Vasárnapi ráhangoló: És az a Látogató hozzád is betoppan
Heiter Róbert Gottfried atya e heti vasárnapi ráhangoló elmélkedésében a Teremtés könyvéből vett szakaszhoz fűz gondolatokat: Ábrahám vendégül lát három ismeretlent Mamré tölgyfáinál, s ez a találkozás végül az isteni ígéret hordozója lesz. Az atya a történet aktualitását, mélységeit, s annak bensőséges istenélményét tárja elénk – különösen is arra buzdítva, hogy a mai ember is nyitott szívvel fogadja a betoppanó Istent.
A mamrei jelenet egyszerre hétköznapi és szakrális: a keleti vendégszeretet minden eleme megjelenik benne, de a három látogatóban valami több is felsejlik. Ábrahám nem uraimnak, hanem Uramnak szólítja őket – felismeri a találkozás szentségét. Heiter atya hangsúlyozza: ez a három látogató előképe a Szentháromságnak, s a történet arról is szól, hogyan képes az ember az isteni jelenlétre reagálni – a gondoskodás, a figyelmesség, az áldozatvállalás gesztusaival.
A történet tetőpontja az isteni ígéret: „Jövő év ilyenkor fiad lesz.” A vendégség végül nemcsak vendéglátás, hanem életígéret, jövőfelmutatás lesz. Ábrahám az isteni gondoskodás eszközévé válik, s válaszul maga is ajándékot kap: a biztos jövő reményét.
Heiter atya párhuzamot von az ószövetségi liget és mai templomaink között: Mamré tölgyfái – a szent liget – ma is megtapasztalható, amikor az ember belép egy templomba, és leül csendben, figyelemmel, nyitottsággal.
„Nem biztos, hogy a plafon alatt az angyalok fognak repkedni – mondja –, de biztos, hogy benned dolgozni kezd valami.”
Az Isten ma is betoppan – kérdés, felismerjük-e, mikor történik. Gyakran csak utólag döbbenünk rá: ott és akkor valami több történt velünk.
A záró gondolatokban Heiter atya arra hív, hogy ne csak utólag akarjuk felismerni az isteni jelenlétet. Isten nem történik, hanem történetet ad. „Aki velünk is le szeretne ülni, aki a mi kenyerünket is elfogadja – és aki nekünk is életet, jövőt, reményt akar adni.” Ez a felismerés a hívő élet kulcsa – hogy az Istennel való találkozásban ne csak részesüljünk, hanem tudatosan meg is éljük.
