Szent Nonna asszony: Az imádságban élő anya, aki szenteket nevelt – Szentek élete

Szent Nonna asszony

* Cézárea, Kappadókia, 285 körül +Nazianz, 374.

Szent Nonna asszony Kappadókiában született 285 körül.

Nonna keresztény szülők gyermeke volt. Pontusznak arról a vidékéről származott, melynek lakói híresek voltak vadságukról. Nonna ebben a környezetben is megőrizte hitét szülei oltalma alatt. Házasságot kötött a nem keresztény, de később szentté vált Gergely városi tisztviselővel.

Meg akarta nyerni férjét Krisztusnak: egyszer gyöngéd rábeszéléssel, máskor tartózkodással. Mindenekelőtt azonban Nonna egyszerű keresztény élete, kitartó imádsága és böjtölése lett Gergely számára a Krisztushoz vezető jel. Elérkezett az a nap, amelyen a férje kegyelemtől áthatva megkeresztelkedett, a másik nap, amelyen letette minden világi méltóságát. Pappá és Nazianz püspökévé szenteltette magát.

Három gyermeket ajándékozott a férjének: a teológus Szent Gergelyt, ennek nővérét, Szent Gorgóniát és öccsét, Szent Cézáriuszt. Nonna tehát nemcsak a halandó életet adta gyermekeinek, hanem az Istennél való halhatatlan élet számára is megszülte őket. Kétszeresen is anyja lett gyermekeinek.

Hitvesi, anyai és háziasszonyi kötelességeit „gondossággal és körültekintéssel” látta el, mintha semmit sem tudott volna az Istennel való szakadatlan beszélgetésről, és fordítva: úgy szentelte magát Isten szolgálatának, mintha nem is lett volna családja.

Ez a szeretet nem ismerte a család szűk határait. Az özvegyek és árvák, szomorkodók és szükséget szenvedők számára egyaránt megnyitotta a szívét és adakozó kezét.

A földi adománnyal együtt önmagát is odaajándékozta a másiknak. Mások szenvedését úgy fogadta a szívébe, mint a sajátját és így vitte Isten elé.

Ehhez a szeretethez az erőt Nonna Istennel való kapcsolatából merítette. Gergely magasztalja rendszeres részvételét a zsolozsmában; „mint egy oszlop”, úgy állt a zsoltáréneklés közben éjjel-nappal.

Nonna nem tett semmi olyant, ami abban az időben rendkívüli vagy feltűnő lett volna. Alkalmazkodott az egyházi szokásokhoz és hagyományokhoz, és mindent élő hittel és szerető szívvel végzett. Így „a talán kicsinek tűnő dolgok” nagyokká váltak. Istenszerető lelkének sajátja volt, hogy „minden emberit az isteninek rendeljen alá”. Vasárnap és az egyházi ünnepeken ezért sohasem öltözött gyászruhába, sőt még fiának, Cézáriusznak a temetésén is ragyogó ünnepi öltözetben jelent meg, mert az Istennél tudta őt.

Erős hittel áldozatként fogadta azt is, amikor Isten Gorgóniát, majd férjét is elvitte e földi életéből. Hogy mennyire emberien és egyben milyen keresztényien történt mindez, kiderül azokból a szavakból, amelyeket Gergely apja sírbeszéde során intézett anyjához: „Anyám! Szomorúvá tesz az elválás? A remény nyújtson számodra örömet. Nincs már messze az a nap, amelyen véget ér a fájdalom.

Röviddel férje elhunyta után Isten Nonnát is elszólította az életből. Szentmise közben halt meg az oltár közelében 374-ben Nazianzban.