Napi ráhangoló: A farizeus imája és vallásossága
Nagyböjt 3. hete, szombat
„Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember.”
Mi is az igazi baj a farizeus vallásosságával és imájával? Nem az, hogy nem őszinte, hiszen semmi okunk sincs kételkedni benne, hogy azokat a törvény szerinti igaz cselekedeteket, melyeket felsorolt, buzgó farizeusként valóban rendszeresen meg is tette. Még csak nem is az a gond, hogy hálát ad igaz voltáért, mert – ahogy a zsoltárokban is látjuk – bizonyos helyzetekben igenis fontos tudatosítanunk, hogy az út, amelyen járunk, az Isten szándéka szerint való, helyes út. A lényegi probléma az optikában van: a farizeus nem Isten szemével, hanem más emberekhez viszonyítva szemléli önmagát, vagyis nem Isten, hanem emberek előtt áll, tehát valójában nem imádkozik.
Márpedig a vallásos élet legmélyebb, legalapvetőbb szintjén nem lehet más, mint kizárólagos kapcsolat „én és az én Teremtőm” (Newman) között. (Jézus még Péterre is rászól, amikor az János sorsa felől érdeklődik: „Mit törődöl vele? Te csak kövess engem.”) Az imádságban nincs helye a másokkal való összehasonlításnak, ami egyébként akármilyen eredménnyel zárul is, hamis képet ad önmagunkról: ha különbnek érezzük magunkat másoknál, a gőg, felfuvalkodottság, elbizakodottság veszélye fenyeget; ha alábbvalónak, akkor a sárga irigységé. A mások fölötti ítélkezést ugyanúgy nem szabad hagynunk beférkőzni az imádságunkba, mint önmagunk méricskélését, elítélését vagy felmentését. Ezek éppenséggel legfőbb akadályai a megigazulásnak, mert olyan dologba avatkozunk, amelyet Isten magának tart fenn. (Más az, amikor a szentek megvallják, hogy ők a legbűnösebb emberek az egész földkerekségen. Ők igazat mondanak, éppen azért, mert nem másokhoz viszonyítják magukat, hanem az isteni kegyelem túlcsorduló mértékéhez, amelyben részesültek, s amelyhez képest eltörpül mindaz a jó, amit tettek.)
Imádság
Urunk Jézus, taníts meg minket a vámos imájának lelkületére! Add, hogy példáját követve úgy álljunk Eléd, ahogy vagyunk, de már ne maradjunk hátul, hanem méltatlanságunkat átérezve keressük közelségedet, s a vámos alázatával és a keleti kereszténység szent zarándokainak buzgóságával mondjuk: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
a szentek csontjai feleti ima hatékony. A halottaink közül sokkal többen vannak a szentek, mint az egyház által szentté avatottak. Söt minden emberröl csakis a Jóteremtö dönt személyesen. Az a szent akit Ö üdvözít. David király akinek a családjából származik Jézus is katolikus szent (ünnepe dec. 29.). Öt a katolikus egyház is szentként tiszteli—tehát biztosan az. . Bár elkövette a házasságtörést Betsabéval és annak férjét Úriást haborúban való megöletését – mivel az elsö sorban küldette a frontra, a szentté válásának alapja a későbbi mély és őszinte bűnbánata lett volt. Az 50. (51.) zsoltár a (Miserere), lett a töredelmes bűnbánat mintaszövege a kereszténységben, ez is az Ö szerzeménye. A sírhely feletti imádkozás része annak a szélesebb körű zsidó elvnek, hogy a szent életű emberek (Cádikok) sírjánál (Kivrej Cádikim) imádkoznak, abban a hitben, hogy az ő érdemeik segíthetnek a fohászok meghallgatásában. A katolikus templomok oltáraiban is szentek ereklyéit helyezik el…(pl. csontereklyét).
Mégis döntö többségben a szentek=üdvözültek konkrét neveit csakis a Jóteremtö ismeri. Tehát a rokonaink sirjainál szabad söt kell imádkoznunk az Ö=hogy üdvözüljön a Joteremtö kegyelmeiáltal, és a mi lelki felemelkedésünkkért, hogyha halottunk üdvözült, akkor ö miértünk is imádkozzék a Joteremtöhöz-mivel ha szent akkor nála-vele van….Hogy ki üdvözült azt szerencsére csakis a joteremtö tudja…(kivéve a szentté avatottakat-akiket mi is ismerünk).
Dávid és Salamon királyok, az általuk felépített jeruzsálemi templomban lettek-volt, a judaizmus hivatalos világ-egyház intézményének=papságának-tanainak-liturgikus ünnepeinek királyai. David nem volt pap, de amikor frigyládát Jeruzsálembe vitette, Dávid vászon efódot (papi ruhadarabot) viselt és a láda előtt táncolt (2Sám 6,14).
Több alkalommal is égő- és hálaáldozatokat mutatott be az Úrnak, ami hagyományosan papi kiváltság volt (2Sám 6,17-18).
Amikor menekült Saul elől, evett a szent kenyerekből (a kitett kenyerekből), amelyeket a törvény szerint csak a papok fogyaszthattak el (1Sám 21,1-6). Dávid király a zsidó világ-vallás- és lelki vezetés központi személye. (Mozes a Törvény és öt könyvének leirója-Isteni sugallatra.)
A katolikus tanitás szerint azonban csak egytelen férfi volt a világon mindeddig teljesen bün elkül való: Jézus. Meg egyetlen nö az Ö anyja a zsidó Mirjam. A zsidó vallású Jezus lett-volt a halála elötti estén a keresztény-világvallás és lelki vezetés központi személye, azzal, hogy megalapitotta az önkéntes csatlakozás-általi missziós Istentiszteletet a szentáldozás és eucharisztia=az ö teste-és vére=kenyér és bor átváltoztatása köré….Az uj világegyházat a 12 analfabéta tanitványára bizta. Nekik csak a Jézuseseményt (felt´mad´saal együtt)-kellet volt tanusitaniuk. Teologiának ott volt Mozes öt könyve-amit Jezus soha sem szüntett meg…Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk.