Bevezető rész: Messiási ellenőrző pont

Korszak: Messiási ellenőrző pont

Elmélkedés

Ez egy tematikus bevezető adás a János evangéliuma köré épített Messiási ellenőrzőpont fejezethez.

Kedves testvérem! Nagy öröm számomra, hogy most ezen a ponton megállhatunk egy pillanatra, és a Szentírás ószövetségi történetének sodrából előreugorhatunk az Újszövetségbe, János evangéliumához. Az elmúlt időszakban a Biblia nagy elbeszélő könyvein haladtunk végig, a Teremtés könyvétől kezdve, és joggal érezhettük azt, hogy jó, jó, de hol van már Jézus? Hová fut ki mindez? Most pedig az utunk elérkezett az első olyan állomáshoz, amikor különösen is megláthatjuk: az egész Ószövetség Krisztusra mutat. Minden az ő eljövetelét készítette elő. Az Ószövetség feltárul az Újszövetségben, és az Újszövetség már ott rejtőzik az Ószövetségben.

A következő napokban János evangéliumát járjuk végig. Ez különleges kegyelem, mert János evangéliuma egészen sajátos helyet foglal el a négy evangélium között. Mind a négy evangélium ugyanarról az egy Üdvözítőről beszél, de más-más hangsúllyal. Máténál Jézust mint Királyt látjuk, Márknál mint szolgát, Lukácsnál mint embert, Jánosnál pedig mint Istent. Ezért is kezdődik János evangéliuma olyan fenségesen: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Míg másutt a történet emberi szálai rajzolódnak ki erősebben, János rögtön Jézus istenségének titkába vezet be bennünket.

János evangéliuma több szempontból is eltér a többitől. Kevesebb benne a csodaelbeszélés, példabeszédek pedig szinte egyáltalán nincsenek, és ördögűzés leírást sem találunk benne.

Vannak részek viszont, amik csak Jánosnál találhatóak meg, a többi három evangéliumban nem. Ilyen az első csodája a kánai menyegzőn (Jn 2), a Nikodémussal való beszélgetés az „újjászületésről” (Jn 3), a találkozás a szamáriai asszonnyal a kútnál (Jn 4), a Betesda tavánál a béna meggyógyítása (Jn 5), a vakon született meggyógyítása (Jn 9), Lázár feltámasztása (Jn 11), a lábmosás az utolsó vacsorán (Jn 13), vagy a 153 hal csodája feltámadás után (Jn 21). Viszont nagyon gazdag Jézus közvetlen tanításában. Minden fejezet szinte külön portrét fest Krisztusról: arról, hogy ki ő valójában. A szinoptikus evangéliumok — Máté, Márk és Lukács — gyakran inkább azt mutatják meg, mit tett Jézus; János pedig különleges erővel tárja fel előttünk, hogy kicsoda ő. Ezért van az is, hogy az evangélium utolsó szakasza, különösen a 12. fejezettől a 19-ig, Jézus utolsó hetére összpontosít: a szenvedésére, halálára és a feltámadására, vagyis üdvösségünk középpontjára.

János evangéliumának egyik kulcsszava: a hit. Csaknem százszor fordul elő a hinni ige. Háromszor több alkalommal, mint a többi evangéliumban összesen. Újra és újra felhangzik benne a felszólítás: higgyetek! Mert amikor János megmutatja nekünk, hogy Jézus az Isten Fia, az üdvösség kulcsa, akkor erre nekünk válaszolnunk kell. Ez a válasz pedig nem csupán értelmi egyetértés. A hit a Szentírás szerint mindig együtt jár engedelmességgel is. Nem elég azt mondani: igen, elhiszem. A hit azt is jelenti: rábízom magam, és az akaratommal is igent mondok rá. A görögben ugyanaz a szó, a „pisztisz” fejezi ki a hitet és a bizalmat. Ahogyan Jézus mondja: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.” János evangéliuma nagyon erősen kapcsolja össze a hitet és az életet, a hitet és az engedelmességet.

Különösen szép János evangéliumában az is, ahogyan Jézus önmagáról beszél. Újra és újra elhangzanak az úgynevezett „Én vagyok” kijelentések. „Én vagyok az élet kenyere.” „Én vagyok a világ világossága.” „Én vagyok az ajtó.” „Én vagyok a jó pásztor.” „Én vagyok a feltámadás és az élet.” „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” „Én vagyok az igazi szőlőtő.” És ott van az egyik legmegrendítőbb kijelentése is: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Ezt csak akkor értjük igazán, ha eszünkbe jut a Kivonulás könyve, ahol az égő csipkebokor jeleneténél Isten feltárja Mózes előtt szent nevét: „Vagyok, aki vagyok.” Jézus tehát nem csupán Isten küldötteként áll előttünk, hanem úgy, mint aki osztozik az Atya isteni létmódjában. Ezért mondhatja: „Én és az Atya egy vagyunk.” És ezért mondhatja azt is: „Aki engem látott, látta az Atyát.”

