BIY HU cover 46. nap

46. nap: Istennek elkülönítve – Biblia egy év alatt podcast

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Egyiptom és a Kivonulás

Az illatáldozat oltára.

Csinálj egy oltárt, hogy azon illatozzék a tömjén. Akácfából készítsd el. Hossza egy könyök, szélessége is egy könyök, négyszögletes és két könyök magas legyen. Szarvai legyenek vele egy darabból. Borítsd be az egészet arannyal: a lapját, körül az oldalait és a szarvait, csinálj rá körös-körül pártázatot, s a pártázat alatt mindkét oldalára készíts két aranykarikát, és erősítsd rá a két oldalra. Ezekbe dugják be a hordozórudakat, hogy vinni lehessen. A rudakat készítsd akácfából és vond be arannyal. Állítsd a bizonyság ládája előtt levő függöny elé, szembe az engesztelés táblájával, amely a bizonyságot takarja, ahonnan majd szólok hozzád. Áron égessen rajta jó illatú fűszereket. Reggelenként égesse el, amikor a mécseseket rendbe teszi, s amikor Áron este meggyújtja a mécseseket, újra égesse el. Legyen ez állandó illatáldozatotok nemzedékről nemzedékre. Idegen illatszert, égőáldozatot, ételáldozatot nem mutathattok be rajta, italáldozatot sem önthettek rá. Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve.”

A fejadó.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Amikor majd az összeírásnál számba veszed Izrael fiait, mindenki adjon az Úrnak váltságdíjat életéért, hogy az összeírásnál ne érje csapás őket. Mindenkinek, akire az összeírás vonatkozik, egy fél sékelt kell fizetnie, a szentély mértéke szerint, amely húsz gerát ér. Ez a fél sékel az Urat megillető fejadó. Akire az összeírás vonatkozik, vagyis húsz évtől fölfelé, annak meg kell fizetnie a fejadót az Úrnak. A gazdagnak nem kell többet, a szegénynek nem kell kevesebbet adnia, mint fél sékelt, amikor az Úrnak járó fejadót, mint az életért járó váltságdíjat fizetik. Fogadd el a pénzt Izrael fiaitól és fordítsd a találkozás sátorának szolgálatára. Ez kieszközli, hogy az Úr megemlékezzék Izrael fiairól, és egyben váltságul szolgál életetekért.”

A medence.

Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Készíts bronzból egy mosdómedencét talapzattal. Állítsd a találkozás sátra és az oltár közé, tölts bele vizet, hogy Áron és fiai megmoshassák kezüket és lábukat. Mielőtt belépnek a találkozás sátorába, le kell mosni magukat vízzel, nehogy meghaljanak. Hasonlóképpen akkor is, ha az oltárhoz lépnek, hogy a szolgálatot elvégezzék, vagyis az égőáldozatot elégessék az oltáron. Meg kell mosniuk kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak. Örök előírás ez az ő számára, és utódai számára, nemzedékről nemzedékre.”

A fölkenéshez használt olaj.

Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jó szagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat, 500 sékel kassziát – a szentély súlymértéke szerint –, hozzá egy hin olívaolajat, s csinálj belőle szent olajat, illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell felszenteléshez használni. Ezzel kell felszentelni a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, az asztalt minden felszerelésével, a mécstartót minden felszerelésével, az illatoltárt, az égőáldozat oltárát minden felszerelésével és a medencét talapzatával együtt. Így kell megszentelni őket, hogy szentek legyenek: aki megérinti, szentté válik. Áront és fiait is ezzel kell felkenni és felszentelni, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Parancsold meg tehát Izrael fiainak: legyen ez számotokra szent kenetolaj nemzedékről nemzedékre. Ember testére nem szabad ráönteni, és más hasonló összetételűt se készítsetek, mivel ez szent, és ti is tartsátok szentnek. Aki ilyen keveréket csinál, mint ez, és vele egy világi embert fölken, azt ki kell irtani népéből.”

Az illatszer.

Az Úr így beszélt tovább Mózeshez: „Vedd az illatszereket: a stóraxot, ónixot, galbanumot, a szagos füveket és tiszta tömjént – mind egyenlő arányban –, és készíts belőle illatáldozatot, illatos keveréket, amilyet a kenetkészítők csinálnak. Vegyíts hozzá sót, de legyen tiszta, amely megfelel a szent célnak. Egy részt törj belőle finom porrá, és tedd a találkozás sátorában a bizonyság elé, ahonnan szólok hozzád. Legyen az szent dolog előttetek. Ez a fűszerkeverék legyen az Úrnak készített szent dolog és hasonló keveréket ne állítsatok elő. Aki ugyanilyet csinál, hogy illatát élvezze, azt ki kell irtani népéből.”

A szentély elkészítői.

Az Úr ezt mondta még Mózesnek: „Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből, eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre, hogy a munkát eltervezze és mindent kivitelezzen arannyal, ezüsttel és bronzzal; hogy a köveket tudja faragni és formálni, a fát metszeni, egyszóval mindenféle munkát el tudjon végezni. Segítőül adtam hozzá Oholiábot, Achizamach fiát, Dán törzséből, s megáldottam kellő hozzáértéssel, hogy mindent kivitelezzen, amit neked parancsoltam: a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, és rajta az engesztelés tábláját, s a sátor minden más berendezését, vagyis az asztalt felszerelésével, az arany mécstartót minden hozzávalójával, továbbá az illatáldozat oltárát, valamint az égőáldozat oltárát minden kellékével, a medencét talapzatával, a díszruhákat – azaz Áron főpap ruháit és fiainak a papi szolgálathoz ruháit –, a kenetet és az illatszert a szentély számára. Mindent úgy kell megcsinálni, ahogy neked megparancsoltam.”

A szombati nyugalom.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Parancsold meg Izrael fiainak: tartsátok meg szombatjaimat. Legyen az jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Erről ismerik meg, hogy én, az Úr szentellek meg titeket. Ezért tartsátok meg a szombatot, legyen az szent előttetek. Aki megszentségteleníti, az halállal lakoljon. Aki ezen a napon dolgozik, azt ki kell irtani népéből. Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni. Így kell Izrael fiainak a szombatot megülniük. Tartsák meg azt nemzedékről nemzedékre: megszeghetetlen szövetségnek. Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett.”

A törvény tábláinak átadása.

Miután befejezte szavait, amelyeket a Sínai-hegyen Mózeshez intézett, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak és fiainak: Szentelődjenek meg Izrael fiainak szent áldozata által, és ne szentségtelenítsék meg szent nevemet; rám való tekintettel tartsák szentnek. Én vagyok az Úr. Ezt mondd nekik: Ha valaki utódaitok közül bármelyik nemzedékben tisztátalan állapotban közeledik a szent áldozatokhoz, amelyet Izrael fiai az Úrnak felajánlanak, az az ember vesszen el színem elől. Én vagyok az Úr. Ha valaki Áron nemzetségéből leprában vagy magfolyásban szenved, addig nem ehet a szent adományokból, amíg tiszta nem lesz. Ha pedig megérint olyan egyént, aki holttest érintése miatt tisztátalan vagy ha magömlése volt, vagy ha csúszómászó állatot érint, amely tisztátalanná teszi, vagy olyan embert, aki által bármilyen módon tisztátalanná válik, aki tehát ilyen dolgokat érint, az estig tisztátalan marad, és nem ehet a szent adományokból, amíg vízzel meg nem mosta a testét. Napszállta után ismét tiszta, és ehet a szent adományokból, mert hisz az ő ételei. Elhullott vagy széttépett állatból nem ehet, nehogy tisztátalanná tegye magát általa. Én vagyok az Úr. B) A világiak. Tartsátok meg utasításaimat, és ne kövessetek el bűnt. A szent dolgok meggyalázásával kitennétek magatokat a halálnak. Én, az Úr szentelem meg őket. A világiak közül senki sem ehet a szent dolgokból. A pap zsellére vagy napszámosa sem ehet megszentelt dolgot. De ha a pap pénzen vásárol rabszolgát, az ehet belőle. Éppúgy ehetnek ételéből a házában született rabszolgák is. Ha a papnak a lánya nem paphoz ment feleségül, nem ehet az áldozati adományokból. De ha a pap lánya özvegy vagy elvált, és nincsenek gyermekei, akkor ha ismét visszatér apja házába, ehet apja ételéből éppúgy, mint fiatal korában. De kívülálló nem ehet belőle. Ha valaki tévedésből megszentelt dolgot eszik, a szent dolgot toldja meg ötödével, és térítse meg a papnak. Ne tegyétek közönségessé Izrael fiainak adományait, amelyeket az Úrnak felajánlanak. C) Az áldozati állatok. Ha ennének belőlük, bűnnel terhelnék magukat, amely visszafizetésre kötelezi őket. Én, az Úr szenteltem meg adományaikat.” Az Úr így szólt Mózeshez: „Szólj Áronhoz, a fiaihoz és Izrael egész népéhez és mondd meg nekik: Ha Izrael fiai közül valaki, vagy pedig egy idegen, áldozatot mutat be, akár fogadalmi, akár olyan önkéntes adományt, amelyet az Úrnak be szoktak mutatni égőáldozatul, annak hibátlan hím szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie, mert csak így lesz kedves. Hibás állatot nem szabad feláldoznotok, mert az nem talál tetszésre. Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot fogadalomból vagy önkéntes adományként közösségi áldozatul akar bemutatni, akkor annak hibátlannak kell lennie, hogy tetszésre találjon. Nem szabad, hogy hibája legyen. Vakot, törött lábút, megsebzettet, fekélyest, rühöst, sömöröst nem áldozhattok fel az Úrnak, és nem égethetitek el az oltáron az Úrnak. A túl hosszú vagy túl rövid lábú marhát önkéntes adományként feláldozhatod, de fogadalom teljesítésére nem alkalmas. Szétzúzott, összenyomott, kiszakított vagy kivágott heréjű állatot sem áldozhattok fel az Úrnak. Földeteken ne is tegyétek ilyenné az állatot, és idegenből se vásároljátok meg (az ilyet), azért, hogy mint Istennek járó adományt feláldozzátok. Csonkaságuk valóban hiba, azért nem tesznek benneteket kedvessé.” Az Úr így szólt Mózeshez: „Az újszülött borjú, bárány vagy kecske hét napig maradjon az anyjával. A nyolcadik naptól kezdve már alkalmas rá, hogy áldozatul bemutassák az Úrnak. De sem szarvasmarhát, sem juhot ne áldozzatok fel a kicsinyével együtt egy napon. Ha hálaáldozatot mutattok be az Úrnak, úgy végezzétek, hogy kedves legyen: D) Befejező buzdítás. még aznap meg kell enni, és semmit sem hagyhattok meg belőle másnap reggelre. Én vagyok az Úr. Tartsátok meg parancsaimat és éljetek szerintük. Én vagyok az Úr. Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között, én az Úr, aki benneteket is megszentellek. Én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: én vagyok az Úr.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

115 (113B). ZSOLTÁR. AZ EGYETLEN IGAZ ISTEN

Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint! Miért mondogatják a pogányok: „Hol van hát Istenünk?” Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart. De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek, van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó. Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak. De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa. Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa. Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk. Az Úr gondol velünk – ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát! Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt! Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek! Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette! Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta. Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe. Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérünk téged most és mindörökké, mert te folyamatosan feltárod nekünk szívedet, és hívsz bennünket, hogy neked adjuk a szívünket. Szentté teszed szívünket, mert te vagy az Úr és te vagy az, aki szentté tudsz tenni minket. Te vagy minden jónak a forrása, és valahányszor kapcsolatba kerülünk veled, az igazi jósággal kerülünk kapcsolatba. Segíts minket, Uram, hogy ma is meghalljuk igédet és hagyjuk, hogy átformálja értelmünket, szívünket és azt a szemléletet, ahogyan erre a világra tekintünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmas nevében kérjük ezt. Ámen.

Elmélkedés

A Leviták könyve a szentség „kódjának”, jelrendszerének a könyve. Nem csak szabályok gyűjteménye, hanem valójában a szentté válásról szól: az elkülönítésről, mert ezt jelenti szentnek lenni. Héberül a szent: kadosh, ami valójában a profántól elkülönítettet, elvágottat jelent, és csak a Leviták 22. fejezetében hússzor fordul elő. Ez vonatkozhat időre, térre, emberre vagy tárgyra. Vagyis Istennek szentelve lenni, szentté tenni az életet, az ünnepet vagy éppen dolgokat, tárgyakat az Úr számára. Ez ismerős nekünk, katolikusoknak, hiszen nekünk is van egy hagyományunk, gyakorlatunk az emberek és tárgyak megáldására vonatkozóan. Áldást kérünk étkezés előtt, megáldjuk a járműveinket, a medálokat, a feszületeket, rózsafüzéreket. – Mit is jelent ez a megáldás? Nem csak annyit jelent, hogy lehívjuk rájuk Isten jóakaratát, hiszen az áldásmondás latinul bene dicere, ami azt jelenti: jót mondani. Bár természetesen ezt is megtesszük, ezzel együtt azt is jelenti az áldás, hogy elkülönítjük egy bizonyos célra, egy megszentelt célra az adott tárgyat vagy embert. Ha valamikor kértetek áldást valamire, azt kértétek, hogy az a dolog el legyen különítve. Onnantól már nem egy hétköznapi tárgy, hanem egy különleges céllal bíró, megszentelt tárgy. Egyedi célra elkülönítve. Ha az egy nyakban viselt megáldott kereszt, akkor az többé már nem ékszer: egy sajátos célra lett elkülönítve, és úgy is kell viselni, úgy is kell kezelni. Erről beszél Isten a Leviták és a Kivonulás könyvében. Amikor valamit elkülönítettünk, akkor azt már nem úgy használjuk, ahogy nekünk tetszik. Ez akkor is igaz, amikor például az olajról van szó, a papi felkenés olajáról vagy a tömjénről. Ha észrevettétek, a Kivonulás könyvében azt mondja Isten: ezt a tömjén-fűszerkeveréket, amely az illatáldozat oltárán ég, ne készítsétek el magatoknak, ne használjátok otthonaitok illatosítására. Ez egy szent célra elkülönített illatszer, különleges rendeltetése van: ez az áldozat illata Isten számára. Az a rendeltetése, hogy Isten jelenlétét a szent sátorban édes illatú füsttel jelenítse meg. Ehhez hasonlóan tilos volt hétköznapi célra elkészíteni a papi felkenés olaját. Az is meghatározott, isteni célra készült.

Egy idézetet szeretnék felolvasni Szent X. Piusz pápától, aki a következőket mondta papokra és laikusokra egyaránt vonatkoztatva a Haerent Animo kezdetű apostoli buzdításában 1908-ban: „Csak az életszentség tesz minket azzá, amit isteni hivatásunk megkövetel: a világnak keresztre feszített emberekké, akiknek a világ keresztre feszíttetett, új életet élő emberekké. Akik, ahogyan Szent Pál írja a 2. Korintusi levél 6. fejezetének elején, Isten szolgáinak mutatkoznak a munkában és az álmatlan éjszakákon, a böjtben, az ártatlanságban, a tudásban, a hosszantartó szenvedésben, a kedvességben, a Szentlélekben, a nem színlelt szeretetben, az igazság Igéjének hirdetésében (vö. 2Kor 6,4-7). Olyan emberek, akik csak a mennyei dolgokat keresik, és minden eszközzel arra törekszenek, hogy másokat is oda vezessenek.” Ebben az idézetben Szent X. Piusz pápa a szentségről szól, amit élniük kell a papoknak, és amit láthatóvá is kell tenniük. Ahhoz, hogy szentéletűek legyenek, úgy kell élniük, hogy bár minden családnak tagjai, de nem tartoznak egyikbe sem, minden párkapcsolat segítői, de nem résztvevői, mindenkinek barátai, de senkinek sem kizárólagosan. Ebben az értelemben hogyan tud egy pap, mint én is, hogyan tudok teljesen az Úrnak szentelve élni? Úgy, ahogyan Szent Pál mondja egy másik kontextusban: „Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem (Gal 2,19-20). 

Ezt jelenti szolgáló papnak lenni, és erről olvasunk a Kivonulás és a Leviták könyvében, de ezt jelenti a királyi papság is. Akik ezt olvassátok, és nem vagytok felszentelt papok, keresztségetek révén ti a királyi papság tagjai vagytok. Ahogy Szent Péter írja első levelében: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára” (1Pt 2,9). Ez a hívek általános papsága, akik szintén arra vannak meghívva, hogy Istennek szentelt, elkülönített életet éljenek, hogy szentek legyenek.

Az Egyház történetében már megtörtént, hogy túlságosan kiemelték az áldozópapság méltóságát, amit persze jó tudatosítani, de ezt néha a hétköznapi munka fontosságának kárára tették. Pedig milyen fontos a munka, milyen fontos a tehetséges és szakképzett munkás. A Kivonulás könyvének 31. fejezetében azt halljuk Becaleel és Oholiáb kapcsán, hogy megvan a képességük és az intelligenciájuk, rendelkeznek a szaktudással, hogy kigondolják a művészi terveket és arannyal, ezüsttel, bronzzal dolgozzanak, követ munkáljanak és fát faragjanak. Kétkezi munkások ők, szakképzett munkások és művészi érzékkel rendelkező iparosok. Nemcsak arról van szó, hogy kiváló szakemberek, hanem Isten azt mondja: Eltöltöttem őt – Becaleelt – Isten Lelkével. Ez mit jelent? Azért tölt el téged is Isten az ő Szentlelkével, hogy a munkádat jól tudd végezni. Ez hihetetlen! Ha eltölt Isten Lelke, akkor, ha Sámson vagy, leteríted az oroszlánt, kidöntöd az épület tartóoszlopait és megölöd a filiszteusokat. Ha Dávidként tölt el Isten Szentlelke, akkor Izrael hadseregét vezeted a csatában. Amikor Jézust tölti el a Szentlélek, megvív a sátánnal a pusztában. Amikor téged tölt el a Szentlélek, akkor a napi munkád különleges lesz, még ha hétköznapi munkát végzel is. Mivel oda vagy szentelve, el vagy különítve Isten számára, a munkád különleges minőséget hordoz. Ezt fontos, hogy meghalljuk! Ezért kell hívnunk Isten Szentlelkét minden munkakezdés előtt is.

A Kivonulás könyvének 31. fejezetében azt olvassuk, hogy ezek az átlagos munkások átlagon felüli teljesítményt nyújtottak, mert el voltak töltve Isten Lelkével. Minden munkájukat Istenért végezték. Az ő esetükben tényleg konkrétan Istennek szánt tárgyakat készítettek: a szent sátor tartozékait, olyan dolgokat, amelyek az istentisztelet eszközei lettek. De biztosra vehetjük, hogy ez igaz mindenkire, aki dolgozik. Akár hívásokat fogadsz vagy tanítasz, adminisztrációs munkát végzel vagy légiirányítást, falat festesz, vagy fodrászkodsz, gyereket nevelsz vagy unokázol, bármi legyen is a munkád, ha Isten Lelkével eltöltve teszed, a hétköznapi munka is magasztossá válik. A világi munka is megszentelődik, mert aki végzi, Istennek van szentelve. És ti, testvéreim, meg vagytok szentelve, szentek vagytok, eltöltött benneteket a Szentlélek. Így gondoljatok erre a napra, ha éppen munkába indultok, hogy micsoda ajándék ez a nap! Az egyszerű munka is különlegessé, szentté válik, mert átalakult a Szentlélek által. Ez már nem csak egy ember munkája, hanem Isten gyermekének munkája! Ez csodálatos és felfoghatatlan!

Ez még mindig csak a 46. nap. Tudom, hogy ha eddig kitartottál velünk, akkor már megvívtad a magad küzdelmeit azért, hogy folytatni tudd ezt az utat. Kérlek, továbbra is imádkozzunk egymásért, mert ez az út jó volt, nagyszerű volt, óriási áldás volt – de erőre is szükségünk van ahhoz, hogy tovább menjünk. Hosszú utat tettünk meg és még ennél is hosszabb a folytatás.

És figyeljetek: a mai nap után már csak öt nap van hátra a Kivonulás és a Leviták könyvének végéig, és akkor már olyan emberek lesztek, akik végigolvasták, végigjárták a Kivonulás teljes könyvét és a Leviták teljes könyvét. És innen tovább megyünk a Számok könyvéhez, a Második törvénykönyvhöz – egy szent, Istennek szentelt, rendkívüli élet felé.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.