Megint elestél
„Na tessék, már megint elestél. Te tényleg egy nagy nulla vagy, egy senki. Soha nem fog sikerülni!”
Ez a kis hang a bensődben, amely csak szomorúságot és csüggedést okoz, nem egyéb, mint az ellenség hazugsága.
És mindjárt meg is mondom, miért hazugság.
Ehhez azonban pillantsunk bele a Példabeszédek könyvébe:
„Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.” (Péld 24, 16)
Nézd csak meg jól.
Először is, ki az, aki elesik? Az igaz vagy a gonosz?
Válasz: mindkettő.
A bukás nem a gonoszok kiváltsága. Az igazak is elesnek.
Folytassuk. Hányszor buknak el?
Az igaz hét alkalommal bukik el. A gonosz pedig… csak egyetlen egyszer.
Hogy miért?
Mert ahhoz, hogy valaki elessen, állva kell lennie! Fel kell állnia!
A gonosz viszont „belesüllyed balsorsába”, a bűne sarában marad. Örömét leli abban, hogy eltávolodik Istentől. Ott marad lenn, és nem is akar kitápászkodni.
Az igaz ember egy egyszerű ok miatt tud elesni: amiatt, hogy áll.
Hogyha az, hogy elesel, fájdalmat okoz neked és bosszant; ha zavar téged, hogy vétkezel, majd újra és újra megint vétkezel, mindez azért van, mert valami benned arra késztet, hogy felállj. Ez a Szentlélek hangja, amely azt mondja neked: „Oké, elestél… gyere, próbáld meg újra, állj fel!”
Kedves barátom, akkor most figyelj jól.
Előfordul, hogy elesünk. Nem kívánatos, de előfordul.
De amikor elesel, nagyon fontos, hogy ne dönts úgy, hogy lenn maradsz a földön. Mert akkor te is az egyik olyan gonosz lehetsz, aki belesüllyed a szerencsétlenségbe.
Isten nem fog vádlóként ujjal mutogatni a bukásodra. Ő az Atya, a védőügyvéd, a tanácsadó, aki feléd nyújtja a kezét, hogy ismét felállhass és újra indulhass.
Írta: Pascal Portoukalian
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: lapenseedepascal.com
