, amelyben értelmezi, mit közölt vele Isten. Megérti, hogy Ő hozta el a legelőről, a juhok mellől, és tette egész Izrael királyává. Dávid felfogja, hogy mennyire megáldotta őt Isten, hogy nagy dolgokra hívta el, küldetést adott neki. Hiszen emlékezzetek csak, mi történt Dávid és Sámuel első találkozásakor. Izáj összes fia közül nem másra, mint Dávidra mutatott az Úr, akit felkent Izrael királyává. Dávid Isten szíve szerinti ember. Tudjuk, Isten nem a külsőt nézi, hanem a szívet, és Ő meglátott valamit Dávid szívében. Ezért választotta őt, ezért őt kente fel. Erre emlékeznünk kell! 

Itt a 17. fejezetben, Isten megerősíti a tényt, hogy Dávid háza örökké állni fog. Olyan királyi dinasztia lesz, melyen keresztül áldás száll az egész világra. Mindezeket a jó dolgokat újra előhozom Dávidról. Fontos, hogy ezeket újból felidézzük, hiszen tudjuk, hogy a Sámuel második könyvének 11. fejezetében Dávid házasságtörést követ el Batsebával, szexuálisan kihasználja őt, majd megszervezi férje, Urija meggyilkolását. Aztán a 12. fejezetben Nátán próféta lebuktatja Dávidot, mire ő bűnbánatot tart, de ettől még lesznek következményei a bűnének.

Az egyik következményt itt látjuk a 13. fejezetben. Absalom Dávid egyik fia, Amnon egy másik nőtől való fia, kinek féltestvére Dávid egyik lánya, Támár, aki Absalom édestestvére. Kicsit bonyolult, de azért remélem, bírjátok követni. A történet szerint Amnon vágyakozik a féltestvére, Támár után, és gyakorlatilag megerőszakolja őt. Szörnyű! A bűn rejtélyével szembesülünk itt is. A szöveg azt mondja, Amnon belebetegedett Támár utáni szerelmébe. De azt a szót, amivel ezt leírják, inkább nemi vágynak lehet fordítani, tehát Amnon nem szerette Támárt, egyszerűen csak ki akarta használni őt. Amnon egyik barátja pedig egy trükköt ajánl, amivel elérheti, hogy egyedül lehessen a lánnyal, s akkor már azt tehet vele, amit akar.

Támár szívesen készít ételt beteg testvére számára, teljesen gyanútlanul… Tudom, milyen fájdalmas fejezet ez sokatok számára, akik voltatok esetleg ilyen helyzetben. Már a 11. fejezet is egy fájdalmas szituációt ír le, ahol Dávid és Batseba története található. És most elsősorban azokhoz a nőkhöz szeretnék fordulni, akik átélték, hogy olyan férfiak, mint Amnon vagy Dávid kihasználták őket. Azoknak, akik azonosulni tudnak Támárral, mert voltak már ilyen helyzetben. Ez a bűn története. Ahogy Amnon fogja Támárt és visszaél az erejével, az a bűn rejtélye. Nemcsak a szexuális bűné, hanem a bűné általában. Nehezen felfogható ez a gonoszság, aljasság, beszűkültség, amikor valaki nem akarja látni, hogy mit is tesz… Támár tiltakozik, védi emberi méltóságát. Próbálja meggyőzni Amnont, hogy tisztelettel bánjon vele. Még egy megoldást is felajánl. Arra kéri, hogy beszéljen Dáviddal, s akkor elvehetné őt, és így nem alázná meg, nem erőszakolná meg. A Leviták könyve 18,11 amúgy tiltja a féltestvérrel való szexuális kapcsolatot. Mindenesetre Támár mindent bevet, hogy megőrizze méltóságát. De Amnon nem hallgat rá és kényszeríti, hogy feküdjön le vele. 

Majd a 15. versben azt olvassuk, hogy Amnon meggyűlöli Támárt és ez a gyűlölet erősebb, mint a korábban iránta érzett szerelem. Ez minden bűn rejtélye, hogy amikor végülis megkapja, ami után vágyakozik, a mohósága, a sóvárgása tárgyát, akkor meggyűlöli azt. Egyfajta szégyen, egyfajta utálat jelentkezik. 

Amnon szörnyen bánt Támárral, és most ennek megfelelően szörnyen is érzi magát. Nem bírja elviselni Támár jelenlétét, mert az bűnére emlékezteti. Támár kérleli, hogy ne küldje el, ha már így megalázta. Az elküldésével ugyanis nem csak a jelenét, de a jövőjét is tönkretette. Abban a kultúrában így már nem lehetett senki felesége, mert ott csak szűz lányt vettek el. Itt áll most Támár kihasználva és eldobva.

