Leó pápa zsinati katekézise a Szentírás és a Szenthagyomány kapcsolatáról: csak együtt!

Miközben bőséges téli eső öntözi Rómát, közel tízezer zarándok népesítette be szerda délelőtt a Vatikánban a VI. Pál aulát, hogy meghallgassák Leó pápa katekézisét, aki a II. Vatikáni Zsinatnak az isteni kinyilatkoztatásról szóló dokumentumában Isten szavának leírt normatív és szóbeli közösségi jellegét és főként a kettő, a Biblia és a Traditio kapcsolatát elemezte.

Leó pápa a Szentírás és a Hagyomány kapcsolatának elemzéséhez két evangéliumi jelenetet vett alapul. Az első a jeruzsálemi utolsó vacsora emeleti termében játszódik, amikor Jézus a tanítványaihoz intézett búcsúbeszédében kijelenti: „Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek voltam. A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek […] Amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 14,25-26; 16,13). A második jelenet Jézus missziós parancsa Galilea hegyein, ahol a feltámadt Jézus megjelenik a megdöbbent és kételkedő tanítványoknak, és parancsot ad nekik: „Menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet, […] megtanítva őket mindarra, amit én parancsoltam nektek” (Mt 28,19-20).

Mindkét jelenet világosan mutatja a Krisztus által hirdetett szó és annak a századok során történt terjedése közti bensőséges kapcsolatot. Ezt erősíti meg a II. Vatikáni Zsinat egy feltűnő képpel: „A Szentírás és a Szent Hagyomány szorosan összefügg és kommunikál egymással. Mivel mindkettő ugyanabból az isteni forrásból fakad, bizonyos értelemben egy egészet alkotnak, és ugyanarra a célra irányulnak” (DV 9). Az Egyházi Hagyomány a történelem útján terjed az Egyházon keresztül, amely őrzi, értelmezi és megtestesíti Isten Igéjét. Ennek kapcsán Leó pápa a Katolikus Egyház Katekizmusából az egyházatyák egyik mottójára utalt: „A Szentírás az Egyház szívében íródott, mielőtt anyagi eszközökre írták volna”, azaz a szent szövegben. Krisztus idézett szavait követve a Zsinat megerősíti, hogy „az apostoli eredetű hagyomány a Szentlélek segítségével halad előre az Egyházban” (DV, 8). Mindez „a hívők elmélkedése és tanulmányozása”, a „lelki dolgok mélyebb megértéséből” fakadó tapasztalatok, és mindenekelőtt az apostolok utódainak prédikációja révén teljes megértéssel történik, akik „az igazság biztos karizmáját” kapták. Röviden, „az Egyház tanításában, életében és istentiszteletében megörökíti és minden nemzedéknek továbbadja mindazt, amit hisz” (uo.).

Nagy Szent Gergely pápa híres mondása: „A Szentírás azokkal együtt növekszik, akik olvassák”. Szent Ágoston pedig már korábban megerősítette, hogy „Istennek csak egyetlen beszéde bontakozik ki az egész Szentírásban, és csak egyetlen Ige van, amely oly sok szent ajkán visszhangzik”. Isten Igéje tehát nem egy megkövesedett valóság, hanem élő és organikus, mely a Hagyományban fejlődik és növekszik. Ez utóbbi a Szentlélek által megérti azt igazságának gazdagságában, és megtestesíti azt a történelem változó körülményei közt – foglalta össze a pápa.

Szent John Henry Newman egyházdoktor a „A keresztény tanítás fejlődése” című művében azt állítja, hogy a kereszténység, mind közösségi tapasztalatként, mind tanításként, egy dinamikus valóság, ahogyan azt maga Jézus is jelezte a földbe vetett mag növekedéséről (vö. Mk 4,26-29): az egy élő valóság, amely egy belső életerőnek köszönhetően fejlődik.

Pál apostol ismételten így buzdítja Timóteus tanítványát és munkatársát: „őrizd meg a rád bízott kincset” (1Tim 6,20; vö. 2Tim 1,12.14). Leó pápa az eddigieket összegezve megállapította, hogy a Dei Verbum dogmatikus konstitúció az említett szentpáli szöveget ismétli: „A Szent Hagyomány és a Szentírás Isten Igéjének egyetlen letéteményét alkotja, amelyet az Egyházra bíztak”, amelyet az „Egyház élő tanítóhivatala” értelmez, „amelynek tekintélyét Jézus Krisztus nevében gyakorolja” (10. pont). A „depositum, letét” olyan kifejezés, amely eredeti formájában jogi jellegű, és a letéteményesre hárítja a tartalom – jelen esetben a hit – megőrzésének és sértetlen továbbadásának kötelezettségét. Isten Igéjének „letéteménye” ma is az Egyház kezében van, mindannyiunk különféle egyházi szolgálataiban, és továbbra is épségében kell őriznünk azt, mint egy sarkcsillagot az utunk során a történelem és az élet összetettségén keresztül.

Befejezésül Leó pápa a Dei Verbum konstitúció egyik gondolatát idézte, amely a Szentírás és a Hagyomány összefonódását méltatja: „Ezek annyira összefüggenek és kölcsönösen összekapcsolódnak, hogy nem létezhetnek önállóan, és csakis együtt, a maguk módján, az egyetlen Szentlélek működése alatt járulnak hozzá hatékonyan a lelkek üdvösségéhez” (DV 10).

Forrás: Vatican News