Nem minden mese ártatlan. K-pop démonvadászok a gyerekeinknek? – Válaszkereső

A Válaszkereső új adásában Pécsi Rita neveléskutató egy nehéz, mégis rendkívül fontos kérdést bont ki: milyen hatással vannak a mai, látványos és erősen megtervezett animációs tartalmak a gyermekek lelki, érzelmi és pszichés fejlődésére?

Az adás apropóját egy szülői levél adta. A levélíró arra hívta fel a figyelmet, hogy 7–11 éves kislányok körében rendkívül népszerűvé vált egy „démonvadász” témájú animációs film, amelyet – megdöbbentő módon – még egyházi környezetben is „keresztény üzenetűként” értelmeznek, mondván: „a jó harcol a gonosz ellen”.

Pécsi Rita már itt megállásra hív. A keresztény élet – hangsúlyozza – nem a gonosz üldözésében, hanem Istenhez való kapcsolódásban, a jóval való felvérteződésben áll. A gonosszal való közvetlen küzdelem nem mindenkinek való feladat, különösen nem gyerekeknek.

Látvány, testkép és félelem – túl sok egy fejlődő léleknek

A szóban forgó animációs film mesterien használja a modern vizuális eszköztárat: erős színek, ijesztő démonalakok, intenzív hanghatások, giccsesen túlrajzolt érzelmek. Ezek a képek – különösen egy olyan gyermek számára, akit egyébként óvnak az erős képernyőhatásoktól – mély nyomot hagyhatnak: szorongást, alvászavarokat, félelmeket idézhetnek elő.

A film másik problematikus rétege a testideál és a szexualizált megjelenítés: fiatal, csillogó ruhás „szuperhősnők”, irreális testi arányokkal, könnyed táncmozdulatokkal, miközben énekelve pusztítják el a démonokat. Ez az üzenet egyszerre torzítja a testképet és bagatellizálja az erőszakot.

K-pop, szubkultúra és tudatos hatásépítés

Az adás kitér arra is, hogy a film szorosan kapcsolódik a K-pop világához, amely nem pusztán zenei irányzat, hanem komplett szubkultúra: divattal, vizuális nyelvvel, rajongói identitással, gondosan felépített hatásrendszerrel. A cél nem csupán szórakoztatás, hanem egy teljes kulturális mintázat átadása – rendkívül fiatal célcsoportnak.

Pécsi Rita itt nem a koreai kultúrát kritizálja, hanem fájó kontrasztot állít: miközben más kultúrák szimbólumrendszerei akadálytalanul áramlanak a gyerekeink felé, a magyar kultúra, a népmesei, zenei, tárgyi és szakrális örökség gyakran háttérbe szorul, vagy ideológiai bélyeget kap.

A legveszélyesebb üzenet: „egyedül is legyőzheted”

Talán a legsúlyosabb üzenet, amelyet a műsor kiemel: az a sugallat, hogy a gonosszal való szembeszállás könnyű, látványos és veszélytelen, akár énekelve is megoldható. Ez azonban hamis és veszélyes kép, különösen gyerekek számára. A lelki valóság nem játék, nem látványshow.

Pécsi Rita emlékeztet: az Egyházban is csak különleges küldetéssel, védelemmel és felkészültséggel foglalkoznak ilyen kérdésekkel. Egy fejlődő személyiség számára az ilyen tartalmak komoly, akár tudattalan szintű hatásokat gyakorolhatnak.

Szülői felelősség – ma már nem elég legyinteni

„Csak mese”, „csak zene”, „csak rajzfilm” – ezek a mondatok ma már nem állják meg a helyüket. A mai médiatartalmak komplex, üzletileg is felépített rendszerek részei, amelyek árucikké teszik a figyelmet, az érzelmeket és az identitást is.

A Válaszkereső tudatos figyelemre hív: nézzük meg, mit engedünk be a gyerekeink világába, és ne féljünk kérdezni, utánajárni, határokat húzni. Ez az adás most nem kínál könnyű válaszokat – de bátorít a felelős jelenlétre.

A műsor végén Pécsi Rita arra hívja a nézőket, hogy továbbra is osszák meg kérdéseiket, tapasztalataikat – mert a válaszkeresés közös út.