Most Jézus nevét hívom, mert sokan vagytok, akik hasonlót éltetek át személyesen, amikor valaki megerőszakolt benneteket. Jézus nevében, azt akarom, hogy tudjátok, hogy Támár története rettenetes. És bensőtök rezonál a lány szívéből feltörő kiáltásra, hogy „nem csak kihasználtál, hanem most még el is dobsz”. Tudom, sokan, akikkel így bántak, azt érzik, hogy tönkretették őket. Elutasítva érzik magukat, olyannak, akiket már nem lehet többé szeretni. Ez nem igaz! Most Jézus nevében imádkozom értetek és engedjétek, hogy Isten szava elérje a szíveteket. Szerethetőek vagytok. Akkor is, ha valaki használt és kihasznált benneteket. Isten soha nem zár ki benneteket az Ő szeretetéből. Az lehet, hogy a múltatok és jelenetek sebekkel és gonosz dolgokkal van megjelölve, de a jövőtök helyreállítható. A jövőtök nem kőbe vésett, megváltoztatható és teli van reménnyel, mert Istenünk olyan Isten, aki a törött dolgokat éppé teszi. Az elveszett dolgokat megtalálja, az életteleneknek új életet ad. Ez mindenkinek szól: ha megtört vagy, Jézus éppé akar téged tenni. Ha elveszett vagy, Ő meg akar találni. Ha nincs benned élet, Ő fel akar emelni és egy reményteljes jövőt akar adni. Kérlek, halld meg ezeket a szavakat, és engedd, hogy gyógyítsanak! Így szeret Isten téged és jövőt szán neked. Nincs vége az életednek. Távolról sincs vége.

Visszatérve a történetünkhöz, a 21. versben az áll, hogy amikor Dávid hall erről az esetről, nagyon mérges lesz és Absalom is meggyűlöli Amnont. És ahogy olvassuk, Absalom két évet vár, és bosszút áll a lánytestvéréért: megöli Amnont.

Néhány dologra érdemes figyelnünk. Az egyik: Absalom. Ez lesz a kezdete Absalom Dávid király elleni lázadásának. Majd megpróbálja Izrael népét a saját oldalára állítani apja ellen. Ez egy kritikus pont. Egy másik, talán még válságosabb helyzet, amiben Dávidot látjuk. Előző bűnénél is, amiről a 11. fejezetben olvastunk, úgy válik házasságtörővé és gyilkossá, hogy nem a hivatását teljesíti. Nem a csatában van, ahol lennie kellene, hanem Jeruzsálemben marad. Amit most olvasunk a 21. versben az az, hogy haragra lobbant, de nem tett semmit. Haragudott a fiára, Amnonra, amiért lányát, Támárt megerőszakolta, de nem tett semmit. Ha ő megbünteti Amnont, valószínűleg megelőzhette volna a gyilkosságot és talán az Absolommal való tragikus konfliktust is.

Ez fontos mindannyiunk számára. Emlékezzünk, korábban Dávid imáiban, megkérdezte Istent: „Uram, ez olyan harc, amiben akarod, hogy részt vegyek vagy olyan, amitől távol kell maradjak”? Isten pedig válaszolt neki, hogy menjen vagy maradjon. Most csak haragszik, de a saját ügyeit intézi. Haragszik, de nem viselkedik apaként. Nem szembesíti a fiát szörnyű tettével és nem védi meg a lányát, akinek át kellett élnie ezt a szörnyűséget. Istent sem kérdi meg, hogy belemenjen-e ebbe a csatába vagy sem. (S ez mindnyájukra érvényes: egyik szereplőt sem érdekli, hogy mit szól Isten.) A következő fejezetekben látjuk majd mindennek a következményeit, ez nyomot hagy Dávid életében. A saját családjában lesz meg a nyoma annak, hogy a 11. fejezetben letért küldetése útjáról. És úgy tűnik, hogy úgy is maradt. A szíve még mindig egy Isten szerinti ember szíve, de tettei már nem felelnek meg ennek a magasztos elhívásnak. 

A Mennyei Atya fiainak lettünk teremtve. Isten szíve szerint való embereknek teremtettünk. Mégsem felelünk meg mindig ennek az elhívásnak. Ezért kell imádkoznunk egymásért. És a köztünk lévő sérült emberekért, a megtörtekért, az elveszettekért és az élettelenekért. Hogy Isten meg tudjon minket gyógyítani, éppé tudjon minket tenni, megtaláljon és vissza tudjon hozni bennünket az életbe.

Imádkozom érted, kérlek, te is imádkozz értem és a Biblia egy év alatt podcast hallgatóiért!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.