44. nap: A papok öltözéke – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Egyiptom és a Kivonulás
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőség neked azért, amit cselekszel! Köszönjük igédet, köszönjük a 119. zsoltár imáját. A zsoltáros mi magunk vagyunk. Egyrészt azt mondjuk, hogy hűségesek vagyunk hozzád, és te jó vagy, másrészt azt mondjuk: „Jaj, Uram, nincs időnk…” Segíts, hogy bízzunk benned, ha nem tudjuk, mitévők legyünk. Segíts, hogy megengedjük neked, hogy formálj minket! Segíts, hogy megengedjük, hogy szeress minket, hiszen tudod, mennyire szükségünk van a szeretetedre! Ezt kérjük a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében. Ámen.
Elmélkedés
Van egy szépséges mondat a most olvasott Kivonulás könyve 28. fejezetében, annak a leírásában, hogy mit kell a papoknak, Áronnak és fiainak viselniük. Ők a levita papok, hiszen a papság tagjai csak Lévi törzséből származhattak. Nem kellett egyenként megkülönböztetni, hogy valaki levita papságra kapott-e elhívást, vagy nem, mert vagy beleszületett a törzsbe, vagy nem. Szóval, van itt egy érdekes megfogalmazás a szent szövegben, amikor a papok liturgikus ruháiról esik szó a Kiv 28,2-ben: dicsőségül és ékességül kell készíteni. De nincs utalás a szövegben arra, hogy Áron és fiai dicsőségét szolgálnák a ruhák, hanem, mint az egész szertartás és liturgia, úgy ezek a ruhák is sokkal inkább Isten dicsőségére és ékességére lesznek. Tehát a ruhák nem Áronnak és fiainak készülnek, hanem Isten dicsőségére és ékességére.
Én is, mint a Melkizedek rendje szerinti és a Jézus Krisztus szerinti újszövetségi papság tagja sokféle miseruhát viselek néha. Izgalmas összevetni a különböző ifjúsági találkozókra, vagy épp az Eucharisztikus Kongresszusra készült miseruhákat. Nagyon különfélék, és talán egy Egyházon kívüli ember számára fura is lehet. Könnyen el tudom képzelni, hogy egy fiatalember csak úgy besétál a mise közepén egy katolikus templomba, és látva a fura öltözetet, azt kérdi: Mi ez? S a kérdése mögött ez lenne: Miért hord az az ember ott az oltár mögött ilyen ruhát?
Ő természetesen úgy tekinthetne a miseruhára, hogy az a pap különlegességét, egyediségét emeli ki, mert egyedül ő van a közösségben, aki ilyet visel. Ezzel szemben valójában Isten dicsőségének és szépségének kifejezésére szolgál a miseruha. Mindegy, hogy ki a pap, mi a neve, nem az ő személye a lényeg, hanem Jézus Krisztus személye. Ami fontos, hogy amikor a pap miseruhát vesz fel, elveszíti a saját egyéniségét és Jézust, az örök főpapot teszi láthatóvá. A pap Krisztus személyében, in persona Christi cselekszik a szentmisében. A nagy egyházi összejöveteleken minden papon, püspökön egyforma miseruha van, a liturgia vezetőjén kívül, ezzel is mutatva azt, hogy tényleg nem a pap személye számít, hanem akit képvisel. Az elmúlt két évezredben sokat alakult e liturgikus öltözet kinézete, de a lényeg nem változott: a miseruha arra való, hogy elfedje a pap személyét és kihangsúlyozza Jézus, az egyetlen, örök főpap egyediségét, dicsőségét és szépségét.
Ennek a gyökeréről olvastunk most, hogy ebben a szellemben viseljék a papi öltözetet. Nem Áronnak vagy fiainak a nagyszerűsége miatt, hanem Isten nagyszerűsége okán, mert ez Isten dicsőségét hivatott hirdetni, Isten szépségét akarja kifejezni, ami csak az övé.
Legközelebb, amikor szentmisére mentek és megjelenik a pap a miseruhában, vagy még inkább, ha meglátjátok a püspököt a püspöksüvegben, vagy más néven, görögösen (eredetileg „turbánszerű fejfedőt” jelentő) mitrában, ami az ószövetségi papi turbánra vezethető vissza, gondoljatok arra, hogy mindezek el akarják fedni a viselője személyét és kiemelni a tényt, hogy egy önmagánál sokkal nagyobb személyhez tartozik. Jézus dicsőségét és szépségét hordozza.
Még egy megjegyzés: a 12 kő, amelyet az ószövetségi főpap a szíve fölött hordott, Izrael 12 törzsét jelképezte, így minden alkalommal, amikor az Úrhoz közeledett, nem csak Áronként, saját nevében ment az Úrhoz, hanem az egész népnek, Izrael 12 törzsének képviselőjeként. Az, hogy a szíve fölött hordta a köveket, felfedi számunkra, hogy mit is jelent papnak lenni. A pap lelki családapa, aki fiai és lányai nevét a szívében hordja, mikor Istenhez közeledik. Én is ezt teszem sokakért, akiket a szívemben hordozok, a saját vér szerinti családomért, a barátaimért, betegekért, nehézségekkel küszködőkért, de ezért a közösségért, értetek is, akikkel most együtt olvassuk a Bibliát egy évig. Mint az Újszövetség papja, mint katolikus pap és püspök, arra kaptam meghívást, hogy sokakat hordozzak imában. Minden reggel, amikor imádkozom az Úrhoz, magammal viszlek benneteket az ő jelenlétébe, és ezt csinálja minden lelkipásztor, minden plébános, otthon nálatok is. Imában hordozza a rábízottakat, titeket. A nevetek a szíve fölé van írva. Sok tekintetben a papság lényege ez az atyai szív, melyre sokak vannak bízva.
Ahogy mondtam, imádkozom értetek. Elnézést kérek ezért a kis kitérőért, de ez most nagyon megérintette a szívemet, és szerettem volna megosztani veletek. Imádkozom értetek – kérlek, ti is imádkozzatok értem, és imádkozzunk egymásért. Úgy érzem, ebben az időszakban talán minden eddiginél nagyobb szükségünk van a közösségre. Ezért hordozzuk egymást imában, folytassátok a beszélgetéseket, a visszajelzéseket, építsük tovább ezt a közösséget, ahogy holnap is együtt haladunk tovább.










Kornél atya,már tegnap is szerettem volna megkérdezni,Hogy a következők mit jelentenek:Leviták könyve 19.30 “Tartsátok meg szombatomat,és tisztéljétek személyemet.”Köszönöm szépen a válaszát!