93. nap: Erősségek és gyengeségek

Efraim háborúja Gileád ellen.

Efraim lakói összegyűltek, átkeltek Szafonnál a Jordánon, és így szóltak Jiftachhoz: „Amikor Ammon fiai ellen hadba vonultál, miért nem hívtál minket is, hogy veled menjünk? Elégetünk házaddal együtt!” Jiftach így válaszolt nekik: „Nagy vitám volt – népemnek és nekem –, és Ammon fiai szorongattak. Hívtalak benneteket, hogy segítsetek, de nem szabadítottatok ki a kezükből. Amikor láttam, hogy senki se jön segítségemre, kockára tettem életemet, s kivonultam Ammon fiai ellen, és az Úr kezembe adta őket. Miért vonultatok fel ma ellenem?” Jiftach összegyűjtötte Gileádból az összes férfit, és harcba bocsátkozott Efraimmal. A gileádiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: „Ti gileádiak csak efraimi szökevények vagytok Efraim és Manassze között.” Ekkor Gileád megszállta a Jordán gázlóit Efraimmal szemben, és amikor Efraim szökevényei közül valaki azt mondta: „Szeretnék átmenni”, akkor a gileádi emberek megkérdezték tőle: „Efraim fiai közül való vagy?” Ha azt válaszolta, hogy nem, akkor ezt mondták neki: „Mondd akkor: sibbolet!” Erre azt mondta: „szibbolet”, mert nem tudta pontosan kiejteni. Nyomban megragadták, és a Jordán gázlójánál megölték. Negyvenkétezer ember esett el akkor Efraimból. Jiftach hat évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt a gileádi Jiftach, és városában, Gileádban temették el.

9. IBSZÁN

Utána a betlehemi Ibszán lett Izrael bírája.
Harminc fia és harminc lánya volt. Lányait idegenbe adta feleségül, fiainak meg harminc lányt szerzett. Hét évig volt Izrael bírája, aztán meghalt Ibszán, és Betlehemben temették el.

10. ELON

Utána a Zebulunból való Elon lett bíró Izraelben, és tíz évig kormányozta Izraelt. Azután meghalt a Zebulunból való Elon, és Zebulun városában, Elonban temették el.

11. ABDON

Utána a piratoni Hillel fia, Abdon lett bíró Izraelben. Negyven fia és harminc unokája volt, s ezek hetven szamáron jártak. Nyolc évig kormányozta Izraelt. Azután meghalt Abdon, a piratoni Hillel fia, és Piratonban temették el, Efraim földjén, az amalekiták hegységén.

12. SÁMSON

Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket. Volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddő volt, és nem volt gyermeke. Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy, és nincs fiad. Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, mert fogansz, és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.” Az asszony elment, és elmondta férjének: „Megszólított Istennek egy embere. Isten angyalára hasonlított, olyan fönséges volt. Megkérdeztem tőle, honnan jött, de nem mondta meg nekem a nevét. Ellenben így szólt hozzám: Fogansz, és fiút szülsz. Ezért mostantól ne igyál se bort, se szeszes italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől kezdve halála napjáig.”
Mánoah akkor az Úrhoz könyörgött: „Kérlek, Uram, hadd jöjjön el még egyszer az az ember, akit küldtél, s tanítson meg minket rá, mit kell tennünk a születendő gyermekkel.” Az Úr meghallgatta Mánoahot, és az Úr angyala újra eljött az asszonyhoz, akkor, amikor épp a mezőn volt, és férje, Mánoah nem volt vele. Az asszony gyorsan elszaladt, és tudtára adta férjének a dolgot. Így szólt hozzá: „Megjelent az az ember, aki a múltkor járt nálam.” Mánoah fölkelt, követte feleségét, odament az emberhez, és így szólt hozzá: „Te vagy az az ember, aki ezzel az asszonnyal beszéltél?” „Én vagyok” – válaszolta. Mánoah erre azt mondta: „Ha szavad valóra válik, mi legyen a tennivalónk a gyermek körül?” Az Úr angyala így válaszolt Mánoahnak: „Az asszony tartózkodjék mindattól, amit mondtam neki. Ne fogyasszon semmi olyat, ami a szőlőtőkéről való, ne igyék bort, se részegítő italt, ne egyék semmi tisztátalant, s tartsa meg mindazt, amit meghagytam neki.” Mánoah akkor így szólt az Úr angyalához: „Engedd meg, hogy marasztaljunk és elkészítsünk számodra egy kecskét.” Mánoah ugyanis nem tudta, hogy az Úr angyala. Az Úr angyala azt felelte Mánoahnak: „Ha tartóztatsz is, nem eszem ételedből; ha ellenben égőáldozatot akarsz készíteni, mutasd be az Úrnak.” Mánoah akkor megkérdezte az Úr angyalától: „Mi a neved? Ha ugyanis beteljesedik a szavad, szeretnénk megtisztelni.” Az Úr angyala azt felelte: „Miért kérdezősködöl nevem felől, mikor azt titok fedi?” Erre Mánoah vette a kecskét az ételáldozattal együtt, és bemutatta a sziklán égőáldozatul az Úrnak, aki titokzatos dolgokat művel. Amikor a láng az ég felé csapott az oltárról, az Úr angyala fölemelkedett ebben a lángban. Mánoah és felesége látták, és arcra borultak a földön. Az Úr angyala többé nem jelent meg sem Mánoahnak, sem feleségének, és Mánoah megértette, hogy az Úr angyala volt. „Egész biztosan meg kell halnunk – mondta Mánoah feleségének –, mert Istent láttuk.” Felesége így válaszolt neki: „Ha az Úrnak az volna a szándéka, hogy megöljön minket, akkor nem fogadott volna el kezünkből égő- és ételáldozatot, és nem adta volna most nekünk ezeket az utasításokat.” Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnőtt, az Úr megáldotta, és az Úr lelke irányítani kezdte Mahane-Dán táborában, Szorea és Estaol között.

Sámson házassága.

Sámson lement Timnába, és ott meglátott a filiszteusok lányai közt egy nőt. Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: „Láttam Timnában a filiszteusok lányai között egy nőt. Vegyétek nekem feleségül.” Apja és anyja így szólt hozzá: „Nincsen nő törzsed tagjai közt és egész népedben, hogy elmész, és a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni?” De Sámson így válaszolt apjának: „Azt szerezd meg, mert az tetszett meg nekem.” Apja és anyja ugyanis nem tudta, hogy ezt az Úr sugallta, s hogy csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Ebben az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen.
Sámson lement Timnába. Amikor a timnai szőlőhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán. Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét. Apjának meg anyjának azonban nem mondta el, mit tett. Lement, s beszélt a lánnyal – tetszett neki. Egy idő múlva aztán visszatért, hogy feleségül vegye a lányt. Kitérőt tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját. S lám, az oroszlán csontvázában méhraj volt és lépesméz. Felmarkolta, s menet közben eszegette. Amikor hazaért apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek belőle, de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán csontvázából szedte ki. Ezután lement asszonyához. Ott hét napig tartó lakomát rendeztek Sámsonnak, mert ez volt a szokásuk a legényeknek. Mivel azonban tartottak tőle, harminc kísérőt adtak mellé, hogy a közelében legyenek.

Sámson találós kérdése.

Sámson így szólt hozzájuk: „Találós kérdést szeretnék nektek föladni. Ha meg tudjátok fejteni a lakoma hét napja alatt, akkor harminc inget és harminc váltóruhát adok nektek. Ha ellenben nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc váltóruhát.” Azt válaszolták neki: „Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk.” Így szólt hozzájuk: De három napig nem tudták megfejteni a találós kérdést.

„Eledel jött ki az evőből,
s édesség került ki az erősből.”Ezért a negyedik napon így szóltak Sámson feleségéhez: „Vedd rá férjedet, hogy árulja el neked a találós kérdés értelmét, mert ha nem, akkor megégetünk atyád házával egyetemben. Hát azért hívtatok ide, hogy kifosszatok minket?” Sámsonnak a felesége a nyakába borulva siránkozott. Így beszélt: „Gyűlölsz, nem szeretsz. Találós kérdést adtál föl népem fiainak, és nem magyaráztad meg nekem.” „Atyámnak és anyámnak sem fejtettem meg, s neked elmondjam?!” – felelte neki. Erre hét napon át siránkozott a nyakába borulva, ameddig csak tartott a lakoma. A hetedik napon végül elárulta neki a megfejtést, mert folyton zaklatta, ő pedig elmondta népe fiainak. A hetedik napon, mielőtt betért volna hálószobájába, a városbeliek így szóltak Sámsonhoz: Így válaszolt nekik:

„Méznél vajon mi édesebb, oroszlánnál mi erősebb?”
„Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna,
nem fejtettétek volna meg talányomat.”Akkor leszállt rá az Úr lelke, lement Askalonba, ott megölt harminc embert, elvette amijük volt, és a váltóruhákat odaadta azoknak, akik megfejtették a találós kérdést. Aztán haragra gerjedve visszatért atyja házába. Sámson feleségét hozzáadták egyik barátjához, aki vőfélyül szolgált neki.

Sámson felégeti a filiszteusok vetését.

Bizonyos idő elteltével, a gabona aratása idején Sámson elment, hogy meglátogassa feleségét. Vitt neki egy kecskegidát, és kijelentette: „Be szeretnék menni feleségemhez a hálószobába.” Apósa azonban megtiltotta neki. „Azt hittem – válaszolta –, hogy meggyűlölted, azért hozzáadtam egy cimborádhoz. De hát a húga nem szebb nála? Legyen helyette ő a feleséged.” Sámson így felelt neki: „Ezúttal nem érhet vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nekik.” Ezzel Sámson elment, fogott háromszáz rókát, s szerzett egy csomó csóvát. Az állatokat farkuknál összekötötte egymással, és minden két farok közé tett egy csóvát. Aztán meggyújtotta a csóvákat, és nekieresztette a rókákat a filiszteusok vetéseinek. Így meggyújtotta a kévéket meg a lábon álló vetéseket, aztán a szőlőket és olajfákat is. A filiszteusok kérdezgették: „Ki tette ezt?” Ezt a választ kapták: „Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle feleségét, és a barátjának adta.” Erre a filiszteusok elmentek, s elégették az asszonyt és családját. Sámson így szólt: „Mivelhogy így tettetek, nem nyugszom, míg bosszút nem állok rajtatok.” Megverte őket tetőtől talpig, nagy csapást mért rájuk. Ezután lement, és Etam sziklabarlangjában telepedett le.

Az állkapocs.

A filiszteusok felvonultak, s Júda földjén ütöttek tábort. Egészen Lehiig nyomultak előre. A júdeaiak így szóltak hozzájuk: „Miért jöttetek hozzánk?” Azok ezt válaszolták: „Avégett jöttünk, hogy megkötözzük Sámsont és elbánjunk vele azért, amit velünk tett.” Erre Júdából lement háromezer ember Etam sziklabarlangjához, és így szóltak Sámsonhoz: „Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Mit tettél?” Így válaszolt nekik: „Amit ők tettek velem, azt tettem én is velük.”
„Azért jöttünk – mondták neki –, hogy megkötözzünk és a filiszteusok kezébe adjunk.” Sámson így szólt hozzájuk: „Esküdjetek meg nekem, hogy nem öltök meg.” „Nem! – válaszolták neki. – Mi csak megkötözünk és a kezükbe adunk. Arról azonban, hogy megöljünk, szó sem lehet.” Meg is kötözték két új kötéllel, és fölhúzták a szikláról.
Amikor Lehibe érkeztek, a filiszteusok diadalordítással elé rohantak. Ám az Úr lelke Sámsonra szállt, s a karján levő kötelek – mint tűztől perzselt fonalak – lemállottak kezéről. Talált ott egy friss szamárállkapcsot, kinyújtotta kezét, megragadta, és agyonvert vele ezer embert. Sámson ekkor így szólt:

„Egy hitvány állkapoccsal jól elpáholtam őket,
egy szamár állkapcsával agyonvertem ezer embert.”Amikor befejezte beszédét, elhajította az állkapcsot, és elnevezte azt a helyet Ramat-Lehinek. Mivel nagyon megszomjazott, így könyörgött az Úrhoz: „Nagy győzelmet arattál szolgád keze által, s most pusztuljak el a szomjúságtól és essem a körülmetéletlenek kezébe?” Akkor Isten megrepesztette Lehi barlangját, s víz fakadt belőle. Sámson ivott, életereje visszatért, és új erőre kapott. Ezért nevezték el ezt a forrást Ain-Hakkorénak. A mai napig is megvan Lehiben. Sámson húsz évig volt bírája Izraelnek a filiszteusok idejében.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat