Ez az új divatszó, amely egy nemrégiben készült TikTok-videó által vált népzerűvé, leírja azt a stratégiát, amelyet a munkaerő jelentős része jelenleg követ: a „csendes kilépést”.
Nem világos, hogy a kanadai munkaerő mekkora része „csendes kilépő”. A Gallup 2022. szeptemberi közvélemény-kutatása szerint az Egyesült Államokban dolgozó munkaerő „legalább” 50 százaléka csendes kilépő, további 18 százalékuk pedig aktívan hátrál ki a tevékenységből.
A „csendes kilépés” kifejezés pánikot vagy rossz előérzetet kelthet. Ugyanakkor ennek a munkahelyi trendnek a tényleges jelentése – azaz hogy a munkavállaló csak a munkaköri leírásban meghatározott feladatokat látja el, és csak munkaidőben tesz eleget a munkakörhöz kapcsolódó kötelezettségeknek- elsőre viszonylag jóindulatúnak tűnik.
Csakugyan, a feladataink körének és a munkaórák számának a korlátozása kézenfekvő mód arra, hogy elérjük a munka és a magánélet egészséges egyensúlyát. Ez megelőzheti vagy segít megbirkózni a munkahelyi kiégéssel, amelyet a Mental Health Canada 2022. januári jelentése szerint a kanadai foglalkoztatottak 35 százaléka megtapasztal.
Az, hogy a csendes kilépés vajon egy jóindulatú módja-e annak, hogy a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly érdekében határokat szabjunk, vagy egy fenyegetőbb mozgást tükröz, számos tényezőn múlik.
Az egyik kulcsfontosságú tényező a munkavállalói elkötelezettség szintje, amelyet a Gallup a következőképpen határoz meg: „az alkalmazottak részvétele és lelkesedése a munkájukban és a munkahelyükön”.
Az elkötelezett munkavállalók lelkesek, szerepvállalók, érzik a kapcsolódást a munkaadójukhoz, és erőfeszítéseik hozzájárulnak munkahelyük növekedéséhez és sikeréhez.
A nem elkötelezett alkalmazottak „pszichológiailag nem kötődnek a munkájukhoz és a cégükhöz” – áll az egyik munkahelyi szoftvercég blogjában. Az alkalmazottak bejárnak, de nem fektetnek energiát vagy szenvedélyt a munkájukba.
Az aktívan kihátráló alkalmazottak kiadják boldogtalanságukat és haragjukat a ki nem elégített szükségleteik miatt, gyakran megtorpedózva ezzel kollégáikat.
Azok a csendes kilépők, akiknek a célja a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése vagy a kiégés elleni küzdelem, továbbra is elkötelezett alkalmazottak lehetnek. Ők érdeklődést hozhatnak munkájukba, és törődnek azzal, hogy pozitívan járuljanak hozzá munkáltatójuk küldetéséhez, miközben korlátozzák a munkába fektetett időt és energiát.
Az alkalmazottak munkatervükön belül megvalósítható reális munkaterveket készíthetnek, ideális esetben a feletteseikkel konzultálva.
Ontarióban ezt megkönnyíti „A dolgozókért dolgozunk” törvény (Working for Workers Act) 2021 végén történt elfogadása, amely előírja, hogy a 25 vagy több alkalmazottat foglalkoztató munkahelyeknek írásos szabályzattal kell rendelkezniük a munkaidőről való leválásra, a munkaidő és a szabadidő különválasztására.
A törvény úgy határozza meg a „munkavégzésről való leválasztást”, mint amikor valaki „nem vesz részt munkával kapcsolatos kommunikációban, ideértve az e-maileket, telefonhívásokat, videohívásokat vagy más üzenetek küldését vagy áttekintését, hogy mentesüljön a munkavégzés alól”.
A csendes kilépés alattomos, ha a munkáltatóval szembeni harag vagy ellenállás kimutatásának passzívan agresszív módja lesz. Az „elengedem a fülem mellett”fajta hozzáállás, ha valaki a lehető legkevesebbet teszi, hogy a dolog épp hogy csak menjen, ha lefarag a minőségből, extra hosszú szüneteket tart és más hasonló módon viselkedik, az végül is bennünket is megvisel, és megfertőzik kollégáinkat negativitással.
A helyzet mindkét irányban működik. A másik divatszó a „csendes kirúgás”, egy szintén passzív-agresszív viselkedés, amelyben a munkaadók demoralizálják azokat, akiket el akarnak bocsátani, így az ostromlott alkalmazottak végül felmondanak.
A csendes kirúgásnak számos jele van, amelyek közé tartozik, hogy az érintettek a legkevésbé kívánatos feladatokat kapják, az érdekes projekteket elveszik tőlük, kizárják őket a megbeszélésekről, és nem adják meg nekik a szükséges visszajelzést.
A csendes kirúgás és a rossz szándékkal folytatott csendes kilépés végső soron degradálja a munkavállaló méltóságát. II. János Pál pápa Laborem Exercens kezdetű enciklikájában az áll, hogy „az alap, amelyen a munka értékét és jelentőségét mérni kell, nem magának a munkának milyensége, hanem a személy, aki dolgozik.”
Kulcsfontosságú, hogy legyen valamilyen szintű munkahelyi elkötelezettségünk. A Laborem Exercens a „munka spiritualitását” írja le, amelyben közelebb kerülünk Istenhez azáltal, hogy részt veszünk teremtő munkájában. Isten teremtő munkájában való részvételünk során az Istentől kapott ajándékaink és talentumaink használata az Ő terve velünk, és mélységes megelégedést okoz.
A munka kifejezi és növeli méltóságunkat, és képessé tesz bennünket arra, hogy „emberibbek legyünk” – mondja az enciklika.
A csendes kilépés jó célt szolgálhat azáltal, hogy segít időt szakítani a mindennapi imára és Biblia olvasására, a családra, a barátokra, a hobbikra, a gondoskodásra és más felemelő tevékenységekre.
De ha valóban boldogtalanok vagyunk a jelenlegi munkánkban, akkor mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy átalakítsuk a munkahelyi életünket, vagy máshol keressünk új lehetőséget, ott, ahol munkánk összhangban van életcéljainkkal és értékeinkkel.
Fordította: Petrus Gabriella
Forrás: CatholicRegister
