103. nap: Júdás kettős élete
Korszak: Messiási ellenőrző pont
Ima
Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, te vagy a mi jó Atyánk! És mivel Jézus Krisztus elküldte a Vigasztalót és az Igazság Lelkét a szívünkbe, ezért Atyának szólíthatunk téged – mert te ránk nézel, és fiaidnak és lányaidnak hívsz minket. Ezért ezen a napon dicsőítünk és hálát adunk neked, és szükségleteinkkel is hozzád fordulunk, mert tudjuk, hogy te jó Atya vagy, látod hiányainkat és betöltöd azokat. Mennyei Atyánk, segíts, hogy ne legyünk olyanok, akik csak akkor jönnek hozzád, amikor szükségük van rád… Segíts, hogy olyan szívünk legyen, mint Jézus szíve, aki minden időben és minden körülmények között szeret téged! Segíts, hogy semmi ne akadályozzon meg minket abban, hogy teljesítsük akaratodat, és semmi ne válasszon el minket Fiad, Jézus jelenlététől, szívétől és kegyelmétől! Segíts, hogy ezen a napon és minden nap benned maradjunk! Jézus nevében kérjük ezt. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
János evangéliumának 13., 14. és 15. fejezetében nemcsak a tanítványok lábának megmosását találjuk, ami Jézus csodálatos tanítása arról, hogy „nem nagyobb a szolga uránál” (Jn 13,16), és hogy „amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13,15). Ez egy erőteljes emlékeztető arra is, amit Jézus máshol mond: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért” (Mt 20,28).
Ami még igazán figyelemreméltó – és ezt talán többször is hangsúlyozni fogjuk az evangéliumok olvasása során –, az az, amikor Jézus bejelenti, hogy elárulják, s ezt mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” A következő versben, János 13,22-ben pedig ez áll: „A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja.” Gondoljunk bele: itt van ez a tizenkét ember – tizenhárom, Jézussal együtt –, akik az elmúlt két és fél-három évben együtt táboroztak, együtt éltek éjjel-nappal. Tökéletesen ismerniük kellett egymást. Mégis, amikor Jézus kijelenti, hogy egyikük elárulja őt, fogalmuk sincs, kiről van szó. Nem tudják. De ebben az is benne van, hogy simán kinézték magukból és egymásból is, vagy, hogy egyikükről sem tudták ezt elképzelni. Maradjunk ez utóbbi, optimista verziónál.
Milyen életet élhetett tehát Júdás, ha róla sem feltételeztek ilyet? Volt egy titkos élete, amit a vele lévő testvérei elől is rejtegetett, bár mindannyian ismerték. Hiszen központi személyiség volt, ő kezelte a pénzesdobozt, rá volt bízva a szegényeknek szánt adományok kezelése – mégis titkokat őrzött a szívében. És vajon mi lett volna, ha Júdás nem tartotta volna ezt magában? Ha megnyílt volna valaki előtt? Nem tudjuk pontosan, miért árulta el Jézust – sokféle találgatás létezik, de a valódi okot nem ismerjük. Mi lett volna, ha egyszerűen odafordul valamelyik testvéréhez, és azt mondja: „Fiúk, ezzel küszködök, Jézus elárulásán gondolkodom.” Vagy még inkább, ha Jézushoz fordul, és azt mondja: „Jézus, ezen gondolkodom. Ez helyes vagy helytelen?” (Nyilvánvalóan helytelen volt, hogy elárulta Őt.)
De Júdáshoz hasonlóan, milyen gyakran előfordul, hogy mi is magunkba zárkózunk? Hányszor próbáljuk a keresztény életet magányosan megélni, és elrejteni a szívünk mélyén azokat a dolgokat, amiket valójában ki kellene mondanunk? Azt hisszük, hogy ezzel védjük magunkat vagy másokat, de az esetek többségében ez elkerülhetetlenül katasztrófához vezet. Ugyanebben a fejezetben Jézus előre megmondja Péter tagadását is. Péter magabiztosan kijelenti: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!” (Jn 13,37). Jézus azonban rámutat Péter gyengeségére: „Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz” (Jn 13,38). Elgondolkodtató szavak, önvizsgálatra indítanak.
De Jézus nemcsak ezt mondja. Azt is kijelenti: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” (Jn 14,2). Majd: „Ismeritek oda az utat, ahová megyek” (Jn 14,4). És akkor elhangzik az a híres mondat: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (Jn 14,6). Jézus azt ígéri: „Újra eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” (Jn 14,3). Ezek rendkívül erőteljes és bátorító szavak.
Végül pedig Jézus ígéretet tesz a Szentlélek eljövetelére. Nagyon szeretem ezt a részt, mert Jézus azt mondja az Atyáról: „Más Vigasztalót ad nektek” (Jn 14,16). Ez azt jelenti, hogy Ő maga az első Vigasztaló. Valaki egyszer rámutatott erre, és nagyon megérintett: ha a Szentlélek a „másik Vigasztaló”, az azt jelenti, hogy Jézus az első. Az Atya kinyújtja a karját, hogy átöleljen minket – egyik karja a Fiú, a másik a Szentlélek. Az Atya így ölel magához minket. És nekünk van választásunk: Akarunk-e ebben az ölelésben élni, vagy sem? Ezért mondja Jézus: „Maradjatok bennem, s akkor én is bennetek maradok” (Jn 15,4). És azt is mondja: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Ez annyira erőteljes! Nem azt mondja, hogy nélkülem kevesebbet tehettek – pedig sokszor így értelmezzük. Azt mondja: „Nélkülem semmit sem tehettek.” De benne, ővele minden lehetséges!
Szóval nem tudom, hol vagy most, mivel küzdesz ma. Nem tudom, milyen harcokat vívsz éppen. Milyen kihívások közepén vagy most. Milyen félelmek és szorongások nyomják a szívedet, vagy legalábbis fenyegetnek azzal, hogy átveszik fölötte az uralmat. De most arra vagyunk hívva, hogy az Úr szívében maradjunk meg. Erre vagyunk hívva: hogy benne időzzünk. Azért imádkozom érted, hogy ez sikerüljön neked. És kérlek, imádkozz azért is, hogy nekem is sikerüljön benn maradni Isten szerető szívében, bármilyen körülmények között, bármilyen helyzetben. Akár az derül ki, hogy egy árulásra képes Júdás vagyok, akár az, hogy egy Jézus megtagadására kész Péter leszek, imádkozzunk egymásért, hogy mindig Krisztus szívében maradjunk, és megmaradjunk az ő jelenlétében.
Mert az igazság az, hogy életünk egy pontján — sőt, talán sok pontján — mi vagyunk az a Júdás, aki elárulja Jézus szeretetét. És mi vagyunk az a Péter is, aki letagadja, hogy valaha közel állt volna hozzá, hogy ismerné ezt az Istent, aki mindent odaadott értünk. Segíts minket, Istenünk! Imádkozzunk egymásért, testvérek, hogy amikor árulóként ismerünk magunkra, tagadóként, olyanként, aki elsétált vagy elfutott, akkor engedjük, hogy Jézus kegyelme visszahozzon minket.
Az Úr Jézus, aki hűséges marad akkor is, amikor mi elbukunk, őrizze meg szívedet minden félelemben és küzdelemben! Adjon neked bűnbánó lelket, erőt a visszatéréshez, és kegyelmet, hogy mindig az ő szeretetében maradj! Áldjon meg téged a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.
Kornél atya vagyok, és már nagyon várom, hogy holnap folytassuk.
Kedves Kornél Atya!Köszönöm az imádat az áldast!Köszönöm hogy erőt kapok.a Biblia tanitasabol ebben a gyűlölködő világból és ha el is vagyok keseredve segít a Biblia tanítása hogy van remény hiszen a Jó Isten szeret
Én ismatkozom Érted és mindenkiért hogy legyen béke és ne gyűlölet az emberek szívében!