12 meghatározó dátum a Vatikán 2025-ös évében

2025 végéhez közeledve az alábbiakban áttekintjük azt a tizenkét meghatározó dátumot, amelyek ezt a történelmi jelentőségű évet formálták a Vatikán életében.

Január 6. – A pápa kinevezi az első női dikasztériumi prefektust

Ferenc pápa az olasz Simona Brambilla szerzetesnőt, a Consolata Missziós Nővérek egykori általános főnöknőjét nevezi ki a Megszentelt Élet Intézményeiért és az Apostoli Élet Társaságaiért felelős dikasztérium prefektusává. A szerzetesnővér eddig titkárként szolgált ebben a dikasztériumban, most viszont a történelem során ő lett az első nő, aki a Római Kúria egyik dikasztériumának élére került. A kinevezést Ferenc pápa új apostoli konstitúciója, a Praedicate Evangelium (2022) tette lehetővé. Jogtechnikai okokból azonban – különösen bizonyos, püspöki rangot igénylő dekrétumok aláírása miatt – Brambilla nővér mellé egy „pro-prefektust” rendelnek: Ángel Fernández Artime spanyol bíborost.

Február 14. – Ferenc pápát a Gemelli kórházba szállítják

A Ferenc pápa egészségét már mintegy két hete megtámadó légúti megbetegedés miatt a pápát a római Gemelli klinikára szállítják. Az orvosi diagnózis: többszörös tüdőfertőzés és tüdőgyulladás.

A 88 éves argentin egyházfő számára 38 napig tartó, teljes elkülönítésben zajló kezelés veszi kezdetét. A Szentszék Sajtóirodájának napi közleményei többször is súlyos légzési krízisekről számolnak be, és az orvosok – a március 23-i távozása előtti napon – figyelmeztetnek: a pápa még „nincs túl a veszélyen”. Visszatérése után Ferenc pápa orrkanüllel él, és csak ritkán jelenik meg nyilvánosan, hogy üdvözölje a híveket.

Április 21. – 7 óra 35 perckor elhunyt Ferenc pápa

„Ma reggel 7 óra 35 perckor Róma püspöke, Ferenc, visszatért az Atya házába.”

Kevin Farrell bíboros kamarás élő közvetítésben jelenti be az argentin pápa halálát a Szent Márta-ház kápolnájából, körülbelül 9:50-kor. A világsajtót teljesen váratlanul éri a hír.
Az előző napon – szimbolikus gesztusként – a láthatóan legyengült Ferenc pápa utolsó körútját tette meg a pápamobilban a Szent Péter téren, a húsvéti Urbi et Orbi áldás alkalmából. Ez volt utolsó találkozása a hívek tömegével, amelyet később a nép iránti ragaszkodásának jelképeként értelmeztek.

Három napon át 250 000 ember rója le kegyeletét a Szentatya földi maradványai előtt a Szent Péter-bazilikában. Temetésére április 26-án kerül sor 160 nemzeti küldöttség jelenlétében. Koporsóját a Santa Maria Maggiore-bazilikában helyezik el, miközben Róma lakói végigkísérik a városon átvezető úton.

Május 8. – Habemus Papam: a történelem 267. pápájának megválasztása

18 óra 07 perckor, a világ kameráinak kereszttüzében fehér füst száll fel a Sixtus-kápolna kéményéből, a Szent Péter téren összegyűlt tömeg ujjongása szinte megremegteti a bazilika oszlopait. A 69 éves Robert Francis Prevost, amerikai bíboros lett a történelem 267. pápája. Az alig 24 órás konklávé során a 133 választó bíboros már a negyedik szavazásnál megegyezésre jutott.

A Szent Péter-bazilika loggiájáról elmondott Urbi et Orbi áldásában az új pápa – vállán a mozzettával (rövid, vállat takaró, elöl gombos egyházi köpeny, amelyet a pápa ünnepélyes alkalmakkor visel – a ford.) – a békét hirdeti, egy olyan békét, amelyet „fegyvertelennek és lefegyverzőnek” nevez.

Május 18. – XIV. Leó pápa megkezdi pontifikátusát

A világ 156 kormányzati delegációjának jelenlétében XIV. Leó pápa a Szent Péter téren bemutatja pápaságának hivatalos megnyitó szentmiséjét, amellyel kezdetét veszi péteri szolgálata.
Az első hetekben hivatalos találkozók sora következik – bíborosokkal, újságírókkal, a kúria munkatársaival, Róma papjaival –, amelyeken az új pápa óvatos, békülékeny stílust mutat.
„A pápák jönnek és mennek, a Kúria megmarad” – mondja első beszédében a vatikáni alkalmazottaknak. Sokan ezt a mondatot megnyugtatásnak, vigasznak tekintik az után a tizenkét, igencsak megterhelő év után, amikor Ferenc pápa oly kevéssé volt tekintettel az adminisztratív apparátusra, és mindig csak a hiányosságokra mutatott rá.

Eltérve elődjétől, XIV. Leó nyári szabadságát Castel Gandolfóban tölti – a pápák hagyományos nyári rezidenciáján, amelyet Ferenc pápa nem használt.

Július 28. – augusztus 3. – XIV. Leó első „ifjúsági világtalálkozója”

A nyár kellős közepén egy teljes héten keresztül fiatalok százezrei lepik el Róma utcáit. A világ minden tájáról érkezett fiatalok zászlókkal a kezükben vesznek részt a „Fiatalok Jubileumán”. Ez XIV. Leó első nagy találkozása az ifjúsággal. A pápa a napok során a béke hirdetésére buzdítja a küldöttségeket, és magántalálkozón fogad 600 francia katekument, akiket július 29-én arra szólít fel, hogy szálljanak szembe a „halál kultúrájával”.
A jubileum csúcspontja a Tor Vergata egyetem, ahol a szervezők szerint egymillió fiatal vesz részt az éjszakai virrasztáson és a szentmisén. XIV. Leó szenvedélyes igazságkeresésre buzdítja őket.

Szeptember 7. – Pier Giorgio Frassati és Carlo Acutis szentté avatása

XIV. Leó pápaságának első kanonizációjával Pier Giorgio Frassatit (1901–1925) és Carlo Acutist (1991–2006) avatja szentté a Szent Péter téren bemutatott szentmisén. Homíliájában a pápa arra ösztönzi a világ fiataljait, hogy „ne rontsák el az életüket”, hanem válasszák a szentség útját „Isten és a szegények iránti szeretetük ápolásával”. A két nagyon népszerű fiatal szentté avatásának időpontja többször is megváltozott: Carlo Acutisé április 27-re esett volna, de Ferenc pápa halála miatt elhalasztották; Frassati esetében augusztus 3. szerepelt az eredeti tervekben.

Szeptember 18. – XIV. Leó első nagyinterjúja

A „XIV. Leó: a világ polgára, a XXI. század misszionáriusa” című életrajzban megjelent első interjújában a pápa számos kérdésről mondja el őszinte véleményét. Kijelenti, hogy jelenleg nem kívánja megváltoztatni az Egyház tanítását a családról, a nők diakonátushoz való hozzáféréséről vagy az azonos nemű párokról, miközben hangsúlyozza: mindenkit be akar fogadni. A szexuális visszaélések ügyében hangsúlyozza: ez nem válhat az Egyház központi témájává, amelynek elsődleges küldetése az evangélium hirdetése. Elismeri az áldozatok megszólalásának fontosságát, ugyanakkor ragaszkodik az ártatlanság vélelmének védelméhez.

A liturgia kérdésében az új pápa párbeszédre törekedni látszik a tridenti rítusú mise híveivel, amelyet Ferenc pápa jelentősen korlátozott. A pápa emellett megszólal Gázáról és a népirtás kockázatáról, a Vatikán pénzügyeiről, a mesterséges intelligenciáról és a Kínával folytatott politikáról is.

Szeptember 26. – A pápa kinevezi utódját a püspöki dikasztérium élére

Filippo Iannone érseket nevezik ki a Püspöki Dikasztérium prefektusává. Ez a vatikáni adminisztráció egyik kulcspozíciója, amelyet előzőleg maga XIV. Leó töltött be 2023 és 2025 között. XIV. Leó a Római Kúria egyik emberét választotta. A 67 éves olasz főpap korábban a Törvényszövegek Dikasztériumát vezette. Ez az első prefektusi kinevezés XIV. Leó megválasztása óta.

Október 9. – XIV. Leó első apostoli buzdítása a szegényekről

A „Dilexi te” („Szerettelek téged”) kezdetű első apostoli buzdítás Ferenc pápa örökségét viszi tovább, és a szegények iránti szeretetnek van szentelve. Az új pápa a szegények iránti figyelmet az Egyház iránytűjévé teszi, és felszólítja a keresztényeket, hogy utasítsák el azokat az ideológiákat, amelyek bénultsághoz vezetnek vagy fenntartanak egy „gyilkos gazdaságot”, továbbá arra hívja fel őket, hogy leplezzék le az igazságtalan struktúrákat. Elődjéhez hasonlóan kiáll a migránsok, a bántalmazott nők, a fogvatartottak és a szegények oktatásának ügye mellett.

November 1. – John Henry Newman az Egyház doktora lesz

Mindenszentek ünnepén, az oktatás világának jubileumát lezáró szentmisén XIV. Leó Szent John Henry Newman brit bíborost (1801–1890) az Egyház doktorává és a katolikus iskolák társvédőszentjévé nyilvánítja. Az egykori anglikánból lett katolikus gondolkodó alakjára támaszkodva a pápa felvázolja a katolikus oktatás küldetését egy nihilizmussal és egyenlőtlenségekkel fenyegetett világban.

November 27. – december 2. – XIV. Leó első külföldi útja Törökországba és Libanonba

Az új pápa fokozatosan teljes súlyában kezdi megélni szerepét, mint államfő és az egyetemes katolikus egyház feje. Törökországban – egy döntően muszlim országban, ahol a hivatalos fogadtatás elég visszafogott – részt vesz a niceai zsinat 1700. évfordulójának megemlékezésein, és bemutatja az egyházak közötti közeledésről alkotott elképzeléseit, egy jeruzsálemi találkozót javasolva a 2033-as év jubileuma alkalmából.

Libanonban egy súlyos gazdasági és társadalmi válság által megtépázott népet bátorít és vigasztal, amely szinte prófétai lelkesedéssel fogadja. A libanoniakat arra szólítja fel, hogy álljanak talpra, és élesszék fel magukban újra a reményt.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia