26. nap: Isten válaszol Jóbnak – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Pátriárkák

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, dicsőítünk és magasztalunk Téged! Köszönjük, hogy kinyilatkoztattad nekünk Igédet. Köszönjük, hogy megmutattad nekünk Szívedet. Köszönjük, hogy együtt utazhattunk a pátriárkákkal, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, Sárával, Rebekával, Leával és Ráchellel. Köszönjük, hogy részesei lehettünk József történetének és tragédiájának, de a Te győzelmednek is a tragédián keresztül. Urunk, Istenünk, köszönjük Neked Jóbot. Köszönjük mindazt, amit megmutattál ezen az úton vele, a fájdalmán és szenvedésén keresztül, amit megmutattál magadról, és a mi fájdalmunkról, szenvedésünkről. És köszönjük Urunk, hogy mindig emlékeztetsz rá, hogy bízhatunk Benned a legnehezebb időkben is. Segíts, hogy mindig bízzunk Benned! Ezt kérjük Tőled, Atyánk, Fiad, Jézus Krisztus nevében! Ámen. Az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében!

Elmélkedés

Elérkeztünk a Pátriárkák utolsó napjához. Holnap folytatjuk az utat az Egyiptomban töltött idővel és a Kivonulással, de mielőtt ezt megtesszük, három dolgot emeljünk ki:

Elsőként, észrevehettük a Ter 49-ben, hogy Izrael (Jákob) nem áldja meg az első három fiát, csak Júdát, aki negyedik fiú, ő viszont komoly áldást kap. Jákob azt mondja neki, hogy a jogar nem tűnik el a lábától, s hogy Júda olyan, mint az oroszlán. Jákob azt prófétálja többféleképpen, hogy Júdát dicsérni fogják a testvérei, sőt azt mondja, hogy a kiválasztottság jele nem fog elválni tőle, sem a királyi pálca a lábától, és neki fog engedelmeskedni minden nép. Igen, ez valójában egy Jézusról szóló, messiási prófécia. Jézus Júda törzséből származik. Dávid is Júda törzséből származik, így ez róla is szól, de a legfontosabb, hogy ez az első prófécia Isten Országáról, amit Jézus Krisztus, a Király felépít a földön és az égben.

A második dolog egy nagyon kemény emlékeztető mindannyiunk számára. Ez József utolsó története, az utolsó történet a Teremtés könyvében. Miután Jákob meghal, eltemetik őt Kánaánban. A testvérek aggódnak, hogy mi lesz most, hogy az atyjuk meghalt, aki talán az egyetlen ok volt, amiért József nem ölte meg őket, vagy bánt velük nagyon rosszul. És József, meghallva ezt, hogy nem bíznak benne, nem bíznak a szeretetében vagy a megbocsátásában, összeomlik és sír. Ekkor egy nagyon fontos dolgot mond: „ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította, hogy életben tartson egy nagy népet.” Ez Isten megengedő terve. Van Istennek terve mindenek felett, Isten tökéletes terve, a dolgok, amiket közvetlenül akar, hogy megtörténjenek. De ott van Isten megengedő terve is. Ezek azok a dolgok, amiket enged megtörténni, de nem akarja azokat aktívan. Például ilyenek a gonosz tettek. Ő nem akarja, hogy gonosz dolgok történjenek, de megengedi azokat, mert meg akarja őrizni a szabadságunkat és mert tudja, hogy ki tud hozni belőlük valami még jobbat. [Tehát lehetséges, hogy rosszul döntsünk, vagy bűnt kövessünk el. Ha nem így lenne, nem lennénk, szabadok. Mások is vétkezhetnek ellenünk, az az ő szabadságuk. De Isten képes ezekből a helyzetekből is jót kihozni – a Szerk.] És József erre mutat rá nagyon tisztán: „Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet” (Ter 50,20). Ez a bizalom misztériuma, amire mi is meg vagyunk hívva. Isten arra hív minket, hogy azt mondjuk: „Igen, Uram, mindig bízom benned, akkor is, ha valaki gonoszat cselekszik velem. Te nem akarod, hogy megtörténjen, de megengedted, mert Te valami még jobbat tudsz kihozni ebből.”

És ez nem azért van így, mert Istent nem érdekli, hogy mi lesz veled! Ne felejtsük, József történetében folyamatosan visszatér, hogy az Úr vele volt. Itt van József visszautasítottan, és mégis, az Úr vele volt. Itt van József igazságtalanul bebörtönözve, elfelejtve és elhagyva, és mégis, az Úr vele volt. Ez kulcsfontosságú számunkra, emlékeznünk kell minderre, amint továbblépünk a Kivonulás korára.

Az utolsó pont Jób történetéből van. Jób könyvének egyik nehézsége, hogy felveti a gonosz problémáját, de nem oldja meg. Isten nem ad egy indokot, például, hogy ezért vagy azért engedem meg a szenvedést. A teológiailag helyes válasz a következő azért engedi meg Isten a rosszat, hogy megmaradjon a szabad akaratunk, és mert Isten egy nagyobb jót tud kihozni belőle. Ez igaz, de Isten soha nem mondja meg Jóbnak, hogy miért. Ő kérdésekkel válaszol neki. De nem csak kérdésekkel, hanem önmagával is válaszol! [Jób a párbeszéd végén új kinyilatkoztatást kap Istenről és megnyugszik: „Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak. Ezért most visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban” (Jób 42,5-6) – a Szerk.] És ez a kulcsa Jób egész könyvének. Leegyszerűsítve: a fájdalom és a szenvedés problémájára Isten maga a megoldás. Ha lenne Istenhez egy ilyen kérdésünk, hogy Istenem, miért van ez? Ő talán meg is válaszolná, de a következő nap megint jönnénk, hogy rendben, de Istenem, miért van az? És válaszolnia kellene megint, de Isten világosan kifejezte magát, főleg, ha a szenvedésről van szó, azáltal, hogy feláldozta magát értünk. Ez a kereszt misztériuma. Ez a megfeszítés misztériuma.

Isten el tudná mondani, hogy miért. Tudná azt mondani, hogy íme ez vagy az mindennek az oka. Vagy azt is mondhatná, én ismerem a szenvedést. Minden, amit te tapasztaltál, minden, ami a fejedre zúdult, az az én fejemre is zúdult. Ahogyan Isten azáltal válaszolt Jóbnak, hogy megmutatta az arcát, úgy Isten mindannyiunknak válaszolt, azáltal, hogy megmutatta Jézus arcát; főként az összetört és elutasított, a megvert és keresztre feszített Jézus arcát. Ez Isten válasza a fájdalom problémájára, és a megoldás Ő maga. [Jób könyvében szó szerint megjelenik a feltámadásba és a végső igazságszolgáltatásba vetett hit is, de ez is személyes Isten-kinyilatkoztatásként jelenik meg: „Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent. Látni fogom, s ő pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen” (Jób 19,25-27) – az „ügyem szószólója” helyett a hagyományos katolikus fordítás: „az én Megváltóm” – a Szerk.]  Ez Jób könyvének a titka, hogy Isten igenis ad megoldást. A megoldás nem logikai, nem egy ok megnevezése, nem az, hogy csak higgy. A megoldás Ő maga. És Isten ma is odaadja magát értünk.

Kedves bibliaolvasó barátaim, imádkozom értetek, és nagyon hálás vagyok azért, hogy együtt járjuk ezt az utat a Biblia egy év alatt során. Ahogyan mondtuk, ma a 26. napnál tartunk. Holnap belépünk a 27. napba: teljesen új oldal, teljesen új korszak következik. Egyiptomba és a kivonulás történetébe érkezünk.

Búcsút veszünk az ősatyáktól, de egymástól nem búcsúzunk el. Sőt, még inkább elkötelezzük magunkat amellett, hogy imádkozunk egymásért, mert tudjuk, hogy néha a dolgok még nehezebbé válnak. Holnap elkezdjük a Kivonulás könyvét és a Leviták könyvét, és tovább haladunk a Zsoltárok könyvében is.

De ma, itt és most, folytassuk az egymásért való imádságot. Imádkozzatok értem, én is imádkozom értetek, és alig várom, hogy holnap újra találkozzunk. Isten áldjon meg benneteket.