BIY HU cover 65. nap

65. nap: Lázadás Mózes ellen – Biblia egy év alatt podcast

Korach, Datan és Abiram lázadása.

Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia… Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai] fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek. Összecsődültek Mózes és Áron ellen, és így beszéltek: „Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!”
Ezt hallva, Mózes arcra borult. Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: „Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé. Tegyétek a következőt: vegyetek füstölőket magatokhoz, Korach és társai, reggel az Úr színe előtt tegyetek bele tüzet, és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belőletek, Lévi fiai!”
S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: „Hallgassatok ide, Lévi fiai! Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségéből, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot, és a közösség előtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok? Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek? Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?”
Mózes hívatta Datant és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: „Nem megyünk! Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk? Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!”
Mózes nagy haragra gerjedt, és így szólt az Úrhoz: „Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem.”

A büntetés.

Ezt mondta Mózes Korachnak: „Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron. Mindegyiktek hozza a füstölőjét az Úr elé – kétszázötven füstölőt –, te is, Áron is, mindegyiktek hozza a füstölőjét, és tegyetek rá tömjént.” Mindenki fogta a füstölőjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is. Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt.
Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: „Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!” Erre arcra borultak, és így szóltak: „Ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?” Az Úr így válaszolt: „Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!”
Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték. Így beszélt a közösséghez: „Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bűnei miatt.” Erre elhúzódtak Korach sátorának közeléből. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak. Mózes így szólt: „Ebből megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem: ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal, s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr. Ha ellenben az Úr valami rendkívülit művel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli őket mindazzal egyetemben, ami az övék, s ők élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!”
Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk; a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben.
Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből. Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: „Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!”
Ekkor tűz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A szombatév.

Minden hetedik évben adj haladékot. A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot. Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el. Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen, ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok.
Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad. Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt, inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében. Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened, és súlyos bűn nehezedik rád. Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában. Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt.

A rabszolga.

Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon. S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel. Adj neki bőségesen nyájadból, szérűd és sajtód terméséből. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked.
Ha mégis azt mondaná: „Nem akarok elmenni tőled”, mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad, fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz – így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganőddel is így tégy.
Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel.

Az elsőszülöttek.

Tehened és juhod minden hím elsőszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsőszülöttével ne dolgozz, juhod elsőszülöttét pedig ne nyírd meg. Az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszd el minden esztendőben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt. Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod. Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan. Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.

A húsvét ünnepe.

Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr éjszaka, Egyiptom földjéről. Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául. De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret: hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben.
Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol. A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked. Arra a helyre kell (menned), amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában, s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz. Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz.

Más ünnepek.

Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában. Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául. Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására. A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését. Örülj ünnepeden, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog.
Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; mindenki (vigyen), amit adni tud aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.

A bírák.

Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek. A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól, és kiforgatja az igazak szavait értelmükből. Egyes-egyedül az igazságra törekedj, hogy életben maradj, s birtokold a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.

Bálványimádás.

Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

AZ ÚR DIADALMENETE

Király az Úr! Ujjongjon a föld,
ünnepeljen a sok sziget!

Felhő és homály van körülötte,
trónjának támasza jog és igazság.

Előtte tűz lobog,
s megemészti ellenségeit körös-körül.

Villámai megvilágítják a földkerekséget,
a föld látja és megremeg.

A hegyek szétfolynak, mint a viasz,
a világ urának tekintete előtt.

Az egek hirdetik igazságosságát,
a népek szemlélik fölségét.

Szégyent vallanak,
kik képek előtt hajtanak térdet,
akik bálványokkal dicsekszenek:
az istenek mind térdre hullnak előtte.

Sion hallja és vigad,
Júda leányai ujjonganak,
ünneplik, Uram, ítéleteidet.

Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön,
messze fönségesebb minden istennél.

Az Úr szereti, akik gyűlölik a rosszat,
őrzi azok lelkét, akik hűségesek hozzá,
s megmenti őket a gonoszok kezétől.

Világosság ragyog fel az igaznak,
az ártatlan szívet öröm tölti el.

Örüljetek hát, igazak, az Úrban,
és áldjátok szentséges nevét!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, áldunk téged és köszönjük neked igazságosságodat! Amikor bevezetted Izrael népét az ígéret földjére, és nekik adtad a törvényt, megmutattad nekik a szívedet. Urunk, Istenünk, a te szíved igaz, te vagy az igazság, te vagy az igazságosság. Arra hívod a népedet, s arra hívsz minket is, hogy igazságosan éljünk, helyesen cselekedjünk, szeressük a jót és szelíden járjunk embertársaink között, akiknek gondját viseljük. Segíts, Urunk, hogy a mi szívünk is a tiédre hasonlítson – szeressük az igazságosságot, tartsuk távol magunkat a gonosztól; hogy megvessük a gonoszt és nyitottak legyünk azok felé, akik szükséget szenvednek. Előtted állunk szükségünkben. Te vagy minden jó forrása. Kérünk, küldd el Szentlelkedet, hogy minden nehézségünkben velünk legyen! Szükségünk van rád. Kérünk, légy mellettünk! Ámen.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A mai napon újra a Számok könyvéről, annak 16. fejezetéről elmélkedünk, aminek a témája a lázadás. Még a 12. fejezetben olvashattunk arról, hogy Áron és Mirjam Mózes ellen lázadtak, majd a Kánaánból visszatérő emberek is fellázadtak Áron és Mózes ellen, mondván: „nem leszünk képesek elfoglalni az országot”.

Ma pedig Korach, Datan és Abiram, Mózes és Áron elleni lázadásáról olvasunk. A szöveg külön kiemeli, hogy Korach, Kehátnak, Lévi fiának a fia. Emlékezhetünk, hogy a kehátiták Lévi törzséből származtak. Egyike voltak a törzs négy családjának. Áron fiai voltak a papok, mellettük pedig a meráriták, a kehátiták és a gersoniták tartoztak a törzshöz. A meráriták és a gersoniták voltak felelősek a szövetség sátráért, annak oszlopaiért és szerkezetéért. Szolgálatot tettek a megnyilatkozás sátránál, ami később a templom lesz. A kehátiták szolgálata pedig a szent tárgyak őrzése és kezelése. Áron fiai után ők voltak legközelebb Isten jelenlétéhez. Közvetlenül szolgáltak Istennek és dicsőítették őt.

Azonban ez sem volt elég nekik. Azt kérdezték: „Miért csak Áron fiai mutathatnak be áldozatot az Úrnak? Mi miért nem lehetünk papok?” A Számok könyve 16,4-ben a kehátiták összegyűlnek Mózes és Áron ellen, és azt kérdezik: „Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?” Amikor Mózes ezt meghallotta, arcra borult. Mindez azt jelenti, hogy azonnal imádkozni kezdett. Amikor azzal vádolják, hogy hercegként a nép fölé emeli önmagát, Mózes válasza az ima. Később haragra gerjed – hiszen érzelmes ember volt –, de az igazságtalan vádak hallatán először Istenhez fordul.

Isten nem a bosszúállás, hanem az igazságosság Istene. Egyértelművé teszi, hogy egyedül Ő a szent, és egyedül az mutathat be áldozatot, akit Ő erre személyesen meghív.

Mózes azt mondja a lázadóknak, hogy döntsön Isten. Hívja Áront, hogy hozzon tömjént és füstölőket, majd dicsőítsék és imádják Istent. Akinek az áldozatát és dicsőítését elfogadja Isten, az lehet pap. Datan és Abiram visszautasítják ezt a próbát. Szerintük Mózes egy tejjel-mézzel folyó országból hozta ki őket a pusztába, hogy meghaljanak. Tejjel-mézzel folyónak eddig csak az ígéret földjét nevezték. Ők azonban itt Egyiptomra utalnak – ami kétségkívül gazdag ország volt –, ahol rabszolgák voltak. Mégis ezt a földet írják le otthonukként. Láthatjuk, hogy Isten ezek után eltörli a föld színéről a lázadók családjait és a füstölőkkel felszerelt embereket is.

Az Egyiptomba vágyakozó emberek a múltjuk rabjai voltak. A korábbi életmódjuk fogságába estek, amiből ki kell őket gyógyítani. Az, hogy a rabszolgaság házába vágynak vissza, számunkra egyenesen őrültségnek hangzik. Mégis néha mi is így gondolkodunk. Vissza-visszatekintünk saját, sokszor bűnös, megtört és megkötözött múltunkra, mondván, hogy akkor jó volt, jól éreztük magunkat, boldogabbak voltunk, mint bármikor máskor. Isten azonban előre vezet minket. Sokszor sivatagon, szárazságon és harcokon keresztül, de az igazi szabadság helyére.

Ha pedig rátekintünk a Második Törvénykönyvre, olvashatjuk, hogy Isten újra kiemeli: Ő az igazságosság Istene, olyan Isten, aki gondját viseli a szegényeknek, s mindazoknak, akik Őhozzá tartoznak. Azt mondja, ne is legyenek a nép körében szegények. Egyrészt, mert a tejjel-mézzel folyó, gazdag és bőven termő országban elegendő élelem lesz mindenki számára. Másrészt, ha mégis lesznek szegények, gondjukat kell viselni, akár munkát is adva nekik. A legelkeseredettebb emberek, akár el is adhatták szabadságukat, rabszolgaságba küldve önmagukat. Ez a szolgaság azonban csak hat éven át tartott. A hetedik, szombatév során a szolgát el kellett engedni, ráadásul el kellett látni az új élet kezdéséhez szükséges javakkal. Ilyen módon kellett a nép tagjainak gondoskodniuk egymásról. Ez odáig elment, hogy a szolga – ha szerette a gazdáját – a maradás mellett is dönthetett. Hihetetlen, hogy a választott nép tagjai hogyan karolták fel azokat, akik nem tudtak gondoskodni magukról.

És nemcsak ez. Ebben az utolsó megjegyzésben Isten nagyon világosan mondja: „nyitott kézzel tedd ezt”. Azaz, ne kelletlenül. Ne neheztelve. Ne is gondolj rosszat a szegényekről, akik közted élnek! Gondoskodj róluk, segítsd és szolgáld őket!

A Második Törvénykönyv 16. fejezetében — tudom, azt mondtam, ez az utolsó dolog, de ez most tényleg az, szóval ezt még hadd mondjam el — három nagy ünnepről hallunk. Három nagy istentiszteleti ünnepről. Van a pászka ünnepe, van a hetek ünnepe, vagyis a pünkösd, és van a sátoros ünnep, más néven a sátrak ünnepe. És mi mindennek a lényege? Az, hogy az Úr elé járulunk és őt imádjuk.

Ez a Második Törvénykönyv 15. és 16. fejezetének egy egészen lenyűgöző része. A 15. fejezet üzenete: gondoskodj a szegényekről, szeresd a körülötted élőket igazságossággal, irgalommal és örömmel! A 16. fejezetben pedig: imádd az Urat, a te Istenedet! Ez kulcsfontosságú.

Kedves Biblia-olvasó barátaim, imádkozom értetek. El fogunk jutni az út végére, és holnap újra találkozunk — és én már most nagyon várom. Addig is imádkozzunk egymásért!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

2 hozzászólás

  1. Drága Kornél Atya!Urunkat Istenünket imádjuk és csak neki szolgálunk!Ma tehetjük 60 éves Lajos Testvérünk,imádkozunk érte,hogy fogadja be Őt az Úr az Ő országába!Ámen!

  2. Àldjon az Úr Kornél atya köszönjük szépen a szép beszédet és elmélkedést imãdkozunk érted és mindenkiért akik imádkozzàk az egy év bibliàt szép napot kívánunk Ámen 🙏🙏🙏