Cabrini Szent Franciska: Az olasz bevándorlók védelmezője Amerikában – Szentek élete

Cabrini Szent Franciska – apáca, alapítónő

* Sant’Angelo Lodigiano, Itália, 1850. július 15. + Chicago, USA, 1917. december 22.

1850. július 15-én született Itáliában.

A polgárháború után az Amerikai Egyesült Államok számos nemzet fiainak otthonává vált. A nem angolul beszélők bevándorlása már az atlanti tengerpart gyarmatosításának idejében megkezdődött. Ezek az új bevándorlók rendszerint csak alig vagy egyáltalán nem tudtak angolul, ezért az anyanyelvükön kellett őket oktatni és gondozni. Az angolul beszélő többség pedig megvetette és kizsákmányolta őket.

A bevándorlók között talán az olaszok sorsa volt a legnehezebb. Szervezetlen csoportokban telepedtek le, olasz papok és szerzetesek nem kísérték őket. Azért mentek Amerikába, hogy kiszabaduljanak abból a nyomorból és zűrzavarból, amelyben otthon, Szicíliában, Nápolyban vagy Calabriában éltek, de az új hazában is csak a nagyvárosok nyomornegyedeiben tudtak letelepedni, ahol a legalacsonyabbrendű és legrosszabbul fizetett munkákhoz juthattak hozzá. Általában nem volt szándékukban végleg Amerikában maradni. Nem akartak mást, csupán egy pár dollárt keresni, hogy kifizethessék adósságaikat, régi hazájukban egy darabka földet vásárolhassanak, és azon meghúzhassák magukat. Elég gyakran azonban még ebben a reménységükben is keservesen csalódtak.

Nemegyszer úgy tűnt, hogy még az Egyház is elhagyta őket.

Ebben a súlyos helyzetben érkezett 1889-ben Francesca Cabrini olasz nővérek egy kis csoportjával New York-ba. XIII. Leó pápa küldte őket.

Franciska tehetős lombard parasztcsalád leánya volt. Tizenkét idősebb testvére közül csak néhányan maradtak életben, s őt magát is, mert koraszülött volt, mindjárt a születése után megkeresztelték. A család légköre mély keresztény áhítattal és felebaráti szeretettel átitatott volt.

Franciska kisgyermekkora óta arról álmodott, hogy távoli országok hithirdetője lesz. Gyenge egészsége miatt a meglevő szerzetek kétszer is elutasították felvételi kérelmét. Tanulni kezdett, és megszerezte a néptanítói oklevelet. Úgy látszott, hogy tanítónő lesz egy faluban, amikor egyszer csak teljesen szokatlan módon mégis megbizonyosodott hivatásáról.

Rendházat létesített Codognóban, és miután több társnőt talált a szomszédos falvakban, Milánóban megnyitott egy másik házat, ahol otthont rendezett be a tanítónő-növendékek számára.

Franciska anyában az egészséges emberi értelem zsenialitással és vállalkozó kedvvel párosult. Nem feledkezett meg missziós hivatásáról sem; fölismerte, hogy az intézet jelentéktelen marad, ha nem sikerül házat alapítania Rómában.

Állhatatossága és céltudatossága végül megnyerte ügyének Róma bíboros vikáriusának, a támogatását, aki azzal a feladattal bízta meg, hogy ne csak egy házat alapítson a városban, hanem kettőt: egy szabad iskolát és egy óvodát.

Amikor a Jézus Szent Szíve Missziós Nővérek szabályzatát 1901-ben bemutatták XIII. Leó pápának, fellelkesült rajta, és azonnal meg is erősítette a kongregációt. Magánkihallgatása alkalmával azt tanácsolta Franciska anyának, hogy inkább Amerikába menjen, mint Kínába.

Harminckilenc éves volt, amikor Corrigan érsek meghívására megérkezett New Yorkba. Meg kellett állapítania, hogy az érsek nem számított gyors megjelenésére, s hogy az árvaház megalapítására irányuló terve egyáltalában nem találkozott annak egyetértésével és jóakaratával. Cesnola grófnő, a Metropolitan Museum of Art igazgatójának felesége már szerzett egy házat a vállalkozás számára New York egyik előkelő negyedében, az érsek azonban attól félt, hogy a szomszédok tiltakozni fognak amiatt, hogy a közelükben árvaház létesüljön rongyos olasz gyerekek számára. Afelől is aggályai voltak, hogy tudja-e biztosítani az árvaház fenntartásához a szükséges pénzt. Franciska anyának azonban végül sikerült elnyernie beleegyezését egy kísérlethez és a város peremén meg tudta nyitni az árvaházat. 1892-ben pedig megalapította a Kolumbusz-kórházat. Valamennyi kórház, amelyet később más helyeken alapított, ugyanezt a nevet viselte.

1909-ben Franciska anya megkapta az USA állampolgárságát. Bár fő érdeklődése az Egyesült Államokban élő olaszokra irányult, munkáját nem korlátozta támogatásukra, hanem új alapításokat hozott létre Közép- és Dél-Amerikában, Franciaországban, Spanyolországban és Angliában is. Néhányat közülük elsősorban azzal a céllal nyitott meg, hogy utánpótlásról gondoskodjon amerikai alapításai számára. Kongregációjának fő működési területe volt az USA-ban New York, New Orleans, Chicago, Denver, Seattle és Los Angeles. A Szent Szív hithirdetőinek fő tevékenysége iskolák, árvaházak és kórházak megnyitásából állt; sok nővért állítottak a szegénygondozás munkájába is. A coloradói Denver körüli bányavidéken gyakran a bányákba is leszálltak, hogy meglátogassák és tanáccsal lássák el az ott dolgozó olaszokat. Gyakran lehetett velük találkozni a Sing-Singben, New York nagy fogházában is, ahol a halálraítélteket vigasztalták.

Élete folyamán Franciska anya hatvanhét házat alapított, és amikor 1917. december 22-én Chicagóban meghalt, konventjeiben 1500 volt a nővérek száma, ötezernél több árva gyermek állt a nővérek oltalma alatt, és több mint százezer beteget kezeltek kórházaiban. Halála után Svájcra és Ausztráliára is kiterjesztették a kongregáció hatáskörét. 1964-ben a nővérek száma 3500 volt.