92. nap: Jefte fogadalma

D) Abimelek királysága.

Abimelek testvérgyilkossága.

Jerubbaál fia, Abimelek elment Szichembe anyja testvéreihez, és ezeket a szavakat intézte hozzájuk, valamint anyja házának egész nemzetségéhez: „Kérlek benneteket, értessétek meg Szichem előkelőivel: Mi jobb nektek? Hetven ember – Jerubbaál minden fia –, vagy csak egy uralkodjék rajtatok? Gondoljatok arra is, hogy én csontotok és húsotok vagyok.” Anyja testvérei beszéltek Szichem előkelőivel ezekről a dolgokról. Ezeknek Abimelek felé hajolt a szívük, mert azt mondták: „A testvérünk.” Adtak neki 70 sékel ezüstöt Baál-Berit templomából, s Abimelek semmirekellő és csavargó embereket fogadott fel rajta, akik aztán csatlakoztak hozzá. Utána Ofrába ment atyja házába, és megölte testvéreit, Jerubbaál fiait, hetven férfit egy kövön. Csak Jotam, Jerubbaál legkisebb fia menekült meg, mert elrejtőzött. Azután Szichem előkelői és az egész Bet-Milló összegyűlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkőnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll.

Jotam meséje és átka.

Hírül vitték ezt Jotamnak. Erre elment, és fölállt Gerizim hegyének a csúcsára, és harsány hangon így szólt hozzájuk:

„Hallgassatok meg Szichem előkelői,
akkor Isten is meghallgat benneteket!

Egyszer útra keltek a fák,
hogy királyt kenjenek föl –
legyen aki uralkodik rajtuk.
Így szóltak az olajfához:
légy a királyunk!

De az olajfa azt felelte:
Elhagyhatnám-e olajomat,
amellyel megtisztelik az isteneket
és az embereket,
hogy a többi fa között járjak-keljek?

Akkor a fák így szóltak a fügefához:
Gyere, és légy a királyunk!

De a fügefa így válaszolt nekik:
Elhagyhatnám-e édes csemegémet
és pompás gyümölcsömet,
hogy a többi fa között járjak-keljek?

A fák erre a szőlőtőnek mondták:
Gyere, és uralkodjál rajtunk!

A szőlőtő így felelt nekik:
Elhagyhatnám-e boromat,
amely megvidámítja az isteneket és embereket,
hogy a többi fa között járjak-keljek?

Most a fák mind a tövisbokorhoz fordultak:
Gyere, és légy a királyunk!

A tüskebokor így válaszolt a fáknak:
Ha valóban királlyá akartok kenni,
hogy uralkodjam rajtatok,
gyertek, és pihenjetek meg árnyékomban.
Ha nem, akkor tűz csap ki a tövisbokorból,
és megemészti a Libanon cédrusait.Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el, amikor királlyá tettétek Abimeleket, s ha jól bántatok Jerubbaállal és házával, s ha érdemei és tettei szerint viselkedtetek… Atyám ugyanis harcolt értetek, veszélynek tette ki életét, kiszabadított benneteket Midián kezéből, ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szichem előkelői fölé Abimeleket emeltétek, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek.
Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el ma Jerubbaállal és házával, akkor teljék örömötök Abimelekben, és neki is tibennetek. De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abimelekből, és eméssze meg Szichem előkelőit és Bet-Millót, s csapjon ki tűz Szichem előkelőiből és Bet-Millóból, és eméssze meg Abimeleket.” Ezután Jotam elmenekült, és biztonságos helyen, Beerben telepedett le, távol testvérétől, Abimelektől.

A szichemiek föllázadnak Abimelek ellen.

