BIY HU cover 104. nap

104. nap: Jézus főpapi imája

Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.

A Vigasztaló eljövetele.

Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.

A viszontlátás reménye.

Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, s viszontláttok.” A taníványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?” Így töprengtek: „Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani.” Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire. Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát, mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem. Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Most már nyíltan beszélsz, nem képekben. Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hiszitek? Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”

A főpapi ima.

E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.

Ima az apostolokért.

Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

Ima a hívőkért.

De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.
Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.”

Jézus elfogatása.

Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Oda ment tanítványaival. Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.
Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Amikor azt mondta: „Én vagyok”, meghátráltak, és a földre rogytak. Jézus ezért újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték. Erre Jézus így folytatta: „Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el.” Így beteljesedett, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.”
Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”

Jézus Annás és Kaifás előtt.

A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust, és megkötözték. Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap, ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy „jobb, ha egy ember hal meg a népért”.
Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára, Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött, és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” „Nem vagyok” – felelte. A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni.
A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt felelte neki: „Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam.” E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: „Így felelsz-e a főpapnak?” Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?” Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz.
Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” De tagadta: „Nem vagyok.” A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „De hisz ott láttalak vele a kertben.” Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Jézus Pilátus előtt.

Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” „Ha nem volna gonosztevő – felelték –, nem hoztuk volna eléd.” Pilátus szabadkozott: „Vigyétek vissza, és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!” De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.” Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.
Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” „Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: „Én nem találom semmiben bűnösnek. De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” Erre újra kiabálni kezdtek: „Ne őt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az atyai intelmek folytatása

Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát,
ne vedd semmibe anyád tanítását!

Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre,
és akaszd a nyakadba.

Vezessen jártadban-keltedben,
amikor alszol, virrasszon fölötted,
ha meg fölébredsz, beszélgessen veled.

Mert a parancs lámpás, fény a tanítás,
életre vivő út az intelem s a feddés.

Megóv a más feleségétől,
az idegen asszony hízelgő nyelvétől.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked. Köszönjük igédet. Köszönjük, hogy megengeded nekünk, hogy halljuk a Fiú hozzád intézett imáját azon az éjszakán, amikor elárulták, azon az éjszakán, amikor megtagadták, azon az éjszakán, amikor kiszolgáltatták ellenségeinek, azoknak, akik gúnyolták, hamisan megvádolták, és végül megölték őt.

Atyánk, ezen az éjszakán megmutatod nekünk, hogyan beszélt a te Fiad veled. Megmutatod, mennyire szeret téged, és azt is, mennyire szereti azokat, akik az övéi ebben a világban. Atyánk, nagyon köszönjük, hogy belehallgathatunk Fiad imájába. Köszönjük, hogy mi lehetünk azok, akikért ő imádkozott.

És Atyánk, csak azt kérjük, mutasd meg nekünk a te szívedet Fiad szívében, aki annyira megalázta magát, és hagyta, hogy mások megalázzák, hogy kész volt elfogadni azt is, hogy egy rabló helyett őt feszítsék keresztre. Kész volt a bűnös helyére állni, noha ő maga bűntelen volt. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy ezt egyre mélyebben és mélyebben megértsük. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Huhh. Ahogy már az imában is említettük, hallottuk a főpapi imát. Ez Jézus főpapi imája János evangéliumában, amely a 13. fejezetben kezdődő búcsúbeszéd folytatása a 17. fejezetben. Jézus búcsúbeszéde és imája azért is annyira rendkívüli, mert teljesen világossá teszi: szenvedésben lesz részük mindazoknak, akik hozzá tartoznak ebben a világban. Újra kimondja ezt, a búcsúbeszéd lezárásaként a 16. fejezet utolsó versében: „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”

És ez az egyik legfontosabb dolog mindannyiunk számára, akik Jézust követjük: felismerjük, hogy ő nem ígér fájdalomtól mentes életet. Nem ígéri, hogy a követése bármi mást hozna nekünk, mint amit neki hozott. Neki gúnyt hozott. Megaláztatást hozott. Mindent elveszített, kivéve az Atyát. Még a barátait is néhány kivétellel, hiszen hallottuk, hogy Júdás elárulta, és azt is, hogy Péter megtagadta. És Jézus azt mondja: Igen, nektek is ez jut majd. Szenvedésben lesz részetek ebben a világban. De bízzatok, legyetek bátrak, mert én legyőztem a világot.

Ebben van valami rendkívül erőteljes. Jézus azt mondja: igen, jönnek a nehézségek. Igen, a világ eltipor majd benneteket. A következő fejezet pedig azért annyira lenyűgöző, mert Jézus nemcsak az apostolokért, a tanítványokért imádkozik, akik ott állnak előtte, hanem így folytatja: „De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem” (Jn 17,20). Ami azt jelenti, testvérek, hogy ma magát Jézust hallottátok értetek imádkozni. Mert ti azok közé tartoztok, akik az apostolok igehirdetése által jutottak hitre benne. Ez egészen döbbenetes.

Ma azt hallottátok, hogy igen, Jézus azt mondja: Ebben a világban szenvedni fogtok, ebben a világban próbák és megpróbáltatások érnek, ebben a világban sok-sok nehézség lesz — de bízzatok, én legyőztem a világot. És életének legnehezebb, legfájdalmasabb pillanataiban ő rátok gondol. Fájdalma kellős közepén Jézus konkrétan érted imádkozik. Azt mondja: Atyám, könyörgök mindazokért, akik az apostolok szava által megismernek téged és engem. ― És itt vagyunk. Itt vagyunk együtt már 104 napja. Értünk imádkozik még a szenvedések közepette is. Ennyire szeret…

Végül pedig látjuk, hogy Jézust kiszolgáltatják és elárulják. Jézust megtagadják. Jézust Pilátus elé állítják. Pilátus felteszi a kérdést: „Mi az igazság?” És ez a mi korunk kérdése is, igaz? Korunk kihívása a relativizmus. Az, hogy „neked megvan a te igazságod, nekem meg az enyém.” Jézus pedig azt mondja: „Nem, ez így nem igaz.” Jézus teljesen világossá teszi, amikor kijelenti: „Aki az igazságból való, hallgat szavamra” (Jn 18,37).

És mégis, a következő pillanatban azok az emberek, akiket Jézus megmenteni jött — hiszen tudjuk, hogy Jézus elsősorban a zsidó néphez küldetett, mert ők az ő népe, és különleges helyet foglalnak el Isten szívében —, elutasítják őt. Ez az egyik oka annak is, hogy olvassuk az Ószövetséget, a héber Írásokat: mert a zsidó népnek különleges helye volt és van az Atyaisten szívében. Jézus elsősorban hozzájuk jött. Ő maga mondja: „Küldetésem Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” És csak ezután jövünk mi, akik nem zsidónak születtünk.

De ahogy János evangéliumának első fejezetében olvassuk: „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” És mit választanak helyette? Azt választják, amit mi is oly gyakran választunk. Ott van Barabás, aki rabló volt — más evangéliumok szerint gyilkos is —, és azt mondják: ezt az embert akarjuk, hogy szabadon engedd. Barabást, és nem az Atya Fiát.

Egy érdekesség, amit talán már tudtok is, hogy Barabás neve azt jelenti: „az apa fia” vagy „az atya fia” — hiszen a „bár” azt jelenti: fia valakinek, az „abbász” pedig azt: atya. (Egy kis nyelvészeti megjegyzés. Számunkra fura ez a szóösszetétel, mert a héberben és az arámiban a birtok és birtokos sorrendje fordítva van, mint a magyarban. Elől van a birtok [itt a „fia”] és utána a birtokos [„az apának a” ]). De visszatérve az eseményekhez, azt látjuk, hogy ebben a pillanatban a zsidók azt teszik, amit mi is újra meg újra: elutasítják az igazi Atya Fiát egy eltorzított „atya-fia” kedvéért. Mi is ezt tesszük állandóan. Azt mondjuk: „Jézus, tudom, hogy szeretsz engem, de inkább odaadom a szívemet valaminek vagy valakinek, aki nem szeret viszont.” Barabást választjuk az Atya Fia helyett.

Jézusunk, kérünk, segíts minket! Segíts, hogy ma és minden nap téged válasszunk! Segíts, hogy mindig közel legyünk hozzád. Add, hogy amit értünk tettél — hogy megaláztad magad, vállaltad a megaláztatást, eltűrted a szenvedést, és ahogy holnap hallani fogjuk, a keresztre feszítést, a halált és a feltámadást is —, azt ne hagyjuk kárba veszni az életünkben. Mert mindezt az Atya dicsőségéért tetted, és értünk tetted.

Imádkozom értetek, és kérlek, imádkozzatok értem is, hogy ma és minden nap az igazi Atya Fiát tudjuk választani. Azaz, mindig az ő akarata legyen az első számunkra.

Jézus Krisztus, aki a szenvedés útján is hűséges maradt az Atyához, vezesse szívedet, hogy a hamis választások helyett mindig őt, az igaz Fiút tudd választani. Erősítsen meg a megpróbáltatásban, őrizzen meg az eltévelyedéstől, és töltsön el békével, amely legyőzi a világ félelmét. Áldjon meg téged a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

2 hozzászólás

  1. Hálásan köszönöm Fábry Kornél atya🙏🏻
    Imádkozom Érted és Mindenkiért 🙏🏻 akivel itt együtt járunk 🙏🏻🤍