Clunyi Szent Odiló: A kincseken túlmutató irgalom – Szentek élete
Clunyi Szent Odiló – bencés apát
* Auvergne, 962 körül + Souvigny, 1049. január 1.
Odiló 962-ben született Auvergne-ben, a nemes Mercoeur család gyermekeként. Alighogy kinőtt a gyermekkorból, szerzetesi ruhát öltött Clunyben. Ezt a bencés apátságot akkor Szent Majolus apát vezette. Odiló eleinte Majolus helyettese majd 994-ben a közösség apátja lett.
Kezdettől fogva tanúságot tett kiváló vezető és szervező adottságairól. Bölcs és kiegyensúlyozott volt, misztikus, akit Isten bőségesen elhalmozott kegyelmeivel, ő pedig boldogan teljesítette feladatait Isten szolgálatában.
Önmagát keményen fegyelmezte, mások iránt viszont rendkívüli jóságot tanúsított. Szerzetesei azt mondták, hogy rendelkezései mintha nem is egy atya szigorúságából, hanem egy anya szeretetéből fakadnának. Amikor engedékenységgel vádolták, így válaszolt: „Ha vétkezem és emiatt bűnhődnöm kell, ez történjék inkább az elnézésem, mint értelmetlen keménységem és kegyetlenségem miatt.”
1030 körül Odiló bevezette kolostorában és a hozzájuk tartozó házakban az elhunytakról szóló megemlékezés napját. Ebből a halottakról való megemlékezésből alakult ki az egész Egyház számára november 2-a, a halottak napja.
Odilót nagyon érzékenyen érintette a kicsinyek és nagyok anyagi és erkölcsi nyomorúsága. Egy 1033 körüli hatalmas éhínség idején eladta Cluny kincseit, beleértve a császári jelvényeket is, melyeket Szent II. Henrik császár különleges tisztelete jeléül adományozott neki.
Hosszú apátsága idején (994-1049) folytonosan gyarapodtak Cluny birtokai s újabb monostorokat alapítottak. A központosított szervezet azonban csak utóda, Szent Hugó alatt alakult ki.
Éppúgy, mint elődei és utódai, Odiló is élvezte a fejedelmek kegyét. 1002-től II. Henrik császár tanácsosa volt. Szent Adelheid császárnő a halála előtt Odiló imájába ajánlotta magát. A Kapeting királyok is kérték jó szolgálatait. Így tevékenykedett többek között közvetítőként II. Konrád császár és II. Róbert francia király vitájában 1025-ben. Mint diplomata a legnagyobb lelkiismeretességgel intézte a földi ügyeket, és eszközt látott bennük a megszentelődésre és az evangélium szellemének kisugároztatására.
Clunyben Odiló nagy építőnek bizonyult.
„Clunyben a falakon és a templomon kívül mindent megújított”. Kötelességének tartotta, hogy ahol fából való kolostort talált, ott kőépületet építsen.
A mindennapi élet szabályozására két gyűjteményt is készített.
Odiló minden tisztelet és megbecsülés közepette megmaradt egyszerű, szerény, alázatos embernek. Fulbert chartres-i püspök a „szerzetesek arkangyalának” nevezte. IX. Benedek pápa 1033-ban Lyon érsekévé jelölte, s el is küldte neki a püspöki gyűrűt és a palliumot új méltóságának jeleként, Odiló azonban nem fogadta el a megtiszteltetést.
Montecassino krónikája megőrizte montecassinói tartózkodásának emlékezetét: Odiló, a clunyi apát megkapta az engedélyt, hogy megcsókolja a kolostori közösség minden tagjának a lábát. Micsoda alázatosság volt ez annak a férfinak a részéről, akinek tanácsát pápák és világi fejedelmek kérték ki!
1043-tól kezdve Odilót komoly testi fájdalmak kínozták. Ennek ellenére elhatározta, hogy utoljára meglátogatja még a kolostorait, s Souvigny Saint-Pierre priorságában bejelentette közeli halálát. 1049. január 1-jén éjjel befejezte hosszú életét, amelyet teljesen az Egyház és szerzetesei szolgálatának szentelt.
Végezetül irodalmi tevékenységéről kell szólnunk. Odiló írásai a középkori szerzetesség egész irodalmának reprezentatív példái. Kommentárokat nem hagyott ugyan hátra, gondolatait azonban áthatják a Szentírás témái és szelleme.
