BIY HU cover 79. nap

79. nap: Zarándok-zsoltárok – Biblia egy év alatt podcast

Kánaán határai.

Így szólt az Úr Mózeshez: „Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Ha Kánaán földjére értek, az lesz az a föld, amely örökségül jut nektek. Kánaán földje, egész kiterjedésében.
Délen földetek Cin pusztájától Edom határa mentén terjedjen majd el; pontosabban a Sós-tenger szélétől kelet felé húzódjék déli határotok, aztán forduljon délre, kerülje meg a Skorpió-magaslatot, szelje át Cin pusztáját, és délen érje el Kádes-Barneát. Aztán Hacar-Addar felé tartson, majd érintse Acmont. Acmontól a határ Egyiptom patakjáig húzódjék, majd a tengernél érjen véget.
Nyugati határul a Nagy-tenger szolgáljon. Az legyen nyugati határotok.
És az északi határ: A Nagy-tengertől húzzatok határvonalat Hor hegyéig, Hor hegyétől pedig húzzatok határvonalat Hamat bejáratáig, s a határ érje el Ceradát. Aztán folytatódjék a határ Szifron felé, és Hacar-Enan legyen a vége. Ez legyen északi határotok.
Keleti határul a Hacar-Enantól Sefámig húzódó vonalat tekintsétek. Sefámtól a határ folytatódjék Ribla felé, Ajintól keletre. Aztán húzódjék a határ tovább, míg lefelé lejtve keleten el nem éri Kinneret tavát. Végül kövesse a határ a Jordán vonalát, és a Sós-tengernél érjen véget. Ezek legyenek országotok határai körös-körül.”
Mózes akkor ezeket a rendelkezéseket adta Izrael fiainak: „Ez az a föld, amelyet sorsot vetve örökségül fel kell osztanotok, s amelyet az Úr parancsára kilenc és fél törzsnek kell adni. Mert a Ruben fiainak törzséhez és a Gád fiainak törzséhez tartozó családok, valamint Manassze fél törzse már megkapták örökrészüket. A két és fél törzs a Jordánon innen kapott örökrészt, Jerikó közelében, keleten, napkelet felé.”

A felosztással megbízottak.

Aztán ezt mondta az Úr Mózesnek: „Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiknek örökségképpen föl kell majd osztaniuk a földet. Eleazár pap és Józsue, Nun fia.
Ezenkívül vonjatok be a föld felosztásához minden törzsből egy vezető embert. Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálebet, Jefunne fiát;
Simeon törzséből Semuelt, Ammihud fiát;
Benjamin törzséből Elidadot, Kiszlon fiát;
Dán fiainak törzséből Bukki vezért, Jogli fiát;
József fiai közül: Manassze fiainak törzséből a vezért, Hannielt, Efod fiát;
Efraim fiainak törzséből Kemuel vezért, Siftan fiát; Zebulun fiainak törzséből Elicafan vezért, Parnach fiát;
Isszachár fiainak törzséből a vezért, Paltielt, Azzan fiát;
Áser fiainak törzséből Achihud vezért, Selomi fiát; Naftali fiainak törzséből mint vezért Pedahelt, Ammihud fiát.”
Ezek azok, akiknek az Úr megparancsolta, hogy Kánaán földjén osszák ki Izrael fiainak örökrészüket.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Mózes áldása.

Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait. Így szólt:

Az Úr Sínai felől jött,
Szeirből ragyogott fel népének,
Paran hegyén jelent meg.
Azóta, hogy Kádesből útra keltek,
kedvükért délről a hegyekig hatolt.

Igen, szeretted az ősöket,
a szentek mind a kezedben vannak,
elerőtlenedve lábadhoz borultak,
azt akarták, hogy te vezesd őket.

(Mózes törvényt szabott nekünk.)
Jákob népe örökébe lépett,

király támadt Jesurunban,
amikor egybegyűltek a vezérek,
összejöttek Izrael törzsei.

Ruben maradjon életben
s ne haljon meg, éljen kisszámú harcosa!

Júdáról ezt mondta:
„Halld meg, Uram, Júda szavát,
s vezesd vissza népéhez!
Ha hatalmával érte harcba száll,
légy segítsége azok ellen,
akik szorongatják.”

Léviről így beszélt:
„Add Lévinek Urimodat.
Szeretett emberednek Tummimodat.
Masszánál súlyosan megpróbáltad,
Meriba vizeinél perbe fogtad.

Azt mondta apjáról, anyjáról:
nem láttam őket.
Nem tudott többé testvéreiről,
s gyermekeit sem ismerte.
Csak a te szavadra figyeltek,
megtartották szövetségedet.

Tanítják Jákobot parancsaidra,
Izraelt törvényeidre.
Áldozat illatát küldik orrodba,
oltárodra teszik az égőáldozatot.

Áldd meg, Uram, jólétét,
keze munkája nyerje el tetszésed!
Törd össze derekát ellenfeleinek
s gyűlölőinek –
ne keljenek fel többé ellene.”

