Anianei Szent Benedek és a bencés Regula egységesítése – Szentek élete
Anianei Szent Benedek – bencés apát
* Aquitánia, Itália, 750 körül + Kornelimünster, 821. február 11.
Itáliában született 750 körül.
Vitiza – így hívták Benedeket megtérése előtt – Aquitánia egyik nyugati gót, nemesi családjából származott. Apja katonai, udvari életpályát szánt neki. A Pipin, majd Nagy Károly udvarában töltött években megmutatkozott, hogy a fiatal lovagot tehetsége, hajlamai és képességei vezető szerepre jelölték ki.
A ragyogó jövőt ígérő fényes udvari szolgálat közepette azonban lényének egy másik oldala vált erőteljesebbé. Végiggondolta életének és törekvéseinek értékét, s lelki beállítottsága alapvető változáson esett át. Három évig őrizte szívében e folyamat titkát, végül elhatározta, hogy a Legfölségesebb szolgálatába lép. Nagy buzgalommal gyakorolta a hallgatás és a böjt aszkézisét, s egyre nőtt benne annak tudata, hogy a szerzetességre hivatott. Hogy atyjának és rokonságának ellenkezését elkerülje, elindult Aachen felé, de fele útról visszaküldte kísérőjét, és 774-ben belépett a Saint-Seine apátságba.
Mint sok nagy szent, Benedek is kemény vezekléssel és magányos szemlélődéssel kezdte szerzetesi életét. A keleti sivatagi atyák voltak a mintaképei. Miközben azonban a legnagyobb eszményekre törekedett, megőrizte az élet valóságai iránti érzékét is. Eleinte úgy vélte, hogy a bencés Regula a kezdőknek és gyenge lelkeknek való, de később belátta a testvéri közösség fontosságát, s azt, hogy a szeretet az aszkézis mértéke, s hogy az engedelmesség a szerzetesi tökéletesség lényege.
Amikor Saint-Seineben házgondnok, majd apát lett, belső fejlődésének még csak a kezdetén állt. Semmit sem tartott elég szigorúnak, elég keménynek. Szerzetestársai nem is osztották szigorú nézeteit. Elhagyta hát ezt a kolostort, és néhány követőjével együtt szülőföldjén, az atyai földön, Anianében megalapította az „új élet”-et. Ez azonban még csak a helyes útért való harc, életfeladata tisztaságáért vívott küzdelmének ideje volt. Csak lassanként és ismételt erőfeszítések után szakadt el a bencés lelkiségtől idegen, szokatlan keménységtől, s jutott el a montecassinói szerzetes atya bölcsességére.
Benedek reformáló buzgósága anianei kolostorának határain is túlterjedt. Meglátogatott más apátságokat, magyarázta a Regulát, szóval és tettel egyaránt segített. Az anianei anyakolostor maga is alapított új házakat, és mintául szolgált ezek számára. Mindegyik Benedek fennhatósága alá tartozott, így kolostorszövetség jött létre.
Nagy Károly és Alkuin megbízásából Benedek kétszer is elment a hispániai határszélre, s ott föllépett az adopcianizmus tévtanai ellen. Amikor Károly halála (814) után Jámbor Lajos lett a császár, Benedek munkássága még hatékonyabbá vált az egész birodalom számára. Az elzászi Maursmünster reformja után a császár megbízta, hogy alapítsa meg Aachen mellett az Inden kolostort, amelyet a frank birodalom mintakolostorának szánt. Aachen közelében Benedek apát Lajos bizalmasa és tanácsadója s a birodalom minden kolostorának generális apátja lett. A birodalom valamennyi kolostorának életkörülményeire vonatkozó, messzemenő egységesítés reformját a 816. évi első összejövetel után a 817. évi híres zsinat volt hivatott szolgálni. Az apátoknak ezen a gyűlésén – tudósít Benedek életrajzírója, Ardo – „Benedek apát megmagyarázta az egész Regulát, megvilágította néhány nehéz helyét, a fölvetett problémákat megoldotta, föltárta a tévedéseket, és jóváhagyta az elfogadásra érdemes szokásokat és kiegészítéseket. Végül javaslatait jóváhagyásra az egyetemes gyűlés elé terjesztette. A határozatot egy kapituláréban foglalta össze, a császártól pedig kérte megerősítését, hogy ezek a rendelkezések a királyság valamennyi kolostorában jogerőre emelkedjenek.”
Hogy ezt az egységes bencés szabályzatot a frank birodalom minden kolostorában végrehajtsák, a császár vizitátorokat nevezett ki; nekik kellett ellenőrizniük az egyes házakat. Benedek reformáló buzgalma arra indította Lajost, hogy 818/19-ben új zsinatot hívjon össze. A nagy monasztikus törvényhozás összműve elé azt a célt tűzték, hogy a kolostori élet egységét szolgálja az egész frank birodalomban. Törekvése teljesen megfelelt Jámbor Lajos fáradozásainak, akinek szeme előtt az „egység” eszméje lebegett: egység politikai téren, egység az Egyházban, egység az egyházi életben. Ebben az összefüggésben és a Karoling birodalom e fénykorában Benedek jelentős szerepet játszott a politikai és egyházi életben egyaránt.
Amikor 821. február 11-én meghalt, törekvései még nem valósultak meg általánosan, az elkövetkező politikai zűrzavar pedig megakadályozta az egyenes vonalú fejlődést. Ennek ellenére életműve a bencés rendben a legmaradandóbbak közé tartozik: a hatáskörébe tartozó kolostorok zöme visszatalált a Regula szerinti életre, és a bencés Regula a császári törvényhozás segítségével egyedüli érvényességre jutott a frank birodalomban. Szent Benedek rendjében elmélyítette a liturgikus életet; aszkézisére a zsolozsma bővítése, a világból való elvonulás, rendi irányítására pedig a központosítás jellemző. Később minden Clunyiben is otthonra talált.
