Ez a baj a petesejt-donációval

Az Országgyűlés előtt fekvő javaslat a petesejt-donáció kiterjesztéséről és állami finanszírozásáról első pillantásra ártalmatlan, segítő szándékú lépésnek tűnhet. Sokan úgy gondolják, ez egyszerűen a meddőséggel küzdő párok támogatását szolgálja. De érdemes mélyebbre nézni. A felszín alatt ugyanis olyan súlyos erkölcsi, társadalmi és pszichológiai következmények húzódnak meg. Mindez tehát messze túlmutat egy egyszerű egészségügyi eljáráson: a házasság egysége, a gyermekek védelme és a kiszolgáltatott nők jogai forognak kockán.

Sérti a gyermek anyához, apához való jogát

Képzeljünk el egy gyermeket, aki családfát készít az iskolában. A többiek mesélnek nagyszülőkről, régi történetekről – ő pedig nem érti, miért szorul össze a torka. Nem tudja, kinek az arcvonásait, mozdulatait, tulajdonságait örökölte. És nem is tudhatja, mert eleve úgy tervezték, hogy ezt soha ne tudja meg. Az anonim donoros lombikeljárás ezt a hiányt már a fogantatás pillanatában belekódolja a gyermek életébe: a származás titokká válik, a gyökerek rejtve maradnak.

Fontos különbség: örökbefogadásnál ez a seb a kisebbik rossz. Ott a gyermek már bajban van, és egy befogadó család számára a lehető legjobb, gyakran életmentő megoldás. Nem véletlen, hogy sok örökbefogadott később felkutatja biológiai szüleit, mert a származás ismerete mély emberi igény, az ember önazonosságának alapja. Ezt elvenni tőle soha nem lehet következmények nélkül.

Sérti a házasság egységét

Amikor a házasság intim körébe egy harmadik személy genetikai szereplőként belép, az a kapcsolat belső egységét töri meg. A gyermek már nem az anya és az apa kölcsönös önajándékozásából fogan, hanem egy harmadik fél bevonásával.

Az ivarsejt-donáció látszólag megold egy problémát, miközben számos újat hoz létre. Sokszor olyan érzelmi terheket ró a családokra, amelyekre a kezelés elején senki sem számít. A szülők közti egyensúly megbillenhet, kimondatlan feszültségek jelenhetnek meg a „genetikusan érintett” és a „nem érintett” szülő között. Egy anya például hiába neveli teljes odaadással a gyermekét, időnként beléhasít a gondolat: „Benne van valaki más is”. Az apa pedig néha tapintatosan hallgat, mert nem tudja, kimondható-e a félelme: vajon ugyanúgy kapcsolódik-e majd a gyermek hozzá is? A család hosszú távon éppen a „segíteni szándékozó” beavatkozás miatt sérül meg.

A test tárgyiasítása és a nők kizsákmányolása

Az egészségügyi államtitkár szerint a javaslat alapján akár a minimálbér kétszerese is járhatna a petesejtet „adományozó” nőknek. Ez a „kompenzáció” azonban valójában a nők testének piacosítását jelenti. A petesejt kinyerése nem ártalmatlan eljárás: hormonális túlstimuláció, fájdalmas és kockázatos beavatkozások kísérik, amelyek között a szakirodalom daganatos megbetegedéseket is említ. Előfordult már haláleset is a hormonkezelés következményeként. A nemzetközi gyakorlat világosan mutatja: a petesejtpiac gyakran azokat a kiszolgáltatott nőket éri el, akik gyakran nincsenek tisztában a kockázatok súlyával, csak a szükséggel.

És ott van még az a lelki teher, amiről szintén keveset beszélünk. Amikor a donor személy évekkel később elgondolkodik: „Valahol élhet egy gyermek, aki rám hasonlít… az én szememmel, az én gesztusaimmal, de akit soha nem ölelhetek meg.” Ez a gondolat a petesejtet adományozó nők és férfiak számára később komoly érzelmi és identitásbeli feszültséget jelent.

Példa más országokból: a gyermekvállalás „megrendelhető” szolgáltatássá válik

Ahol a petesejt-donációt legalizálják, ott jellemzően megjelenik a béranyaság, az embriók genetikai alapú válogatása és a reprodukciós turizmus is. A gyermek egyre inkább „megrendelhető termékké” válik, a családalapítás természetes keretei helyett pedig a biotechnológiai piac logikája érvényesül. Számos országban mindezt kiegészíti az a gyakorlat, hogy egyedülállók és homoszexuális párok is ilyen úton jutnak gyermekhez. A mérce nem a gyermek érdeke, hanem a felnőttek vágyainak technológiai kiszolgálása.

A jó szándék nem teszi erkölcsössé a rossz eszközt

A meddőségi problémák valódi szenvedést okoznak, és a vágy, hogy egy pár gyermeket szeretne, minden együttérzést megérdemel. De a jó szándék önmagában nem szentesíti az eszközt. A gyermekvállalás nem szerződés, nem rendelhető szolgáltatás, nem biológiai projekt – hanem az emberi szeretetből fakadó ajándék. Ha egy beavatkozás sérti a gyermek jogait, a házasság egységét és az emberi méltóságot, akkor nem alkalmazhatjuk, bármennyire is jó célt tűz ki magának.

Mindezekre rámutat az Egyház tanítása

A Katolikus Egyház következetesen hangsúlyozza, hogy a donor ivarsejttel végzett mesterséges megtermékenyítés – a béranyasághoz hasonlóan – ellentétes a házastársak méltóságával, a házasság egységével, valamint a gyermek jogával arra, hogy saját édesapjától és édesanyjától származzon. (Donum Vitae, A.2.)

Az Egyház ugyanakkor nem hagyja magukra a termékenységi problémákkal küzdő párokat. Olyan, a termékenységet helyreállító orvosi megközelítéseket támogat  – pl. a Magyarországon is alkalmazott NaPro Technológiát és FEMM Health protokollokat – , amelyek a házassági kapcsolat egységét tiszteletben tartják, a nehezített gyermekvállalás valódi okait tárják fel és azokat gyógyítják. Ez az út egyszerre tiszteli a házaspárok kapcsolatát, a gyermekek személyes méltóságát és a nők egészségét — anélkül, hogy erkölcsi dilemmák közé sodorná őket.

Összegzés

A petesejt-donáció nem ártalmatlan vagy semleges „orvosi eljárás”, hanem súlyos etikai, gyermekvédelmi és társadalmi kérdés. Egy rossz döntés következményei évtizedekre beépülhetnek a társadalmi gyakorlatba, és generációk életét formálhatják. Ha valóban a családot akarjuk védeni, akkor nem szabad olyan utakat támogatnunk, amelyek hosszú távon éppen a család természetes és isteni rendjét rombolják. A meddőséggel küzdő párokat segítenünk kell – de nem úgy, hogy közben a gyermekek, a házasság és a kiszolgáltatott nők méltósága sérül.

Bízom benne, hogy az országgyűlési képviselők közül lesznek, akik felemelik a szavukat a gyermekek jogai, a nők védelme és a társadalom hosszú távú érdekeinek védelmében, és sikerül megakadályozni a petesejt-donáció kiterjesztését.

Írta: Schittl Eszter szociálpolitikus, életvédő