Boldog Malla Zeferino Giménez Pelé, aki sosem engedte el a rózsafüzért – Szentek élete
Boldog Malla Zeferino Giménez Pelé – vértanú
* 1861. augusztus 26. +Barbastro, Aragónia, Spanyolország, 1936. augusztus 2
Boldog Malla Zeferino Giménez 1861. augusztus 26-án született, az első cigány származású keresztény, akit hivatalosan boldoggá avatott az Egyház. A spanyol polgárháborút kirobbantó egyházüldözés alatt lett vértanú. Ez az üldözés az idő és az áldozatok számarányát tekintve az egyháztörténelem legvéresebb keresztényüldözése volt.
Családja vallási érzékenységére jellemző, hogy még a születése napján megkereszteltették, és a nap szentjéről, Szent Zefirin pápáról nevezték el. 1912-ben rendezte korábbi, házasságon kívüli kapcsolatát és feleségül vette Teresa Jiménezt.
Ettől kezdve egyre gyakrabban járt templomba, naponta részt vett a szentmisén, imádkozta a rózsafüzért és gyakran járult szentáldozáshoz. Egy súlyos betegségében megfogadta a Szűzanyának, aki meggyógyította őt, hogy amikor teheti, imádkozni fogja a rózsafüzért, melyet emiatt még az utcán is kezében tartott.
Amikor 1926-ban a kapucinusok megalapították a harmadrendet, 114 laikus hívő lépett be, köztük Zeferino is. Komoly lelki élete miatt olyan nagy tekintélye volt, hogy cigány származása ellenére hamarosan vezetőségi taggá választották.
Nagy szeretettel foglalkozott a kicsinyekkel, nem-cigányokkal is, kivitte őket a mezőre, bibliai történeteket mesélt nekik. Gyakran mondta: „Becsülnötök kell a madarakat és a virágokat, de még a hangyákat se tiporjátok el, mert ők is Isten teremtményei.”
Napi megélhetését lókereskedőként biztosította, s munkájával elég szép vagyonra tett szert, amiből bőkezűen támogatott minden rászorulót. A jótékonykodásban nem tett különbséget cigányok és mások között. A koldusokat bevitte a házába, ellátta ruhával és pénzzel, majd megkérte őket, hogy senkinek, főként a feleségének ne beszéljenek erről. Hamarosan el is szegényedett, s ennek egyedül a jószívűsége volt az oka.
Becsületessége közismert volt, soha nem csapta be a vevőit. Előfordult egyszer, hogy egy tízéves lovat hétévesként adott el. Éjszaka azonban nem aludt a lelkiismeretfurdalástól. Ezért másnap visszament a vevőhöz, megmondta neki az igazságot, és a pénz megfelelő részét visszaadta. Soha többé nem tett ilyet. Egy alkalommal viszont ártatlanul vádolták meg két öszvér ellopásával, s két hónapra bezárták.
Az utcában, ahol lakott, a cigányok szinte vajdájuknak tekintették, nagyon sokszor volt békebíró közöttük. Ha valaki a füle hallatára káromkodott, azt mondta: „Mit ártott neked Isten? Ő adta neked az életet. Vigyázz, előttem se Istenről, se a papokról ki ne ejts egy csúnya szót!”
Mindjárt a spanyol egyházüldözés kezdetén letartóztatták, mert védelmébe vett egy bebörtönzött papot. A spanyol polgárháború kirobbanásának egyik oka ugyanis az egyházüldözés volt.Először csak törvényekkel csorbították az Egyház tevékenységi körét, majd anarchisták fizikailag is megkezdték az üldözést. 1934-ben Astoriában fölgyújtottak 58 templomot és megöltek 37 papot, kispapot és szerzetest. 1936-tól 1939-ig az Egyház fizikai megsemmisítése szándékával a föllelhető dokumentumok szerint 6832 egyházi személyt (13 püspököt, 4171 papot, 2365 szerzetest, 283 apácát) öltek meg. A papjaikat rejtegető laikus hívők számát több ezerre becsülik, 6500 embert a polgárháború első félévében öltek meg. A spanyol katolikusok üldözése volt az egész egyháztörténelem legvéresebb keresztényüldözése. Ennek lett a vértanúja lett Zeferino is.
Amikor a börtönben egy alkalommal megmotozták, megtalálták nála a rózsafüzért. Ez súlyosbította az ítéletét, mert a bebörtönzötteknek tilos volt imádkozni. Fölkínálták neki, hogy ha átadja a rózsafüzérét, szabadon bocsátják. Zeferino azonban inkább a halált választotta. 75 éves volt.
1936. augusztus 2-án hajnalban a temetőfalnál lőtték agyon, kezében a rózsafüzérrel. Utolsó kiáltása: „Éljen Krisztus király!”
