Szentháromságról nevezett Szent Erzsébet: Isten dicsőségének dicsérete – Szentek élete
Szentháromságról nevezett Szent Erzsébet – kármelita apáca, misztikus
* Bourges, Franciaország, 1880. július 18. + Dijon, Franciaország, 1906. november 9.
Franciaországban, 1880. július 18-án született.
Fiatalon szüzességi fogadalmat tett, de csak hosszú várakozás után, 1901-ben léphetett be a dijoni Kármelba. 1903-ban tett örök fogadalmat. Rövid élete állandó párbeszéd volt a lelkében élő Szentháromsággal. A belső élet, az összeszedettség és a csend apostola volt. „A belső imádság egyesülése annak, aki nincs, azzal, aki Van” – vallotta. Szellemi példaképe volt Sziénai Szent Katalin és Folignói Szent Angéla.
Rendkívül fájdalmas betegség után, huszonhat évesen halt meg 1906. november 9-én Dijonban. Utolsó szavai: „Megyek a fénybe, a szeretetbe, az életbe.”
Jelmondata volt: „Egyedül az egyedülvalóval! – Jézus bennem és én Őbenne!” Rövid életében (mindössze huszonhat évet élt) egy vágy vezette: Isten dicsőségének dicsérete lenni itt a földön és a mennyek országában. Szerette, ha így szólították: Laus Gloriae – (Isten) Dicsőségének Dicsérete.
Amikor a halála előtt néhány nappal megkérdezték tőle, milyen módon segít majd a mennyországból a lelkeknek, így válaszolt: „Azt hiszem, az lesz a feladatom, hogy a lelkeket a magány, a hallgatás és az összeszedettség útjára vezessem, hogy önmagukról teljesen megfeledkezve egyszerű, szeretetteljes és bensőséges kapcsolatban egyesüljenek Istennel.”








