Boldog Ebner Margit: „Semmit sem kívánok azon kívül, amit Jézussal, Jézusból és Jézusban kapok” – Szentek élete
Boldog Ebner Margit – domonkos apáca
* Donauwörth, Bajorország, 1291 körül + Maria-Medingen, Bajorország, 1351. június 20.
Margit Bajorországban született 1291 körül. Az augsburgi püspökség Donauwörth nevű helységében, jómódú és tekintélyes nemzetségéből származik. Tizennégy éves lehetett, amikor belépett a szülővárosától nyugatra fekvő Medingen domonkos kolostorába.
Korábbi életéről egyszer bevallotta, hogy Isten oltalma mindig megőrizte őt a mennyei Atya iránti hűségben. 1312. február 6-án súlyosan megbetegedett; három éven át ágyhoz kötötték szívbántalmai és bénulásai. Nem tudta azonnal elfogadni a nagy és gyógyíthatatlan betegséget: lelki vigasztalásai elmaradtak, nővértársai mindinkább visszahúzódtak lázadozó betegüktől. A szenvedés értékére végül mégis egyik társnője ébresztette rá. Margit rádöbbent, hogy egyedül Isten hűséges, és minden körülmények között ott van vele. Ettől kezdve lassan-lassan elfogadta, sőt megszerette a szenvedést.
Amikor 1324-ben a kolostor közösségének háborús veszély miatt ideiglenesen szét kellett szóródnia, Margit egy nővértársa kíséretében a szülői házába ment, ahol ugyanolyan visszavonultan élt, mint azelőtt a kolostorban. Majd örömmel visszatért Medingenbe.
1332-ben egy világi pap, Nördlingeni Henrik látogatta meg a kolostort. Jóságos és lélekkel telített szava olyan volt Margit számára, mint hosszú téli dermedtség után a tavaszi eső.”
Levelezésükből megmaradt Margitnak egy Henrikhez szóló levele és Henriknek Margithoz intézett ötvenhat levele.
1335-ben Margit rendkívüli kegyelmekben, misztikus élményben részesült: miközben a nővérek kórusának oltára előtt térdelt, nagy szeretet ébredt benne Jézus neve iránt. Olyan különös módon tapasztalta meg Isten szeretetét, hogy úgy érezte, szíve feloldódott, megszűnt ebben a szeretetben. A testi szenvedések, betegségek egész életét végigkísérték, de mindent elviselt abban a tudatban, hogy valamennyi kínja ahhoz teszi hasonlóvá, akit mindenekfölött szeret: a keresztre feszített Úrhoz.
1344-ben Nördlingeni Henrik megkérte Margitot, hogy rendezze és foglalja össze lelki élményeit, amelyeket 1312 óta naplószerűen feljegyzett, illetve Henrikhez intézett leveleiben rögzített. A Napló józan, csaknem egyhangú nyelvezetű, de a feltétlen igazság pecsétjét magán viselő írás. E szavakkal fejeződik be: „Semmit sem kívánok azon kívül, amit Jézussal, Jézusból és Jézusban kapok.”
Margit 1351. június 20-án halt meg Maria-Medingenben.
