111. nap: Saul Dávid életére tör

Amikor a Saullal való beszélgetés véget ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a vonzalom Dávid lelke iránt, s Jonatán úgy megszerette, mint saját magát. Saul pedig magához vette azon a napon, és nem engedte többé vissza az apjához. Jonatán szövetséget kötött Dáviddal, mivel úgy szerette, mint saját magát. Jonatán levette a köntösét, ami rajta volt, és Dávidnak adta. Ugyanígy a harci fölszerelését is, még a kardját, íját és övét is. Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig győzedelmeskedett. Ezért Saul hadinépe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sőt Saul tisztjei is.

Saulban fölébred a féltékenység.

A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. És a táncoló asszonyok így énekeltek:

„Saul legyőzte ezreit,
Dávid meg tízezreit.”Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: „Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!” Ezért ettől a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot.
Másnap történt, hogy amikor betért a házába pihenni, Istennek egy gonosz lelke rátört Saulra. Dávid pengette a hárfát, mint máskor, Saulnak azonban lándzsa volt a kezében. Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: „Odaszegezem Dávidot a falhoz.” De Dávid kétszer is kitért előle.
Saul félt Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól azonban elfordult. Saul ezért eltávolította a környezetéből. Megtette egy ezer emberből álló csapat parancsnokává, ő vonult ki a nép élén. Dávidnak minden vállalkozása sikerrel járt, mert vele volt az Úr. Amikor Saul látta, hogy mennyi sikert ér el, félni kezdett tőle. De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig ő haladt élükön.

Dávid házassága.

Saul így szólt Dávidhoz: „Nézd, itt a legidősebb lányom, Merab. Hozzád adom feleségül. Csak légy továbbra is bátor ember, és vezesd az Úr harcait.” Saul ugyanis azt mondta magában: „Nem vetek rá kezet, vessenek inkább a filiszteusok.” Dávid ezt felelte Saulnak: „Ki vagyok és mi a fajtám, atyám nemzetsége Izraelben, hogy a király veje lehetne belőlem?” Amikor elérkezett az ideje, hogy Saul lányát, Merabot Dávidnak adják, a Mecholából való Adrielhez adták hozzá feleségül.
Michal azonban, Saul lánya, beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak találta a dolgot. Azt mondta ugyanis Saul: „Neki adom, de csapda lesz számára, s a filiszteusok kezet vetnek rá.” [Saul tehát másodszor is szólt Dávidnak: „Most a vőm lehetsz.”] Aztán Saul megparancsolta szolgáinak: „Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: Nézd, a király megkedvelt, és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje.”
Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: „Oly kevésnek tartjátok a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom.” A szolgái jelentették Saulnak: „Ezt meg azt mondta Dávid.” Saul azt felelte: „Mondjátok meg Dávidnak: A király nem kíván egyebet foglalóul, csak száz filiszteusnak az előbőrét, hogy így bosszút álljon a király ellenségein.” Közben azt gondolta a király, hogy Dávid a filiszteusok kezére kerül. Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a határidő, Dávid elment portyázni az embereivel, és megölt kétszáz filiszteust. Előbőrüket elvitte Dávid, és egytől egyig leszámolta a királynak, hogy a vejévé lehessen. Erre Saul hozzáadta a lányát, Michalt feleségül.
Saul most már világosan látta, hogy az Úr Dáviddal van, és egész Izrael szereti. Ezért Saul még jobban félt Dávidtól, és Saul örök ellenségévé lett Dávidnak. A filiszteusok vezérei azonban hadba vonultak, de akárhányszor csak harcba szálltak, Dávid mindig nagyobb győzelmet aratott, mint Saul összes többi tisztje, és nagy hírnévre tett szert.

Jonatán közbenjár Dávidért.

Saul elmondta a fiának, Jonatánnak és a tisztjeinek, hogy meg szándékozik ölni Dávidot. Saul fia, Jonatán azonban nagyon szerette Dávidot. Ezért tudtára adta Dávidnak a dolgot: „Atyámnak, Saulnak az a szándéka, hogy megöl. Ezért holnap kora reggel vonulj vissza, és rejtőzz el. Majd kimegyek, atyám mellé szegődöm a táborban, ahol leszel, és beszélek atyámmal érdekedben. Aztán, ha megtudom, hogy áll a dolog, elmondom neked.” Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: „Ne kövessen el a király bűnt szolgája, Dávid ellen, hiszen ő sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei. Kockáztatta életét, és legyőzte a filiszteust. Így nagy győzelmet szerzett az Úr egész Izraelnek. Magad is láttad, és örültél neki. Miért szennyezed hát be magad ártatlan vérrel, és ölöd meg Dávidot minden ok nélkül?” Saul meghallgatta Jonatánt, és megesküdött: „Amint igaz, hogy az Úr él, nem ölöm meg!” Erre Jonatán hívta Dávidot, és elmondta neki a dolgot. Aztán odavezette Saulhoz, és Dávid továbbra is szolgálta, mint azelőtt.

2. DÁVID ELMENEKÜL

Saul merénylete Dávid ellen.

Amikor a háborúskodás folytatódott, Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen, s olyan nagy vereséget mért rájuk, hogy megfutamodtak előle. De Sault hatalmába kerítette az Úrnak egy rossz szelleme; amikor a házában ült, lándzsát tartva a kezében, Dávid meg pengette a hárfát,

Michal megmenti Dávidot.

Saul megkísérelte, hogy Dávidot lándzsájával a falhoz szegezze, de Dávid kitért Saul támadása elől, úgyhogy a lándzsa a falba fúródott. Erre Dávid elmenekült, és mentette az életét. Még akkor éjszaka Saul elküldte embereit Dávid házába, hogy őrizzék, mert reggel meg akarta ölni. De Michal, a felesége figyelmeztette Dávidot: „Ha nem kerülsz még az éjjel biztonságba, reggel megölnek.” Aztán Michal leengedte Dávidot az ablakon, s ő fogta magát, és mentette az életét.
Michal most fogta a terafimot, és az ágyra tette. A fejéhez kecskeszőrből készült hálót tett, aztán betakarta egy takaróval. Amikor Saul elküldte embereit, hogy fogják el Dávidot, azt mondta nekik: „Beteg”. Saul azonban újra elküldte embereit, hogy keressék meg Dávidot. Megparancsolta nekik: „Hozzátok ide nekem ágyastul, hadd öljem meg!” Amint az emberek beléptek, lám, a terafim volt az ágyban, s feje körül a kecskeszőrből készült háló. Saul ezért így szólt Michalhoz: „Miért csaptál be, s miért hagytad, hogy ellenségem elszökjön és megmeneküljön?” „Azt mondta nekem – felelte Michal –, engedj, különben megöllek!”

Saul és Dávid Sámuelnél.

Dávid tehát elszökött, és megmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondott neki mindent, amit Saul tett vele. Aztán ő is, Sámuel is ott éltek a próféták házában Rámában. Saulnak jelentették: „Dávid a próféták házában van, Rámában.” Erre Saul elküldte embereit, hogy fogják el Dávidot. De amikor ezek meglátták prófétai révületükben a próféták seregét, Sámuellel az élükön, az Isten lelke Saul embereire is rászállt, úgyhogy prófétai révületbe estek.
Saulnak jelentették a dolgot, erre más embereket küldött, de ezek is prófétai révületbe estek. Erre Saul harmadszor is követeket küldött, de azok is révületbe estek.
Ekkor maga ment el Rámába. Amikor a Szekuban levő kiszáradt ciszternához ért, megkérdezte: „Hol van Sámuel és Dávid?” Ezt válaszolták neki: „A próféták házában, Rámában.” S míg innen eljutott Rámába a próféták házáig, leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy prófétai révületben volt, míg oda nem ért Rámába a próféták házához. Még a ruháját is levette, és Sámuel előtt is prófétai révületbe esett. Egész nap és egész éjjel ott fetrengett levetkőzve. Azért mondják: „Saul is a próféták közé tartozik?”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat