Dr. Boga Alajos vértanúsága – Szentek élete

dr. Boga Alajos – püspöki helynök, vértanú

 *Csíkkozmás,1886. febr. 18, + Máramarossziget,1954. szept. 14

Dr. Boga Alajos hittanár, főtanfelügyelő, státusi előadó, püspöki helynök, titkos ordinárius, 1954. szeptember 14-én Szentkereszt felmagasztaltatásának ünnepén szenvedett vértanúhalált.

Őméltósága komoly általános műveltségre tett szert a csíkkozmási elemi iskolában, valamint a csíksomlyói és székelyudvarhelyi főgimnáziumokban. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, ahol 1910-ben szentelték pappá. Néhány évi lelkipásztori munka mellett 1914-ben filozófiai doktorátust szerzett a Kolozsvári Tudományegyetemen.

Ez követően életét a tábori lelkészi időt leszámítva, az évtizedeket kitevő népművelési munka, a gimnazisták oktatása és nevelése, a katolikus iskolahálózat irányítása határozta meg. A két éves csíkszeredai fiúfőgimnáziumban eltöltött pedagógusi munkáját 1933-ig a kézdivásárhelyi Római Katolikus Státus Gimnáziumban folytatta, ahol hittanárként működött, illetve az utolsó öt évben az ősi Kantai Főgimnázium igazgatója volt. Kiváló pedagógus hírében állt. A tanügyi munkáját az állandó továbbképzés, a teológiai tudományokban való elmélyülés jellemezte. Szakmai hozzáértéséről és oktatói-nevelői felkészültségéről tanúskodnak az Erdélyi Tudósító és Erdélyi Iskola című folyóiratokban megjelent tanulmányai és egyéb önálló írásai. Nem véletlen, hogy 1933-ban főpásztora Majlát Gusztáv Károly püspök Kolozsvára helyezte és kinevezte az Egyházmegyei Hitvallásos Iskolák főtanfelügyelőjének, valamint az Erdélyi Római Katolikus Státus tanügyi előadójának.

Akkor Erdélyben a nemzeti nyelvű oktatás a megpróbáltatások keresztútját járta. Az egyházak minden anyagi és egyéb áldozatot meghoztak, hogy a nemzeti kisebbségek irányában diszkriminatív állami követelményeknek eleget tegyenek és iskoláikat fenntarthassák és működtessék. Mert a két világháború között az erdélyi magyar tanulók magyar nyelven csak a felekezeti iskolákban tanulhattak.

Ebben a küzdelmes munkában Boga Alajos tanfelügyelő derekasan kivette a részét, nagyon fontos szerepet játszott az erdélyi vallási és kulturális életben. Írói és szakmai kvalitásait dicséri az 1940-ben megjelent A katolikus iskolák múltja című remekműve. Bár a témával kapcsolatosan születtek részlettanulmányok, Boga Alajos tanfelügyelő hasznosnak vélte összefoglalni az erdélyi katolikus iskoláztatás történetét. Könyvében egységes keretbe foglalta az évszázadokra visszanyúló értékes munkát, amelyet a katolikus egyház Erdély területén fejtett ki az iskoláztatás érdekében. Az egyház ugyanis – hangsúlyozza- meghatározóan rányomta bélyegét erre a földre és a rajta élő népekre. Az évszázadok során kialakított katolikus iskolarendszer bemutatásával az emberek érdeklődését és felelősségérzetét kívánta felkelteni az akkor még szép számban működő és nagy anyagi áldozatot követelő hitvallásos iskolák fontosságára.

Mert szerinte is a család után az iskola az a nevelői tényező, mely az ember szellemi, lelki és jellemi meghatározására a legnagyobb hatással van. Elfogadhatónak azt az oktatást tartja, amelyik az értelem pallérozását a jellem szilárdságával együtt műveli. A jellem megalapozását és kifejlesztését pedig a krisztusi hit és a keresztény szeretet megélésében képzelte el.

Boga Alajos művének utolsó két mondata máig nem veszítette aktualitását. „Ha valamely adott területen egy nép régen él, szenved, verejtékezik és munkálkodik, akkor azt a népet úgy hívjuk, hogy történeti azon a területen, ahol ott lakott s részt vett annak a területnek megtermékenyítésében, megőrzésében és fejlődésében. Ez a tény köti össze az élőket a halottakkal.”

1933-tól Kolosváron bensőséges kapcsolatba került a vele egy időben ott tevékenykedő Sándor Imrével és még egy fiatal pappal, Márton Áronnal. Barátságukról és Márton Áron elismeréséről árulkodik, hogy amint a Szentszék Márton Áront 1938. szeptember 14-én az egyházmegye kormányzójának nevezte ki, rá egy hétre megbízta Boga Alajos státusi tanügyi előadót a püspöki javak átadása és átvétele bizottságba.

Kényes és felelősségteljes feladatot kapott, mert jó négy évtizedre visszamenően kellett tisztázni a püspökségi törzsvagyon és a püspök személyi vagyonának helyzetét. Hasonlóképpen az újonnan püspöki szentelt Márton Áron személyi megbecsüléséről árulkodik, hogy amikor 1939. március 28-án leteszi az esküt II. Károly király előtt, kíséretében dr. Kászoni Alajos papneveldei rektor és dr. Boga Alajos státusi előadó vesznek részt.

Boga Alajos széles körű tájékozottsága képesítette arra, hogy bármilyen megbízásnak eleget tudjon tenni. Nagy hozzáértéssel irányította a katolikus iskolarendszert az impériumváltásokkor. Először a II. Bécsi döntés után az iskolák román tanrendjét kellett átalakítania a magyar tanrend szerint, és négy év múlva ugyanezt visszarendeznie. Továbbá eleget tett a püspöki vagyon összeírásának, lelkiismeretesen kezelte a püspökség kolozsvári bérházait, püspöki zsinati bíróként részt vett a problémás házassági ügyek egyházi rendezésében, vezette a kolozsvári Püspöki Helytartóság egyházmegyei papi nyugdíjintézetét, tagja volt a Minerva részvénytársaság egyházi bizottságának, és nem utolsó sorban státusi referensként meghatározó szerepet játszott az egyházmegye ősi autonóm intézményének működtetésében. Felelősségteljes munkáját az 1945-ben bekövetkezett rendszerváltás sem kisebbítette, hanem még inkább sokszorozta.

1947. március 7-én nagy változás állt be dr. Boga Alajos egyházi megbízásában. A püspök Sándor Imre általános helynököt, ismételt kérésére, felmenti a helynöki tisztsége alól, és kinevezi székesegyházi nagyprépostnak. Az ilyen formán megüresedett általános helynöki tisztségre Márton Áron a régóta ismert és általa nagyrabecsült dr. Boga Alajos pápai prelátust, státusi referenst nevezi ki, mivel a kiterjedt egyházmegye kormányzásának felelősségteljes feladataiban, őméltóságának a kipróbált munkakészségét, jeles tudását és gazdag tapasztalatait nem nélkülözheti.

Elismeréssel szól Boga Alajosnak az igazgató tanácsnál betöltött előadói munkaköréről, ahol az egyházmegye ügyeit 15 éven keresztül szolgálta. Dicséretes buzgósággal, nagy munkakészséggel, hozzáértéssel és tapintattal. Ezen kívül főpásztora megbízásából más nehéz vagy kényes természetű ügyek intézését is szívesen vette magára s azokat mindig sikeresen megoldotta. Szaktudásával, helyes ítélőképességével, munkabírásával, szívélyes modorával és közismert jó szívével megnyerte nem csak közvetlen elöl járóit és munkatársait, hanem az egyházmegye közösségének és kívülállóknak a tiszteletét és nagyrabecsülését is. Azt hiszem, ennél szebben ennyire lényegbevágóan és hitelesen nem tudnánk jellemezni Boga Alajos általános helynök elkötelezettségét egyháza és népe iránt. Pedig számára a nehezebb keresztviselés és annak méltó hordozása csak most következett be.

1947-ben Gyulafejérvára költözik és az addigi szorgalmával és hozzáértésével végzi helynöki munkáját Márton Áron jobbkezeként épp akkor, amikor durva, vértanúságot termő korszak bontakozik ki a romániai katolikus egyház életében. Az 1949. évi Szent Alajos emléknapja, vagyis névnapja, fájdalmat és súlyos keresztet hozott a Gyulafehérvári Egyházmegye, de még inkább dr. Boga Alajos általános helynök számára. Áron püspök Bukarestbe indulása előtt felköszöntötte helynökét és elutazott, de a Tövis felé vezető úton néhány kilométer után a belügyminisztérium emberei letartóztatták. Ettől a naptól kezdve a Gyulafehérvári Egyházmegye kormányzásának terhét Boga Alajos általános helynök immár titkos ordináriusként vette a vállaira.

Szűk egy év alatt nem csak a Gyulafehérvári, hanem a másik három erdélyi püspökséget is kormányozta, ugyanis a kultusztörvény értelmében az erdélyi egyházmegyéket a minisztérium 1948-tól egynek tekintette és csak a Gyulafehérvári Püspökséggel tartotta a hivatalos kapcsolatot.

Az így kialakult komplex helyzetben kényszerült kormányoznia Boga Alajos titkos ordináriusnak az erdélyi egyházmegyéket Márton Áron szellemében. A kultuszminisztérium követelésére körlevelet adott ki a békéről, de az XII. Pius pápa béke eszméjét tartalmazta. Határozottan elítélte azokat a békegyűléseket, amelyeket azért szerveznek, hogy az igazi békét hirdető pápa ellen nyilatkozzanak. A papoknak megtiltotta a békegyűléseken való részvételt.

Nyíltan állást foglalt a Marosvásárhelyen szervezett békegyűlés résztvevőivel szemben, és az odakényszerített papokat kiközösítette és bűnbánatra kötelezte. A kommunista rendszerrel szembemenő eljárásai rövidesen a letartóztatásához vezettek. Az egyházhoz hű magatartásáért életével fizetett.

A máramarosszigeti börtönben 1954. szeptember 14-én Szentkereszt felmagasztaltatásának ünnepén, vértanúságával Krisztus keresztjének részesévé vált, és számunkra is felmagasztaltatott.