Jézus Isten válasza szomjúságunkra – XIV. Leó pápa Úrangyala imája
Nagyböjt harmadik vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Leó pápa arra buzdított, hogy Jézussal és Jézushoz hasonlóan szolgáljuk az igazságot és igazságosságot szomjazó emberiséget.
A Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a tavaszi napsütésben fürdő Szent Péter téren összegyűlt mintegy 15 ezer fős nemzetközi hívősereget. A szamariai asszonyról szóló evangéliumi szakaszhoz fűzve gondolatait a pápa arra mutatott rá, hogy a Jézussal való találkozás minden személy szívében „örök életre szökellő vízforrást” fakaszt.
A Jézus és a szamariai asszony közötti párbeszéd, a vakon született meggyógyítása és Lázár feltámasztása az egyház történetének első évszázadaitól kezdve megvilágítják azoknak az útját, akik Húsvétkor a keresztség szentségében részesülnek és új életet kezdenek. Az evangéliumnak ezek a fontos oldalai, amelyeket a mostani vasárnaptól kezdve olvasunk, a katekumeneknek, a keresztény beavatási szentségekre készülő felnőtteknek szólnak, de ezzel egyidejűleg az egész közösség újból meghallgatja őket, mert segítenek kereszténnyé válni, vagy ha már azok vagyunk, hogy még hitelesebben és még nagyobb örömmel éljük meg kereszténységünket – kezdte beszédét XIV. Leó pápa.
Jézus ugyanis Isten válasza szomjúságunkra – emelte ki a pápa. Mint ahogy a szamariai asszonynak sugallja, az Ővele való találkozás mindannyiunk szíve mélyén „örök életre szökellő vízforrást” teremt (vö. Jn 4,14). Világszerte milyen sokan keresik még ma is ezt a lelki forrást! – tette hozzá a Szentatya, majd idézett az auschwitzi koncentrációs táborban 29 éves korában meghalt holland zsidó írónő, Etty Hillesum „A megzavart élet” c. naplójából, aki a lelki forrásról a következőket írta: „Néha sikerül eljutnom hozzá, de gyakrabban kövek és homok borítják: olyankor Isten el van temetve. Ilyenkor ismét ki kell ásni a földből”. Nincs jobban értékesített energia, mint az, amit szívünk felszabadításának szentelünk – fejtette ki a pápa, majd rámutatott, hogy ehhez ajándék a Nagyböjt, amelynek most belépünk harmadik hetébe és még intenzívebbé tehetjük utunkat!
Az evangéliumban az is meg van írva, hogy „Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy [Jézus] asszonnyal beszélget” (Jn 4,27) – idézett János evangéliumából Leó pápa. Olyan nagy nehézséget okoz nekik, hogy Jézus küldetését sajátjuknak érezzék, hogy a Mesternek provokálnia kell őket: „Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra” (Jn 4,35). Az Úr továbbra is így szól egyházához: „Emeld fel a szemed, és ismerd fel Isten meglepetéseit!” A mezőkön négy hónappal az aratás előtt szinte semmit sem lehet látni. De ott, ahol mi semmit sem látunk, a kegyelem már működik, és a gyümölcsök készen állnak a betakarításra. A termés bőséges: talán kevés a munkás, mert más tevékenységek elvonják a figyelmüket. Jézus viszont figyelmes. A szokásoknak megfelelően Jézusnak egyszerűen figyelmen kívül kellett volna hagynia ezt a szamariai asszonyt, Jézus azonban beszél hozzá, meghallgatja, hitelt ad szavának hátsó szándék és megvetés nélkül.
Hányan keresik az egyházban ezt a tapintatosságot, ezt a készséget! És milyen szép, amikor elveszítjük az időérzékünket, hogy figyelmet szenteljünk azoknak, akikkel találkozunk. Jézus még az evésről is megfeledkezett, annyira táplálta őt Isten akarata, hogy mindenkit mélyen elérjen szívében (vö. Jn 4,34). („Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét”) – tanította katekézisében Leó pápa, utalva rá, hogy így a szamariai asszony lesz az első a sok evangelizáló nő közül. Falujából, ahol a megvetettek és kitaszítottak éltek, sokan az ő tanúságtétele következtében jönnek el Jézushoz és bennük is tiszta vízként tör fel a hit.
Beszéde végén XIV. Leó pápa azt kérte Máriától, az Egyház Anyjától, hogy Jézussal és Jézushoz hasonlóan szolgálhassuk az igazságra és igazságosságra szomjazó emberiséget.
A Szentatya hangsúlyozta, hogy nem ez az ideje a templomok szembeállításának, a „mi” és a „mások” közötti ellentéteknek: Isten olyan imádókat keres, akik békét szerető férfiak és nők, akik lélekben és igazságban imádják őt (vö. Jn 4,23-24).
Forrás: Vatican News