Ahogy majd haladunk János evangéliumában, számos olyan mozzanatot fogunk felfedezni, amelyet most már sokkal mélyebben értünk, mert bejártuk az Ószövetség nagy útját. Most már másként halljuk majd ezeket a szavakat, mert mögöttük ott zeng a Teremtés könyve, a kivonulás, a törvény, a pusztai vándorlás, és mindaz, amit Isten előkészített népe történetében. János evangéliuma ezért különleges ajándék: nem elszigetelt könyv, hanem beteljesedés.

Van János evangéliumának egy érdekes részlete is az utolsó fejezetben, amikor Jézus  feltámadása után a tanítványok a tavon halásznak, és a hálóba százötvenhárom nagy hal akad. Első hallásra különös, miért éppen ezt a számot jegyzi meg az evangélista. A Szentírás azonban sokszor több rétegben beszél. A héber gondolkodásban a számoknak is jelentésük van, a betűk számokat is jelentenek, és ez a szám egy bizonyos hagyomány szerint Isten önkinyilatkoztatására is utalhat: „Én vagyok Isten.” De lehet az akkor ismert világ népeinek a száma is. Különfélék a magyarázatok. Nem az a legfontosabb, hogy minden ilyen mélységet azonnal megfejtsünk, hanem hogy észrevegyük: János evangéliuma tele van olyan jelekkel, amelyek Jézus személyének misztériumát tárják fel.

De János evangéliuma nemcsak teológiai magasság, hanem nagyon személyes örömhír is. Gondoljunk Péterre! Háromszor tagadja meg az Urat. Elbukott. Azt hihette volna, hogy ezzel mindennek vége. Hogy alkalmatlanná vált, hogy kiesett a meghívásból, hogy Isten majd mást választ helyette. És mégis: a feltámadt Krisztus újra megszólítja őt. Nem selejtezi ki, hanem helyreállítja. Megkérdezi tőle: „Szeretsz engem?” És amikor Péter fájdalmán keresztül kimondja szeretetét, Jézus megbízza: „Legeltesd juhaimat!” Micsoda vigasztalás ez mindannyiunknak! Mert előbb-utóbb szinte minden hívő ember eljut oda, hogy megkérdezi: vajon én már végképp méltatlanná váltam? Vajon kizártam magam? És János evangéliuma erre azt mondja: nem, az Úr nem kidobni akar, hanem helyreállítani. Nem végleg elutasítani, hanem visszahívni.

Ugyanez az irgalom ragyog fel a házasságtörésen ért asszony történetében is. Ott áll megszégyenítve, összetörten, kiszolgáltatottan az emberek ítélete előtt. És Jézus nem tagadja a bűn súlyát, de nem is azonosítja az asszonyt a bűnével. Felemelő irgalommal szól hozzá. Megszabadítja a szégyen terhétől, és új életre hívja. Nagyon fontos különbség van bűntudat és szégyen között. A bűntudat azt mondja: rosszat tettem. A szégyen pedig azt suttogja: rossz vagyok, vállalhatatlan vagyok mások szemében. És éppen itt gyógyít Jézus: ott, ahol az ember attól fél, hogy ha igazán látnák, elutasítanák. Jézus azonban úgy néz ránk, hogy közben ismer, és mégis szeret. Ezért van remény. Ezért lehetséges a szabadság. Ezért lehet újat kezdeni.

Amikor tehát most belépünk János evangéliumába, érdemes úgy hallgatnunk, hogy közben tudjuk: nem fogunk mindent elsőre felfogni. Nem fogjuk minden mélységét egyszerre befogadni. De ez nem baj. Engedjük, hogy az evangélium, mint élő víz átjárjon bennünket. Amit most megértünk belőle, az ajándék. Amit később értünk meg, az is ajándék lesz. A fontos az, hogy nyitott szívvel hallgassuk.

Ez az evangélium arra hív, hogy felismerjük: Jézus valóban Isten Fia, az Atyával egylényegű Úr, aki értünk jött el. Arra hív, hogy higgyünk benne. Arra hív, hogy ne a szégyenünk, ne a múltunk, ne a bukásaink alapján határozzuk meg önmagunkat, hanem az ő irgalmas tekintete alapján. Arra hív, hogy engedjük magunkat helyreállítani. És arra is hív, hogy közösségként járjuk ezt az utat, imádkozva egymásért, mert Isten igéje nemcsak az értelmünket akarja formálni bennünk, hanem a szívünket, a látásmódunkat és az életünket is.

Kívánom, hogy János evangéliuma valóban új fényt gyújtson bennünk. Segítsen mélyebben látni Krisztust, jobban bízni benne, és bátrabban rábízni az életünket. Mert ő az, aki ma is mondja nekünk: ne félj, nem vagy elveszve, nem vagy kizárva, hanem hívva vagy. Higgy bennem, kövess engem, és élj!

Hogy kapcsolatban maradjunk, kérlek, iratkozz fel arra a csatornára, ahol ezt a részt hallgatod. YouTube-on pedig aktiváld a harangot is! Töltsd le a Zarándok mobilalkalmazást, és kövesd a Biblia egy év alatt podcastet nyitott szívvel, mert Isten személyesen akar szólni hozzád az Ő igéje által.

Én Kornél atya vagyok, és most arra hívlak, hogy folytasd a podcastet a Messiási ellenőrző pont fejezetének első adásával, a 99. rész meghallgatásával.

Vezessen bibliai utadon a téged megalkotó és örök életre hívó Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Ámen.