80. nap: Menedékvárosok – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Pusztai vándorlás

Ima

Mennyei Atyánk! Imádunk és dicsőítünk téged. Köszönjük ezt a napot és minden napot. Köszönjük, hogy velünk vagy és vezetsz minket ezen az úton, a pusztai vándorláson keresztül. Köszönjük a hűségedet, hiszen te velünk vagy a gyengeségünkben és a hűtlenségünkben is. Még a kishitűségünk közepette is ott vagy velünk minden nap, amikor hallgatjuk az igéidet, és még akkor is, ha elbukunk. A 80. napnál járunk és hálásak vagyunk, Uram, hogy továbbra is vezetsz ezen az úton. Hálásak vagyunk, hogy folyamatosan szólsz hozzánk és formálod a szívünket, hogy a tiédhez egyre jobban hasonlítson. Formálod a látásunkat, ahogyan a világra nézünk, hogy az is hasonló legyen a tiédhez. Segíts, hogy úgy lássunk, mint te! Jézus, segíts, hogy úgy éljünk, mint te! Segíts, hogy úgy szeressünk, mint te! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.

Elmélkedés

A pusztai vándorlás végéhez érkeztünk. Ma befejeztük a Számok könyvét és a Második Törvénykönyvet is. Szép és nehéz út volt, Isten áldjon meg mindenkit, aki kitartott!

Néhány dolgot szeretnék kiemelni: A Számok könyve 35. és a 36. fejezetében látjuk azokat a városokat, amiket a leviták kaptak. Ha emlékeztek, Izrael minden törzse kapott örökséget, vagyis földet, kivéve a levitákat. De hát nekik is kellett valahol élniük. Így nekik adtak 48 várost, elszórva a többi törzs területén, s ezekből hatot menedékvárosnak nyilvánítottak. Korábban már olvastunk erről. A menedékvárosokra azért volt szükség, mert előfordult, hogy valaki véletlenül ölt meg valakit. Ez ugye a legjobb családokban is megesik… Ilyenkor az áldozat családja hajlamos lehetett a vérbosszúra vele szemben. De jön Isten, aki azt mondja, hogy nem, ne álljatok bosszút, mert a gyilkosság nem volt szándékos. Szolgáltassatok igazságot! A hat menedékváros közül három a Jordán folyótól keletre, a másik három pedig Kánaán földjére esett, a Jordántól nyugatra. Miért így helyezkednek el? Azért, hogy mindenkihez közel legyenek, hogy szükség esetén könnyen oda tudjanak menekülni. Igazságos ítéletet kellett hozni, nem lehet egyszerűen meglincselni azt, aki bajt okozott.

A törvény eléggé gyakorlatiasan próbálja meghatározni a körülményeket, amik a szándékosságra utalnak. Hogyan bizonyíthatjuk, hogy valaki szándékosan vagy véletlen gyilkolt? A Számok könyve azt mondja, hogy ha valaki vassal, kővel vagy fával ütött le valakit, akkor valószínű, hogy ott volt a gyilkos szándék. Komoly sérülést okozó eszközt használt, valószínű, hogy gyilkolni akart. Tényleg nagyon gyakorlatias ez a megközelítés. Lehet ezt ugyanakkor teljesen biztosra venni? Egyáltalán nem. De hiszen ez csak a kezdete az érzékeny, bölcs szív kialakításának. Annak a kezdete, hogyan lehet különbséget tenni a között, ami még belefér a baleset kategóriájába, és ami már gyilkosságnak számít. Támpontokat ad a helyzet felismerésére.

A törvény figyel az indítékokra. Számít, ha valaki olyan embert öl meg, vélhetőleg előre megfontolt szándékkal, akit már korábban gyűlölt, aki a haragosa volt. Az is számít, hogy van-e szemtanú. Ha csak egy szemtanú van, akkor az illetőt egy tanúságtétel alapján nem mondhatják bűnösnek. Hiszen az emberi természet könnyen befolyásolható és könnyen tesz hamis tanúságot. Látni fogjuk a későbbiekben is, ahogy haladunk a bibliaolvasásban, hogy egynél több tanúra lesz szükség, ha súlyos bűnről van szó. Nagyon sok bölcs dolgot kapott Izrael népe, és mi is, itt a Számok könyve végén.

Egy utolsó gondolat a Számok könyvéből a házas asszonyok örökségére vonatkozólag. Ha emlékeztek, volt egy ember, akit Celofchadnak hívtak, akinek nem volt fiú utóda, csak lány örököse. Ilyenkor kié lesz a tulajdon? Normál esetben a tulajdon apáról fiúra szállt, nem pedig apáról lányára. Mi történik ilyenkor?

Nos, egy kicsit zavaros, mert korábban a Számok könyvében azt olvastuk, hogy igen, a lány megkaphatja az apja földjét. De mi van akkor, ha a lánya egy másik törzs tagjával házasodik össze? Ekkor az történik, hogy a férj kapja az örökséget. Vagyis nem az a törzs örökli, ahonnan a lány jött, hanem az a törzs, ahová a férj tartozik. Ez pedig egy nagyon összekuszált helyzet. Ha például te Benjamin törzséből vagy és Júda törzséből való férfihoz mégy férjez, akkor a földed már nem tartozik többé Benjamin törzséhez. Hanem ilyenkor az a férfi kapja meg, aki Júda törzséből való. Ez viszont nem jó, mert hosszútávon oda vezethet, hogy az egyik törzs földje folyamatosan gyarapszik, a másiké meg csökken. Mi a megoldás? Ekkor Mózes, az Úr által, előáll a megoldással: A nők, a lányok ahhoz mehetnek hozzá, akihez akarnak, de csak a saját törzsükön belül.

Tudjuk, hogy a régi korokban a föld kérdése nagyon fontos volt. A föld, a ház nem csak hozzám tartozott, hanem az egész családomhoz, nemzetségemhez. Tegnap is beszéltünk Izrael népének határairól az ígéret földjén. Ez az a föld, ami Izrael népéhez tartozik, ez Izrael 12 törzsének a földje, Isten ajándéka, amit meg kellett őrizni. Ehhez pedig szükség volt szabályokra. Mondhatjuk, hogy nem tűnik igazságosnak, hogy ki mit kaphat és hogyan öröklődhet tovább egy birtok apáról lányára. Lányról lányára vagy lányról fiára meg már nem is szállhat át az öröklési jog. Ugyanakkor ez egy elég bölcs felismerése és megoldása a problémának. Ez a megoldás tiszteletet mutat a nők felé, hiszen hozzámehetnek bárkihez, igaz, csak a saját törzsükből.

Úgy gondolom, ez a megközelítés tanít minket. Nem kifejezettem a házasságról, hanem az életünkről. Tanít és emlékeztet minket arra, hogy nem tudunk egyedül élni. Egyszerűen nem élhetünk egyedül, mindenkitől függetlenül, mint egy atomi részecske a világegyetem közepén. Kapcsolódnunk kell egymáshoz, egymáshoz tartozunk és felelősek vagyunk egymásért. Van felelősségünk, ami együtt jár a kapcsolatainkkal. Ezt ugyan már hallottuk nemrég, de jó, ha emlékeztetnek rá minket.

Korábban említettem már egy Teréz anyának tulajdonított idézetet: „Mi az oka annak, hogy nincs béke? Az, hogy elfelejtettük, hogy mi egymáshoz tartozunk.” Van valami jó és erőteljes abban, ha azt mondom, hogy része vagyok egy közösségnek. Része vagyok egy családnak. És ez azt is jelenti, hogy nem tehetek mindig azt, amit csak akarok. Vannak kötelezettségeim és feladataim. Természetesen lehetnek körülmények, amik akadályoznak ezek teljesítésében, de mindannyiunknak fel kell ismernünk, hogy nem csak önmagunkhoz tartozunk. Az Úrhoz tartozom, a nemzetemhez, a családomhoz, a népemhez, a közösségemhez.

És itt vagyunk mi is – a Biblia egy év alatt közössége. Bizonyos értelemben egymáshoz tartozunk. Ezért kérem újra és újra, ahogyan tegnap és tegnapelőtt is, hogy imádkozzunk egymásért!

Imádkozzunk a Zarándok.ma szerkesztőségéért is, akik nagy odaadással és áldozatos munkával hordozzák a Biblia egy év alatt podcast szolgálatát. A háttérben végzett, sokszor láthatatlan munkájuk teszi lehetővé, hogy nap mint nap eljusson hozzánk Isten Igéje. Higgyétek el, ez nem kis meló. Annyit elárulhatok, hogy ha mindenkinek a munkáját összeadjuk, akkor egy-egy rész elkészítése 7-8 órát tesz ki.

Kérlek, imádkozzatok értem! Én imádkozom értetek.