87. nap: Isten megtartja ígéreteit
Korszak: Honfoglalás és Bírák kora
Ima
Mennyei Atyánk, magasztalunk téged. Dicsőség és tisztelet neked. Minden lélegzetünk, minden szívverésünk tőled kapjuk, köszönetet mondunk ezért. Minden szívverésünkkel és minden lélegzetvételünkkel köszönetet mondunk neked. Ingyen adtad ezeket nekünk, Urunk, és mi sokszor túl vakok vagyunk, hogy ezt észrevegyük. Minden nap minden pillanatában, de különösen ma, minden szívdobbanásunk, minden lélegzetünk legyen a te magasztalásodra, Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Hát, igen, ez megint egy olyan nap, amire azt mondjuk: csak legyünk túl ezeken a szakaszokon! Nevek, helyek, dolgok… Kicsit olyan, mint amikor az induló vonatnál felsorolják, hogy milyen állomásokon áll meg… De azért, ahogy tegnap is megemlítettem, ezek a helyek jelentőségteljesek. Fontos, hogy megjegyezzük őket a történelmük miatt. Ugyanakkor az utolsó sorok Józsue 21. fejezetéből nagyon erőteljesek, mert összefoglalják, miért is kellett a nevek sokaságán átverekedni magunkat. Az utolsó szavak azt mondják, hogy „az Úr nyugalmat adott nekik minden határukon, egészen úgy, ahogy esküvel ígérte atyáiknak”. Ez egy erős sor, ami úgy folytatódik, hogy ellenségeik közül „senki sem tudott nekik ellenállni, az Úr mind kezükbe adta őket”. És végül, az egész koronájaként: „Azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izrael házának tett, nem hiúsult meg semmi, mind beteljesedett” (Józs 21,44-45). – Olyan jó nekünk ezt itt és most hallanunk, olyan jó, hogy erre a tényre emlékeztetnek bennünket az Írás szavai. Nem egy nap, egy hét, hónap vagy egy év múltán, vagy egy generáció után, hanem generációkon keresztül, századokon át tartó emlékeztetés után, de beteljesültek Isten hűségének szavai. És nem csak úgy megkapták, hanem együtt kellett működniük az Úrral, hűségesnek kellett maradniuk hozzá, engedelmeskedniük és harcolniuk kellett. Így egy sem veszett el az ígéretek közül, amit az Úr Izrael házának tett.
Erre mindannyiunkat emlékeztetni kell időnként, és most is, hogy amit Isten egyszer megígért, azt be is teljesíti – ez nem jelenti azt, hogy azonnal, és azt sem, hogy anélkül, hogy nekünk is küzdenünk kellene. Azt viszont igenis jelenti, hogy Ő hűséges az ígéreteihez. Nekünk is annak kell lennünk. Olyan hűségesnek, ahogy a mai zsoltár bemutatja. Ez az egyik kedvenc zsoltárom, érdemes lenne gyakran adni penitenciaként, elégtételként, mert rövid, három versből áll, így könnyen megtanulható. Bemutatja az alázatos bizalommal mondott imádkozás módját, hiszen az életünk nagy részét erőfeszítésekkel, harccal töltjük. Persze olykor erre vagyunk meghívva, de gyakran éppen az Úr ellen harcolunk, ellene küzdünk. A 131. zsoltár arra hív, hogy ne ezt tegyük. Hanem hogy csendben, békében nyugodjunk az Úr karjában, ahogy egy gyermek az édesanyjáéban. Erre hívlak ma titeket mind, hogy lépjünk be az Úr nyugalmába, lépjünk be az Ő békéjébe. Lehet, hogy néha csatáznunk kell vagy küszködni, de ezt ne az Úr ellenébe tegyük, hanem legyünk képesek békében lenni és elidőzni az Ő szeretetében, jelenlétében.
Dicsőség neked, Urunk! Imádkozom értetek, imádkozzunk egymásért, hogy mindenki folytassa holnap is ezt az elkezdett utat a Bibliával. Lehetnek nehéz napjaink, időszakaink, de mi csak mondjuk: „Szólj, Uram, hallja a te szolgád!” Kornél atya vagyok, és már várom a holnapi találkozást, hiszen újabb bibliai könyv végére tehetjük ki a pipát, hogy ezt is befejeztük. Váljék lelkünk üdvösségére!










Köszönöm szépen Kedves Kornél Atya!Próbálok békességben lenni ,nem zúgolódni,döntenem kell további sorsomról, békességben várom a napot és imádkozom !