BIY HU cover 59. nap

59. nap: Isten felé való kötelezettségek – Biblia egy év alatt podcast

A mécstartó mécsesei.

Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Beszélj Áronnal, és mondd meg neki: Ha felrakod a mécseseket, ügyelj, hogy a hét mécses a mécstartó előtti térre vesse fényét.” S Áron így járt el: a mécstartó előtti tér felé fordítva helyezte el a mécseseket, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. A mécstartó így készült: aranyból kalapálták, még a lábát s rajta a virágokat is aranyból kalapálták; pontosan arra a mintára készítette el Mózes a mécstartót, amelyet az Úr mutatott neki.

A leviták fölszentelése.

Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Vezesd ki Lévi fiait Izrael fiainak köréből, és tisztítsd meg őket. Ezt tedd velük tisztulásukra: hintsd meg őket bűneiktől való megszabadulásukra szolgáló vízzel, aztán egész testüket borotválják meg, mossák ki a ruhájukat, tisztálkodjanak meg, s fogjanak egy fiatal bikát és vegyék a vele együttjáró ételáldozatot, az olajjal vegyített lisztlángot; te pedig végy egy fiatal bikát engesztelő áldozatul. Majd rendeld a levitákat a megnyilatkozás sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész közösségét. Ezután a leviták járuljanak az Úr elé, Izrael fiai meg tegyék kezüket a levitákra. S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára.
A leviták tegyék kezüket a bikák fejére, te meg mutasd be az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul az Úrnak, hogy a leviták megszabaduljanak bűneiktől. Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel őket az Úrnak szertartással, és vond ki Lévi fiait Izrael fiai köréből, hogy a leviták az enyémek legyenek. Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül.
Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel őket. Hiszen nekem adták őket egészen, Izrael fiai közül. A magam számára lefoglaltam őket Izrael elsőszülöttei helyett, akik elsőként nyitják meg anyjuk méhét. Mert Izrael fiai körében az enyém minden elsőszülött, ember és állat egyaránt. Azon a napon, amelyen lesújtottam Egyiptom elsőszülötteire, a magamévá avattam őket. Lefoglaltam magamnak Lévi fiait Izrael fiainak elsőszülöttei helyett, s Izrael fiai közül odaadtam a levitákat Áronnak és fiainak, hogy Izrael fiai nevében ellássák a megnyilatkozás sátorának szolgálatát, s Izrael fiai helyett engeszteljenek, nehogy csapás érje Izrael fiait, amikor Izrael fiai a szentélyhez közelítenek.”
Mózes és Áron, s Izrael fiainak egész közössége így tettek Lévi fiaival. Egészen úgy tettek velük Izrael fiai, ahogyan az Úr a leviták felől Mózesnek parancsot adott. Lévi fiai engedték, hogy bűneiktől megtisztítsák őket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta őket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak. Ezután a leviták Áronnak és fiainak a felügyeletével megkezdték a megnyilatkozás sátorának szolgálatát. Ahogyan az Úr Lévi fiai ügyében Mózesnek megparancsolta, úgy jártak el.

A leviták szolgálatának ideje.

Ezt mondta az Úr Mózesnek: „A következők legyenek érvényben a levitákra: huszonöt évtől fölfelé köteles szolgálatot teljesíteni, azaz a megnyilatkozás sátorának gondját viselni. Ötvenéves korában abbahagyhatja a megnyilatkozás sátorának gondozását, nem köteles tovább szolgálatot teljesíteni. Mindazonáltal segítségére lehet társainak a megnyilatkozás sátorában kötelezettségeik teljesítésében, de tulajdonképpeni szolgálatot nem kell többé ellátnia. Így járj el a levitákkal szolgálati kötelezettségeik tekintetében.”

IV. A HÚSVÉT ÉS AZ ÚTRA KELÉS
A húsvét megülése.

Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendő első hónapjában: „Izrael fiai az arra kijelölt időben üljék meg a húsvétot. E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint.” Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot. Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

Kivételes esetek.

Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz, és ezt mondták ezek az emberek: „Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?” Erre Mózes így válaszolt: „Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben.”
S az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot. A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek. De ne hagyjanak belőle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg. Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségből, mivel nem a kijelölt időben mutatja be áldozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bűnéért.
S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály előírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra.”

A felhő.

Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhő borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétől reggelig mintha tűz égett volna a hajlék fölött. Mindig így volt: (nappal) felhő borította, éjjel meg tűz látszott fölötte.
Amikor a felhő fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhő leereszkedett. Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort.
Amíg a felhő a hajlék fölött maradt, addig táboroztak. Ha hosszú ideig maradt is a felhő a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort. Előfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhő a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek. Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhő, akkor elindultak. S ha a felhő két napig vagy egy hónapig, sőt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább. Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Próbatétel a pusztában.

Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért. Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait vagy sem. Megalázott, és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön. Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha, és nem dagadt meg a lábad.
Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli. Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain és féld!

Kísértések az Ígéret földjén.

Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben; olyan országba, ahol van búza és árpa, szőlőtőke, fügefa és gránátalma; olyan országba, ahol vannak olajfák, s van méz; olyan országba, ahol nem kell aggódnod élelmed miatt, s nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan országba, ahol a kő vasat tartalmaz, s a hegyekből rezet bányászhatsz. Ha azonban eszel és jóllaksz, dicsőítsd az Urat, a te Istenedet a szép országért, amelyet adott neked.

Vigyázz, ne feledkezz meg az Úrról, a te Istenedről, nem tartván meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ma szabott neked. Amikor majd jóllaksz, szép házakat építesz, s bennük laksz, jószágod és nyájad szaporodik, ezüstöd és aranyad gyűlik, s mindened, amid csak van, gyarapszik, szíved ne váljék elbizakodottá, ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából; átvezetett a mérges kígyók és skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán meg a víztelen sivatagon, aki a kősziklából vizet fakasztott neked, a pusztában pedig mannával táplált, amelyet atyáid sem ismertek, hogy így megalázzon és próbára tegyen, végül azonban jóra fordíthassa sorod.

Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erőmből s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet. Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van. Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenekhez szegődsz, imádod őket és leborulsz előttük, ma ünnepélyesen kijelentem: egytől egyig elpusztultok. Ahogyan elpusztította előttetek az Úr a népeket, ti is elpusztultok, mivel nem engedelmeskedtetek az Úr, a ti Istenetek szavának.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

ISTEN A VILÁG URA

Király az Úr, fönségbe öltözött.
Fönségbe öltözött az Úr,
hatalommal övezte fel magát.

Szilárd alapot vetettél,
nehogy meginogjon, a földkerekségnek.
Trónod szilárdan áll kezdet óta,
te, Uram, öröktől fogva vagy.

A folyók hallatják, Uram,
a folyók hallatják zúgásukat,
a vizek hallatják dübörgő hangjukat.

Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása,
hatalmasabb, mint a tenger morajlása,
mindennél hatalmasabb
az Isten a magasságban.

Bizonyítékaid valóban igazak,
házadat szentség illeti, Uram,
minden időkre.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Köszönjük igéd, köszönjük útmutatásod, mert nélküled, Uram, eltévedünk. Fényed világítja meg ösvényünket. Szavad lámpás a lábunknak és fény az ösvényünkön. Segíts, hogy bízni tudjunk fényedben! Segíts, hogy elfogadjuk iránymutatásod! Segíts, hogy bízzunk szavadban, Uram! Mert előfordulhat, hogy halljuk szavadat, de elengedjük a fülünk mellett, vagy halljuk, de elfelejtjük őket. Láthatjuk nagy műveidet és megfeledkezhetünk róluk. És rólad is meg tudunk feledkezni… Segíts, hogy soha-soha ne feledkezzünk meg rólad, hogy mindig lássuk, hol vagy az életünkben, hogy mindig meghalljuk a hangod, és kövessünk, bárhová vezetsz minket! Ezt kérjük a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen.

Elmélkedés

Egy kis emlékeztető arról, hol is tartunk: a Számok könyvének 9. fejezete leírja a pontos dátumot, miszerint a kivonulás utáni második év első hónapjában járunk, még csak 13 hónapja szabadult meg Izrael népe az egyiptomi rabszolgaságból. Még új nekik a szabadság. Új nekik, hogy Istent a pusztában imádják. Új számukra az is, hogy Istenben bízzanak. Ezeket fontos megértenünk. A Második Törvénykönyv pedig továbbra is a pusztai vándorlás 38 éve utáni élethelyzetükbe ad bepillantást. Mózes utolsó beszéde ez, a halála, az Úrhoz térése előtt. Józsué pedig hamarosan átvezeti a népet a Jordán folyón és meghódítják az Ígéret földjét.

Tehát, amikor a Számok könyvében a mécstartó készítéséről, a pászka rendjéről, a leviták felszenteléséről és szolgálatáról olvasunk, és hallunk a felhőről és a tűzről, ne felejtsük el, hogy ezek mind a pusztai vándorlásra és az utána következő életre készítik fel Izrael népét. A Második Törvénykönyvben pedig már küszöbön áll az Ígéret földjére való belépés.

Az egyik kiemelendő dolog a Számok könyvének mai szakaszából, hogy az Úristen állandó ünneppé teszi a már korábban, a Kivonulás könyvében megalapított pászka ünneplését. Az első hónap 14. napján a bárány feláldozásának és keserű füvekkel és kovásztalan kenyérrel való elfogyasztásának szertartását teszi örökérvényűvé. És itt felmerül egy kérdés: mi történjen azokkal az emberekkel, akik rituálisan éppen tisztátalanok? (Az itt leírt esetben holttest érintése miatt.) Ők mentesüljenek az ünnep megtartásának kötelezettségétől? Vagy azok, akik éppen úton vannak, távol Izrael közösségétől, ők is legyenek felmentve e kötelesség alól?

Erre Mózes azt felelte, hogy megkérdezi az Urat. És az Úr nemmel válaszolt Mózesnek. Nem mentesülnek. Részt vesznek ők is teljesen a pászka ünnepén, mert ez egy kötelezettség: az Úrnak ilyen módon való imádása kötelesség. Még ha holttest érintése miatt tisztátalan lenne is az ember, vagy úton lenne, egyik sem mentesítő körülmény. Ezzel azt akarja mondani, hogy az, aki fel akarja menteni magát az imádás alól, nem akar részt venni a pászkavacsorán, az kizárja magát a szövetségből, kizárja magát Isten népéből. Ezt mi is értjük, hiszen Jézus ugyanezt mondta az utolsó vacsorán ezekkel a szavakkal: „Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Tudjuk, hogy bennünket is megakadályozhatnak dolgok, hogy részt vegyünk a szentmisén, de ha mi döntünk úgy, hogy távol maradunk, akkor lényegében kizárjuk magunkat Isten népének közösségéből. Ez az újszövetségi kinyilatkoztatás mélységeinek egyike, amely bemutatja, hogyan vetítette előre a pászka ünnepe Isten bárányának valódi megjelenését, aki elveszi a világ bűneit. Ő Jézus Krisztus az Eucharisztiában. Ha mi felmentjük magunkat az igaz és élő imádás alól, ahogyan lélekben és igazságban imádjuk az Urat az Eucharisztiában, akkor kizárjuk magunkat. Talán most már jobban megértjük, hogy a Katolikus Egyház tanítása szerint miért halálos bűn a szándékos szentmisemulasztás.

Még egy megjegyzés a felhőről és a tűzről. Milyen hihetetlen képe ez az Istenben való bizalomnak az út elején tartó nép részéről, amely éppen most kap arról tanítást, hogyan bízzon Istenben. Míg a tűz- és felhőoszlop a szentély felett van, egyhelyben maradnak. De amikor a felhő felemelkedik, akkor tábort bontanak és továbbmennek. Pontosan arra és addig, amíg a felhő vezeti őket. Így kell nekünk is tennünk az életben: „Indulok, ha hívsz, Uram, de ha nem hívsz, maradok, ahol vagyok.” Ez erős bizalom az Úr iránt.

Az utolsó megjegyzés a Második Törvénykönyv 8. fejezetéhez szól, amit érdemes újra és újra elolvasni. Mózes azt mondja: Emlékezz az útra, melyen az Úr vezetett a pusztai vándorlás során a 40 év alatt azért, hogy alázatra tanítson, próbára tegye a szívedet, hogy megtartod-e parancsait. Nem azért állítja próba elé az izraelitákat, mert nem ismeri őket, hanem számukra akarja nyilvánvalóvá tenni az igazságot a szívükről – ez a „kiképzés”. Most már ott állnak az Ígéret földjének kapujában, küzdeniük kell, és hitetlen népekkel lesznek körülvéve. De sok áldást is kapnak és bőségben fognak élni. Az Úr most azt mondja: „Azért tettelek próbára és arra edzettelek benneteket a pusztában, hogy bízzatok bennem és tartsátok meg parancsaimat! Amikor bementek az Ígéret földjére, ezeket a parancsokat kell átölelnetek! Nem vagytok a környező népekhez hasonlóak, külön vagytok választva: szeretett tulajdonom, elsőszülötteim vagytok. Olyan túláradóan áldalak meg benneteket, hogy megkísért majd benneteket, hogy elfeledkezzetek rólam.”

Gyakran azt gondoljuk, hogy a sötétségben feledkezünk meg Istenről, a nehéz időkben, és ez elő is fordul, de tudom, hogy könnyen elfelejtjük Őt a napfényes időkben is, amikor áldásokban bővelkedünk.

Elfelejtjük Istent, amikor minden jól megy, mert olyankor úgy érezzük, nincs rá szükségünk. Azt mondjuk: megvagyok nélküle, hiszen én csináltam ezt; biztonságban vagyok, mindenem megvan. És pontosan erre a kísértésre hívja fel a figyelmet a Második Törvénykönyv 8. fejezete, amikor azt mondja: „amikor bőségben élsz, megkísért majd a gondolat, hogy ezt én értem el; ez a kezem munkája, és nincs szükségem az Úrra.” Mózes pedig így szól: „Amikor eljutsz erre a napra, kérlek, kérlek, tudd és ismerd fel, hogy mindez Isten hűsége volt.”

Ez tehát az én meghívásom és imám is a mai napra: akkor indulok, amikor Isten arra kér, hogy induljak, és akkor maradok, amikor arra kér, hogy maradjak. De a szűkösség idején és a bőség idején egyaránt emlékezni akarok mindarra, amit az Úr tett. Micsoda hihetetlen ajándék ez. Olyan jó, hogy van kinek hálát adnunk mindenért.

Testvéreim, az „ötveneseket” lassan magunk mögött hagyjuk. Holnap a 60. nap következik. Ez egészen elképesztő. Ez két hónap. De ami igazán rendkívüli: ebben az elmúlt közel hatvan napban imádkoztunk egymásért, hallgattuk Isten igéjét, és nem fogjuk abbahagyni az imádságot egymásért. Én nem fogok megszűnni imádkozni értetek. Nem fogjuk abbahagyni Isten igéjének hallgatását sem, hogy továbbra is taníthasson bennünket arról, mi van az ő szívében, és hogy a mi szívünk egyre inkább hasonlóvá váljon az övéhez.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

2 hozzászólás

  1. Köszönöm Kornél Atya hogy naponta hallgathatóm a Bibliát és megertem mostmar ahogy elmagyarazod hála legyen a Jó Istennek érte hogy lehetővé tette .Imádkozom én is Érted és mindenkiért aki hallgatja a Bibliát és mindenkiért bátran kísérem jelenteni hogy megváltozott az életem Köszönöm!

  2. Dicsèrtesèk a Jèzus krisztus,töbször elolvastam a szentiràst az èvek fojamàn,a potcasztot halgatva ràjövök hofy sokszor csak szàrazon mint egy ujsàgot olvastam,öröm tölti el minden nap a szívem hogy sok keresztèny testvèrel együt teszem most ezt,mègha nem is làtom öket de hogy közösègben màsokkal teszem ezt,a màsik pont meg a tanulàs minden alkalommal kapok valami újjat ezel fejlödöm,mindig az jàr a fejemben hogy a hit halàsból a hàlàs pedig Isten igèjèből van,ha így tekintek arre a fojamatra növekszik a hitem ès jobban el tudok merrülni Istenbe ès együtt járni vele ès sokszor nap közben is felèbered eszembe jut visszatèrek a sze tiràshoz,köszönöm a kiegèsziőket vilàgosabba vàlnak a nem èrthetö rèszek köszönöm az àldozatot amit hoznak az idejüket ès munkànukat,köszönöm az imàkat ènis ezt teszem,àldott szèp napot kivànok.