Benjaminról ezt mondta:
„Az Úrnak kedveltje,
éljen biztonságban minden időben!
A magasságbeli legyen oltalmazója,
lakjék az ő hegyei között!”

Józsefről így beszélt:
„Földjét áldja meg az Úr!
Fönt az ég harmatának legjava,
és lent a tenger árja,
a legjava annak, amit a nap érlel,

a legjava annak, amit a hold sarjaszt,

a legjava az ősi hegyeknek,
a legjava a letűnt idők halmainak,

a legjava a földnek és termésének,
s annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik,
szálljon József fejére,
a testvérei közül kiválasztott
fejének tetejére!

Mint az elsőszülött bika,
legyen tele méltósággal.
Szarva erős, mint a bivalyé.
Győzze le vele a népeket,
mind, egészen a határig.
Így legyen Efraim tízezreivel
s így Manassze ezreivel is.”

Zebulunról ezt mondta:
„Örülj, Zebulun, utadnak
s te Isszachár, sátradnak!

A hegyen hívják össze a népeket,
ott mutassák be a méltó áldozatot.
Magukba szívják a tenger árját
s felszürcsölik a homok rejtett kincseit.”

Gád felől így beszélt:
„Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak!
Mint oroszlán nősténye elnyúlt,
szétmarcangolta a kart is, a fejet is.

Aztán kiszemelte magának az első részt,
a vezér osztályrészét így szabta meg.
Ha a hadinép élére áll,
az Úr igazsága s az ő törvényei
együtt vonulnak Izraellel.”

Dánról ezt mondta: „Dán fiatal oroszlán,
mely Básánból iramodik ide.”

Naftali felől így beszélt:
„Naftalinak bőven jusson a szeretetből,
töltse el az Úr áldása.
Legyen övé a tenger és a dél.”

Áserről ezt mondta:
„A többi fiú közt Áser legyen áldott,
a kedvelt testvérei körében,
lába fürödjék olajban!

Zárad legyen vasból és ércből,
egész életedben élj biztonságban.

Nincs hasonló Jesurun Istenéhez,
meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad,
meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen.

Fent az ősidők Istene, lent az örök karja.
Elűzi az ellenséget, így szól: Pusztulj!

Izrael biztonságban élhet,
Jákob kútja egyedül az övé.
A gabona és a bor földjének
az ég megadja harmatát.

Boldog vagy, Izrael!
Ki hasonló tehozzád, te győzedelmes nép?
Az Úr a védőpajzsod,
a küzdő kard, mely dicsőségre emel.
Ellenségeid vesztedre törnek,
de te hátukon taposol.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A BÉKE ELLENSÉGEI

(Zarándokének.)
Az Úrhoz kiáltottam
szorongattatásomban,
és ő meghallgatott.

Mentsd meg lelkemet, Uram,
a gonosz ajaktól,
mentsd meg az álnok nyelvtől!

Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó,
te álnok nyelv?

A harcosnak hegyes nyilával,
s a bozótnak izzó tüzével!

Jaj nekem,
hogy a Mesekben kell időznöm
és Kedár sátraiban kell laknom!

Lelkem már túl soká tartózkodik
azok közt, akik a békét gyűlölik.

Békét akarok, de hogyha beszélek,
az nekik háború.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy velünk vagy ebben a folyamatban. Te hívtál meg minket arra, hogy napról napra olvassuk igédet. Urunk, Istenünk, mindig te vagy az, aki megszólítasz és elhívsz minket. Mindig te vagy, aki kezdeményez. Te vagy, aki előbb szeretsz minket, és a mi válaszunk, szeretetünk, a mi odafigyelésünk mindig csak felelet a te meghívásodra. Abból tudjuk, hogy kiválasztottál és szerettél minket, hogy most a te szavaidat olvashatjuk. Kiválasztottál minket, vezetsz minket és küzdesz a mi szívünkért. Folyamatosan küzdesz értünk még így is, hogy megtörtek és gyengék vagyunk. Segíts nekünk viszontszeretni téged! Segíts nekünk olyan emberekké válni, akik nem ellened harcolnak, hanem a te oldaladon, veled és érted! Jézus nevében kérünk, segíts minket helyesen szeretni téged és a körülöttünk élő embereket is! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Számok könyve 34. fejezetének végén Kánaán földjének határait látjuk: délen eddig tart, keleten addig tart, és így tovább. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy az ígéret földje nem valami elvont eszme. Lehet, hogy a modern korban néha metaforává vagy szimbólummá válik, de az ókori világban, az Ószövetség népe számára nagyon is konkrét valóság volt. Kézzelfogható. Ettől a ponttól addig a pontig tart.

Ez rendkívül fontos számunkra is. Egyrészt emlékeztet arra, hogy ez igaz történet. Történelmi valóság. Izrael népe több mint négyszáz évig rabszolga volt Egyiptomban. Negyven évig vezette őket Isten a pusztában, majd egy meghatározott időben beléptek egy meghatározott földre, és ott éltek meghatározott módon.

A zsidóság és a kereszténység történelmi vallások. Időben és térben történtek meg, konkrét emberekkel. Isten így lépett be a történelembe, így cselekedett értük és általuk. Ez arra is emlékeztet, hogy a hit nem szakad el a mindennapi élettől. Nem szakad el az anyagtól, az időtől, a tértől. Éppen ellenkezőleg: ezekbe ágyazódik bele.

Mi, emberek test és lélek vagyunk. Anyag és szellem együtt. Nem egyik vagy másik, hanem mindkettő egyszerre. A zsidó–keresztény hit is ilyen: mélyen spirituális, de ugyanakkor nagyon is konkrét, anyagi valóság. Ég és föld találkozása.

A Második Törvénykönyvben Mózes végső áldása következik. Érdekes, mert vannak törzsek, akik nagyon erőteljes áldást kapnak, mások kevésbé. Az első Ruben törzse: „Ruben maradjon életben s ne haljon meg, éljen kisszámú harcosa!” Ez az áldás kicsit kurtára sikerült: „éljen és ne haljon meg”. De utána Júda, Lévi, József sokkal bőségesebb áldásban részesülnek. Érdekes kontraszt.

És ott van a 120. zsoltár, amelyet ma imádkoztunk. Ez az első a zarándokénekek közül. A 120. zsoltártól a 134-ig találjuk ezeket a zarándokénekeket. A héber nevük: „Sir ha-Ma’alot”. Az Izraeliták ezeket akkor énekelték, amikor felmentek Jeruzsálembe a három nagy zarándokünnepre: a pászka ünnepére, a hetek ünnepére (pünkösd) és a sátoros ünnepre.

Izrael népének évente háromszor „fel kellett mennie” Jeruzsálembe, hogy a templomban imádja az Urat. Jeruzsálem mindig „fent” van – még akkor is, ha északról érkeznek, akkor is felmennek, mert a hegyvidéken fekszik, a Sion hegyén. Ezért zarándokénekek: felfelé haladva imádkozták őket.

A hagyomány szerint a második templom idején tizenöt lépcső vezetett fel, és minden lépcsőfokon egy-egy zsoltárt imádkoztak – lépésről lépésre emelkedve Isten háza felé.

Érdekes, hogy ezek a zsoltárok nem egyformák. Vannak öröménekek, hálaadó zsoltárok, bizalommal teli imák. Vannak prófétai zsoltárok, bölcsességi zsoltárok, királyzsoltárok. A mai, 120. zsoltár panaszének – a szorongattatás idején mondott ima. Mégis Isten jelenlétéről tanúskodik.

A következő napokban végigimádkozzuk ezeket a zarándokénekeket: a 79. naptól a 90. napig. Mindegyik magában hordozza az élet nagy örömeit és nagy megpróbáltatásait – de mind egy irányba mutat: Isten temploma felé, az ő jelenléte és az ő imádása felé.

Ez fontos emlékeztető: jó időkben és rossz időkben, örömben és szenvedésben, próbatételekben és hálaadásban arra vagyunk meghívva, hogy imádjuk Istent. Mert az imádásban fedezzük fel igazán, kik vagyunk. Isten nem „nyer” semmit az imádásunkkal – sokkal inkább minket alakít át. Bizonyos fajta emberré, bizonyos fajta közösséggé formál. És ez hatalmas ajándék.

Ahogy folytatjuk ezt az utat, nemcsak imádjuk Istent, hanem imádkozunk egymásért is. Remélem, tudjátok, és el is hiszitek, hogy minden egyes nap imádkozom értetek. És tudom, hogy sokan közületek imádkoztok értem. Ezt nagyon köszönöm!

Ne feledkezzünk meg egymásról! Lehet, hogy az én hangomat hallod, de mások is hallják ezeket a szavakat, és lehet, hogy valakinek ma különösen nagy szüksége van a te imádra.

Az egyik hallgatónkról tudom, hívjuk most őt Laurának, hogy egy barátja az ő tudta nélkül imádkozott érte egy héten keresztül. Képzeljétek, Laura azt élte meg, hogy ezen a héten jobban mennek a dolgai, minden jobban sikerül, mint előző héten, sőt hetekben. Mivel időközönként beszélgetnek ezzel a barátjával, rákérdezett, hogy nem imádkozott-e érte, mert azt érezte, hogy mintha valaki imaháttérrel támogatná őt. Jó volt Laura megérzése, mert barátja, aki egy másik településen él, tényleg imádkozott érte. Minden nap egy héten keresztül. Látjátok, itt van ez a kis tanúságtétel, amely megmutatja, hogy az egymásért mondott imának ereje van. Isten meghallgatja. Az ima fontos eszköz a szellemi harcban és az élet minden területén. Ha máskor nem, akkor a podcast elején elhangzó 35 másodperces bevezető alatt is imádkozhatsz a többiekért egy Miatyánkot vagy Üdvözlégyet, vagy saját szavaiddal. Mennyivel hasznosabb, mint átugorni…

Szóval ne feledkezzünk meg egymásról, miközben folytatjuk a Biblia egy év alatt zarándoklatát.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.