A lámpa az Úrnál van, de nekünk kell felkapcsolni – Vasárnapi ráhangoló
A húsvéti idő üzenetére irányította rá a figyelmet Vasárnapi ráhangolójában Heiter Robert Gottfried atya, aki ezúttal az Apostolok Cselekedeteiből vett részlet és a 16. zsoltár nyomán arról beszélt: az Isten megmutatja az élet útját, de annak járása személyes döntést és felelősséget kíván tőlünk.
Az elmélkedés középpontjában Péter pünkösdi beszéde állt, amely a feltámadt Krisztusra mutat, és arra az isteni igazolásra, amely Jézus életében, halálában és feltámadásában teljesedett be. Atya kiemelte, hogy az ősegyház tanúságtétele ma is eleven üzenetet hordoz: nem csupán múltbeli eseményekről szól, hanem a jelen emberének is utat mutat.
A ráhangoló egyik legfontosabb gondolata a 16. zsoltárból idézett mondatra épült: „Szemem előtt az Úr mindenkoron.” Heiter Robert Gottfried atya rámutatott, hogy a keresztény ember által vágyott béke, öröm, szilárdság és belső biztonság nem pusztán szép ígéret, hanem valóságos ajándék. Ugyanakkor ennek feltétele is van: az embernek vállalnia kell, hogy döntéseiben, mindennapi helyzeteiben, még a látszólag jelentéktelen kérdésekben is az Urat tartja szem előtt.
Az atya hangsúlyozta: sokan vágynak az örömteli, békés, Krisztus-központú életre, de a kérdés mindig az, hogy hajlandók vagyunk-e hozzátenni azt a keveset, amit Isten kér tőlünk. Ez a „kevés” mégsem magától értetődő: figyelmet, önvizsgálatot, belső fegyelmet és újra meg újra meghozott döntést jelent.
A ráhangoló egyik legerősebb képe így hangzott:
„A lámpa az Úrnál van. A nagy kérdés az, hogy mi felkapcsoljuk-e a villanyt.”
Ez a hasonlat világosan kifejezi a keresztény ember felelősségét. Isten világossága adott, az irány adott, a kegyelem adott – de nekünk kell akarni abban a fényben élni és dönteni.
Heiter Robert Gottfried atya szerint az Úr fényében meghozott döntések teszik lehetővé, hogy életünk ne csupán sodródás legyen, hanem valóban az élet útján haladjunk. Ha Krisztus marad a mérce, ha hozzá igazítjuk gondolatainkat és választásainkat, akkor a nehézségek között is megmaradhat bennünk az a béke és öröm, amelyről a zsoltár beszél.
