A laikus Gertrude Detzel, aki életben tartotta a katolikus hitet a szovjet munkatáborokban

Kazahsztánból egy kis delegáció két lepecsételt dobozt hozott a Vatikánba, amelyekben több mint 13 kilogrammnyi dokumentum, tanúságtétel és csodabeszámoló volt Isten Szolgája Gertrude Detzel ügyével kapcsolatban. Egy világi nőé, akit életben tartotta a katolikus hitet a szovjet üldözés évtizedeiben. Az anyagokat október 21-én a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumába juttatták el, s ezzel  megkezdődött az első közép-ázsiai világi nő szentté avatásának római szakasza.

„Nagyon meleg fogadtatásban részesültünk” – mondta Jevgenyij Zinkovszkij, a kazahsztáni Karagandi város segédpüspöke, aki az egyházmegyei szakasz jegyzőjeként elkísérte a dossziékat Rómába. „Megható volt látni,  hogy annyi ügy közepette  tárt karokkal fogadták a mi távoli, kazahsztáni történetünket. Az egyetemes Egyház most fogadta Gertrude-t, mi pedig az ő karjaiba helyeztük őt.”

Gertrude Detzelt – aki 1903-ban született német nemzetiségi családban Oroszország kaukázusi régiójában – Sztálin rezsimje idején deportálták Kazahsztánba. Kényszermunkatáborokban szenvedett – ahová származása miatt került -, később azonban egy másik okból is bebörtönözték: a hit terjesztésében tanúsított misszionáriusi buzgósága miatt .

„Még a börtönben sem szűnt meg Istenről beszélni” – mondta Joseph Werth püspök, aki Karagandiban született és személyesen ismerte Detzelt, mielőtt az orosz Novoszibirszkben szolgált volna püspökként. „Amikor Sztálin halálával a rabokat szabadon bocsátották, az őrök állítólag így szóltak: ’Elsőként őt engedjétek el,  különben mindenkit meg fog téríteni itt.’ Ezt a benyomást hagyta maga után. Nem tudta megállni, hogy ne evangelizáljon.”

Több mint egy évtizednyi kényszermunkatábor és rabság után – amelyből négy évet egy szovjet börtönben töltött a hite miatt – Detzel Karagandiban telepedett le 1956-ban, ahol vonzotta az ottani erős, katolikus közösség.  „Nem arra gondolt, hol élhetne jobban, hanem hogy hol tudna szolgálni. Ott akart lenni, ahol katolikus közösség van” – mondta Adelio Dell’Oro püspök, a boldoggá avatás egyházmegyei szakaszának felelőse Karagandiban.

Detzel élete már gyermekként is a hit körül forgott. Werth így emlékszik: „Kiskorában Gertrude szomorú volt, hogy lánynak született, és ezért nem lehetett pap. Egy pap így szólt hozzá: ’Egy napon meg fogod érteni.’ És valóban. Neki köszönhetően a hit lángja életben maradt a táborokban és később Karagandiban.”

Felnőttként Detzel katekéta és vezető lett a hívők között: gyermekeket keresztelt, felkészítette őket a szentségekre, és vezette az imádságokat, amikor híján voltak a papoknak. Minden összejövetel kockázatot rejtett. Felfedezésük újabb letartóztatást jelentett volna.

„Hívők egy egész generációját alakította, nemcsak világiakét, hanem papokét, valamint megszentelt férfiakét és nőkét” – mondta Werth. „Magam is tőle tanultam a hitet.”

Dell’Oro számára Detzel története Kazahsztánon túlmutató üzenetet hordoz:

„A szovjet uralom idején az embereket arra kényszerítették, hogy úgy éljenek, mintha Isten nem létezne” – mondta. „Ma senki sem tiltja meg nekünk, hogy higgyünk, mégis gyakran úgy élünk, mintha Isten nem lenne fontos. Gertrude arra emlékeztet minket, hogy a hitnek kell megint az élet középpontjában állnia, az üldöztetés és a szabadság idején egyaránt.”

A Detzel szentsége iránti érdeklődés először a közép-ázsiai püspökök 2019-es római „ad limina” látogatása során vetődött fel, amikor Ferenc pápa arra biztatta őket, hogy őrizzék meg azok emlékét, akik „némán és szenvedve” tartották életben a hitet. Ügyét az orosz Szaratovban nyitották meg 2020 januárjában Clemens Pickel püspök alatt, majd áttették Karagandiba 2021 augusztusában, 50 évvel az 1971-ben bekövetkezett halála után.

Az egyházmegyei vizsgálat ez év elején zárult le, miután összegyűjtötték a tanúvallomásokat Kazahsztánból, Oroszországból és Németországból.

Sok tanú korban már előrehaladott, így a megbízható adatok összegyűjtése tulajdonképpen versenyfutás volt az idővel. Még így is 25 tanúvallomást rögzítettek; többek között Werth püspökét, valamint több egyházi és világi személyét, akik személyesen ismerték Detzelt.

Dell’Oro elmondta, hogy a kutatócsoport még az elnöki archívumhoz is hozzáfért Almatiban, ahol rátaláltak és lefényképezték Detzel személyes ügyiratát, amely megerősíti, hogy évekig tartó börtönt kellett elviselnie hitéért.

„Minden dokumentum olyan érzést keltett, mintha egy kis emlék elevenedett volna fel” – mondta. „Mintha az ő életének igazsága végre megszólalna.”

Bár Kazahsztánban akkoriban nem léteztek vallási közösségek, Detzel elhivatottságát felszentelt világiként élte. Deportálása előtt vélhetőleg magánfogadalmat tett, majd később a ferences harmadrendhez csatlakozott Isten Szolgája Chira Sándor idején, aki titokban felszentelt püspök volt, és szintén Karagandiban élt száműzetésben.  Amikor Gertrude maradványait exhumálták, egy gyűrűt és egy koszorút találtak nála, amelyek annak a jelei, hogy titokban felszentelték és életét felszentelt szűzként teljesen Istennek ajánlotta fel.

Werth szerint Detzel tartotta meg – pap hiányában – a vasárnapi igeliturgiákat, hirdette a Szentírást rövid gondolatokat hozzáfűzve, valamint gyermekeket és felnőtteket készített fel a szentségek vételére. Amikor papok érkeztek titokban, megbízták őt, hogy vigye el az Eucharisztiát azokhoz a hívekhez, akiket nem tudtak nyíltan felkeresni.

Otthona a hívek menedékévé, az imádság és a katekézis helyszínévé vált. Csak világiként léphetett be otthonokba és tarthatta össze hitben a családokat, amikor a papok ezt nem tehették meg.

„Nem próbálta pótolni a papokat – mondta Dell’Oro –, ám amikor hiányoztak, megtette, amit meg kellett.”

„Gertrude a lelkiismeretet formálta” – tette hozzá Werth. „Arra tanított minket, hogy a szentség a kis dolgokban való hűséggel kezdődik, amelyből minden más fakad.”

Detzel tanúságtételének lelki gyümölcse folyamatosan növekszik az Egyházban; papok szerzetesek és világiak körében, akiknek hivatását az ő példája formálta.

1989. december 22-én a Kazah SZSZK Legfelsőbb Bírósága hivatalosan is rehabilitálta őt, elismervén, hogy nem követett el bűncselekményt. Nem sokkal ezután a szovjet rendszer – amely megpróbálta elhallgattatni a hitet – összeomlott, Kazahsztán pedig 1990. október 25-én kikiáltotta függetlenségét. Ezt az eseményt azóta minden évben a Köztársaság Napjaként ünneplik. Idén van a 35 éves jubileuma.

Ügyének Rómában most Zdzisław Kijas minorita atya lett a posztulátora, aki már olyan jelentős ügyeket irányított, mint Stefan Wyszyński bíborosét  és az Ulma családét.

Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Catholic News Agency