Thévenet Szent Klaudia: A megbocsátásból születő otthon – Szentek élete

Thévenet Szent Klaudia – szűz, rendalapítónő

* Lyon, Franciaország, 1774. március 30.

+ Lyon, 1837. február 3.

         1774. március 30-án született Franciaországban, Lyonban.

         Hétgyermekes család másodszülötte. Kedvességével és jóságával a család kedvence lett. Tizenöt éves volt, amikor kitört a francia forradalom. 1793-ban Lyont megostromolták a forradalmárok, s a város eleste után 1794 januárjában szörnyű megtorlást rendeztek. Klaudia szemtanúja volt bátyja és öccse kivégzésének, akiknek utolsó szavai ezek voltak: „Bocsáss meg nekik, ahogyan mi megbocsátunk”.

         Ez fordulópont volt Klaudia életében, mert ettől kezdve a forradalom okozta nyomorúság enyhítéséért élt. Fölismerte, hogy a nép szenvedésének fő oka, hogy nem ismerik Istent. Fő célja lett a gyermekek és a fiatalság Jézushoz és Máriához vezetése.

         Életének további alakulása szempontjából döntő volt találkozása André Coindre atyával, aki temploma küszöbén két kislányt talált félig megfagyva, s elvitte őket Klaudiához, aki habozás nélkül magához fogadta őket.

         Az elhagyott kislányok iránti szeretetéből született 1815-ben a lyoni Szent Brúnóról nevezett Gondviselés Intézet. Társnők csatlakoztak hozzá és megalapították a Szent Szív Társaságot, melyből Coindre atya késztetésére 1818. júliusában szerzetesi közösség alakult.

         1818. október 6-án alapították meg a Jézus és Mária Szerzetesnőinek Kongregációját. 1820-ban áttelepedtek Fourviere kegyhelyre, a Jaricot család telkére. Az alapítás megkapta 1823-ban Puy, 1825-ben Lyon püspökének a jóváhagyását.

         Az új intézmény célja szegény kislányok összegyűjtése és nevelése 20 éves korukig. Az alapképzés mellett szakmát tanultak, hitbeli és erkölcsi nevelést kaptak. Hamarosan bentlakásos iskolát is nyitottak, ettől kezdve valamennyi társadalmi rétegből fogadtak leányokat.

         Klaudia bátran kezdett új építkezésekbe, s közben nagy gonddal állította össze a kongregáció konstitúcióit, melynek teljes befejezését halála akadályozta meg.

         Lányai 1842-ben Indiában, 1850-ben Spanyolországban, 1855-ben Kanadában telepedtek meg. Napjainkban öt földrészen 180 házban kb. 1800 nővér él.