Abimelek három évig uralkodott Izraelen. Isten azonban elküldte a viszály lelkét Abimelek és Szichem előkelői közé, és Szichem előkelői föllázadtak Abimelek ellen. Ez azért volt, hogy a Jerubbaál hetven fia ellen elkövetett erőszak visszaszálljon rá, és vérük testvérükre, Abimelekre szálljon, aki megölte őket, meg Szichem előkelőire, akik segítettek neki testvérei meggyilkolásában. Szichem előkelői lesbe állítottak ellene egy csapatot a hegy tetején, és kifosztották azokat, akik elhaladtak mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abimeleknek. Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe érkezett, s Szichem előkelői benne reménykedtek. Kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőt, kipréselték a fürtöket, örömünnepet tartottak, és betértek istenük templomába. Ott ettek, ittak, és gyalázták Abimeleket. Obed fia, Gaal így kiáltott fel: „Kicsoda Abimelek és mi Szichem, hogy alattvalói legyünk? Hát nem Jerubbaál fiának és helytartójának, Zebulnak kellene szolgálnia Szichem atyjának, Hamornak népét? Miért szolgálunk hát neki? Bárcsak adná valaki kezembe ezt a népet, mert akkor kiűzném Abimeleket, és azt mondanám neki: Erősítsd meg seregedet, és szállj harcba!” A város parancsnoka, Zebul meghallotta Obed fiának, Gaalnak szavait, és haragra gerjedt. Hírvivőket küldött Abimelekhez Arumába ezzel az üzenettel: „Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe jött, és ellened lázítja a várost. Ezért készülj föl éjszaka, te és a veled tartó emberek, és állj lesbe a mezőn. Aztán majd reggel, napkeltekor törj ki, és támadd meg a várost. Amikor Gaal és serege kivonul ellened, tedd vele azt, amit tudsz.”
Abimelek és csapatai éjjel fölkerekedtek, és négy csoportra osztva elrejtőztek Szichemmel szemben. Amikor Obed fia, Gaal kiment és megállt a város kapujánál, Abimelek, és a vele levő emberek kitörtek a leshelyről. Amikor Gaal meglátta az embereket, így szólt Zebulhoz: „Nézd, sereg ereszkedik le a hegyek csúcsáról.” „Csak a hegyek árnyéka az – válaszolta neki –, azt látod embereknek.” Gaal azonban újra megszólalt: „Emberek ereszkednek le a Föld köldökéről és egy csapat érkezik a Jósok tölgyfája felől.” Erre Zebul azt mondta neki: „Hol van most a szád? Nem te mondtad: Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki? Hát nem ezek azok az emberek, akiket gyaláztál? Most hát vonulj ki, és harcolj Abimelek ellen!” Gaal ki is vonult Szichem előkelőinek élén, és harcra kelt Abimelekkel. Abimelek azonban föléje kerekedett. Gaal futásnak eredt, s emberei közül sokan elestek, amíg a kapuhoz értek. Abimelek azután visszatért Arumába, Zebul pedig kiűzte Gaalt és testvéreit, és nem engedte meg, hogy Szichemben maradjanak.

Jotam átka beteljesedik.

Másnap a nép kiment a mezőre. Abimelek megtudta. Erre fogta seregét, három csoportra osztotta, és a mezőn lesbe állította. Amint észrevette, hogy a nép elhagyta a várost, ellenük fordult, és megtámadta őket. Abimelek, és a vele lévő csapat fölfejlődött, és a város kapujának bejáratánál helyezkedett el, a másik két csoport pedig azokra vetette magát, akik a mezőn voltak, és lemészárolták őket. Abimelek egész nap ostromolta a várost, s el is foglalta. Lakóit lemészárolta, a várost magát lerombolta, és beszórta sóval. Erre a hírre Migdol-Szichem előkelői összegyűltek El-Berit templomának termében. Abimeleknek tudtul adták, hogy Migdol-Szichem előkelői mind egybegyűltek oda. Erre Abimelek embereivel együtt fölment a Szalmon hegyére. Kezébe vette fejszéjét, levágott egy faágat, fölemelte, és vállára tette, aztán így szólt az emberekhez, akik követték: „Látjátok, hogy én mit teszek. Gyorsan tegyétek ti is azt, amit én.” Minden ember levágott egy ágat, majd követték Abimeleket, és lerakták az ágakat a terem fölé, és tüzet gyújtottak azokra, akik ott voltak. Migdol-Szichem valamennyi lakója elpusztult, mintegy ezer férfi és nő.

Abimelek halála.

Ezután Abimelek Tebec ellen vonult, megostromolta, és elfoglalta. Volt a város közepén egy megerősített bástya. Ide menekült a város minden lakója, férfiak és nők egyaránt. Miután bezárták maguk mögött a kaput, fölmentek a torony tetejére. Abimelek egészen a toronyig vonult, és megostromolta. Amikor a torony kapujához közlekedett, hogy fölgyújtsa, egy asszony Abimelek fejére hajított egy felső malomkövet, és összezúzta a koponyáját. Erre azon nyomban hívatta fegyverhordozóját, és így szólt hozzá: „Vond ki a kardodat, és ölj meg, nehogy azt mondhassák rólam az emberek, hogy asszony ölt meg.” Fegyverhordozója átszúrta, és meghalt. Amikor Izrael fiai látták, hogy Abimelek meghalt, ki-ki visszatért a házába.
Isten így fizette vissza Abimeleknek a rosszat, amit atyjával tett, amikor megölte hetven testvérét. Így fordította vissza Isten Szichem embereinek fejére minden gonoszságukat. Jotamnak, Jerubbaál fiának átka beteljesedett rajtuk.

6. TOLA

Abimelek után Dodo fiának, Puának a fia, Tola kelt Izrael védelmére. Isszachár (törzséből) való volt, és Efraim hegyén, Samirban lakott. Huszonhárom évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt, és Samirban temették el.

7. JAIR

Utána a gileádi Jair lépett föl, és huszonkét évig bíráskodott Izrael fölött. Harminc fia volt, akik harminc fiatal szamáron jártak, és akiknek harminc városuk volt. Ezeket ma is Jair városainak nevezik Gileád földjén. Azután Jair meghalt és Kámonban temették el.

8. JIFTACH

Izrael az ammoniták hatalmában.

Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Baáloknak, Asztartéknak, valamint Arám, Szidón és Moáb isteneinek, az ammoniták és filiszteusok isteneinek szolgáltak. Elhagyták az Urat, és nem szolgáltak neki. Az Úr haragja ezért föllángolt Izrael ellen, s a filiszteusoknak és Ammon fiainak kezébe adta őket. Ezek sanyargatták és elnyomták Izrael fiait ettől az évtől kezdve tizennyolc esztendőn át, Izrael minden fiát, aki az amoriták földjén, Gileádban lakott. Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy megtámadják Júdát, Benjamint és Efraim házát, és Izrael végső nyomorúságra jutott. Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak, ilyen módon: „Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk az Urat a mi Istenünket, és Baáloknak szolgáltunk.” Az Úr ezt mondta Izrael fiainak: „Amikor az egyiptomiak, az amoriták, az ammoniták és a filiszteusok, a szidóniak, Amalek és Midián nyomtak el titeket, és hozzám kiáltottatok, nemde kiszabadítottalak benneteket a kezükből? Mégis elhagytatok, és más isteneknek szolgáltatok. Ezért nem mentelek meg többé benneteket. Menjetek, és könyörögjetek azokhoz az istenekhez, akiket választottatok magatoknak. Azok mentsenek meg benneteket szorongatástok idején.” Izrael fiai így feleltek az Úrnak: „Vétkeztünk. Bánj velünk úgy, amint neked jónak látszik, csak ma szabadíts meg minket.” Eltávolították körükből az idegen isteneket, és az Úrnak szolgáltak. Az Úr lelke megindult Izrael nyomorúságán.
Ammon fiai összegyűltek, és Gileádnál táboroztak. Izrael fiai is összesereglettek, és Micpában ütöttek tábort. A nép és Gileád vezérei így szóltak egymáshoz: „Ki lesz, aki vezeti a harcot Ammon fiai ellen? Az lesz Gileád lakóinak a vezére.”

Jiftach bíró lesz.

A gileádi Jiftach vitéz harcos volt. Egy parázna nőnek volt a fia. Gileád nemzette Jiftachot. Ám a felesége is szült Gileádnak fiakat és lányokat, s amikor ennek az asszonynak a fiai felnőttek, elkergették Jiftachot. Azt mondták: „Te nem részesülsz atyánk örökségében, mert idegen asszony fia vagy. Jiftach elmenekült testvérei elől, és Tob földjén telepedett le. Nincstelen embereket gyűjtött maga köré, és portyázott velük. Abban az időben Ammon fiai harcba bocsátkoztak Izraellel. Amikor Ammon fiai megtámadták Izraelt, Gileád vénei fölkeresték Jiftachot Tob földjén, és így szóltak hozzá: „Gyere, és légy a vezérünk, hogy harcolhassunk Ammon fiai ellen.” Jiftach azonban így válaszolt Gileád véneinek: „Ti gyűlöltetek, és elűztetek atyám házából. Miért jöttök most hozzám, amikor bajban vagytok?” Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: „Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje.” Jiftach így felelt Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen és ha az Úr kezembe adja őket, vezéretek leszek.” „Az Úr legyen a tanú közöttünk – válaszolták Gileád vénei. – Érjen balszerencse minket, ha nem teszünk meg mindent, amit mondasz.” Jiftach tehát elment Gileád véneivel. A nép fejévé és vezérévé tette, és Jiftach megismételte föltételeit Micpában az Úr előtt.

Jiftach vitája az ammonitákkal.

Jiftach követeket küldött az ammoniták királyához, és ezt üzente neki: „Mi van köztem és közted, hogy harcot indítottál földem ellen?” Ammon fiainak királya így felelt Jiftach követeinek: „Mivel Izrael elfoglalta földemet, amikor kivonult Egyiptomból, az Arnontól a Jabbokig és a Jordánig, add most vissza békességgel.” Jiftach újra követeket küldött Ammon fiainak királyához, ezzel az üzenettel: „Ezt mondja Jiftach: Izrael nem foglalta el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét. Amikor ugyanis Izrael kivonult Egyiptomból, a pusztában vándorolt egészen a Sás-tengerig, majd Kádesbe ért. Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, hogy mondják meg neki: Engedd meg, kérlek, hogy átvonuljak földeden, Edom királya azonban nem egyezett bele. Elküldött Moáb királyához is, de ő is visszautasította, így Izrael Kádesben maradt. Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét, és eljutott a Moáb földjétől keletre eső vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa. Izrael ezután követeket küldött Szichonhoz, az amoriták királyához, aki Hesbonban uralkodott. Ezt üzente neki Izrael: Engedd meg kérlek, hogy átvonuljak földeden a nekem rendelt helyre. Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyűjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban, és megtámadta Izraelt. Az Úr, Izrael Istene azonban Szichont és egész seregét Izrael kezébe adta. Izrael győzött, és az amoritáktól, akik ezen a vidéken éltek, egész földjüket elfoglalta. Így birtokba vették az amoriták egész földjét az Arnontól a Jabbokig, és a pusztától a Jordánig. Tehát az Úr, Izrael Istene űzte el az amoritákat népe, Izrael elől. S most visszaköveteled? Amit Kamos, a te istened szerzett neked, az vajon nem a tiéd-e? Ugyanígy az is a miénk, amit az Úr, a mi Istenünk szerzett. Különb akarsz lenni, mint Balak, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett ő vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút? Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jazerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza őket akkor? Ami engem illet, én nem vétettem ellened, de te igazságtalanul bánsz velem, amikor harcot indítasz ellenem. Ítéljen hát ma az Úr, a bíró Izrael és Ammon fiai között!” Az ammoniták királya azonban nem hallgatott Jiftach üzenetére, amelyet az hozzá intézett.

Jiftach fogadalma és győzelme.

Az Úr lelke akkor Jiftachra szállt, s ő bejárta Gileádot és Manasszét, bejárta a gileádi Micpát, és a gileádi Micpától Ammon fiai mögé került. Jiftach fogadalmat tett az Úrnak, és ezt mondta: „Ha kezembe adod Ammon fiait, akkor aki elsőnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor győztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égőáldozatul.” Jiftach felvonult Ammon fiai ellen, hogy megütközzék velük, és az Úr kezébe adta őket. Megverte őket Aroertől egészen Minnit vidékéig (húsz várost) és Abal-Keramimig. Ez óriási vereség volt, és Ammon fiai megalázkodtak Izrael fiai előtt.
Amikor Jiftach visszatért Micpából házába, a lánya ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se lánya nem volt. Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: „Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe előtt, és nem vonhatom vissza.” „Atyám – felelte neki –, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain.” Azután ezt mondta atyjának: „De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnőimmel elsirathassam szüzességemet.” „Menj!” – felelte neki, és elbocsátotta két hónapra. Erre elment, és barátnőivel a hegyekben siratta szüzességét. Amikor eltelt a két hónap, visszatért atyjához, s az teljesítette fogadalmát, amit tett. Még nem ismert férfit. Így keletkezett Izraelben az a szokás, hogy Izrael leányai minden évben négy napon át siratják a gileádi Jiftach lányát.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat