pexels cottonbro 4098366 1

Miért kell megszólalnunk, még akkor is, ha nehéz?

Mikor hallgassunk, és mikor kellene kilépnünk a komfortzónánkból és megszólalni? Nagy Szent Gergely pápának van néhány bölcs és hasznos tanácsa számunkra.

Hogy a békét megőrizzem, kedvenc módszerem a hallgatás. Megrémítenek a nyilvános tiltakozások és konfrontációk. Nem vagyok hajlandó ellentmondásos témákat megvitatni, és taszítanak a fekete-fehér állítások. Meggyőztem magam, hogy én inkább a finomságot, az árnyalatokat kedvelem, de valójában csak kifogást keresek a hallgatásomra. Mert mi van akkor, ha a másiknak nem tetszik, amit mondok? Mi van akkor, ha a másik azt gondolja, ostoba vagyok?

Időnként a hallgatás a megfontoltság következménye, de ha valaki soha nem szólal fel semmilyen ügy kapcsán, az nem óvatosság, hanem félelem.

Rengeteg igazságtalanság történik a társadalomban, akárhány ilyen esetet találhatunk a hírekben, és talán elérkezett az idő, hogy néhánnyal kapcsolatban hallassuk a hangunkat. Személyesebb szinten is fontos, hogy a barátainkkal, szomszédainkkal és munkatársainkkal időnként beszélgessünk azokról a dolgokról, amik zavarnak minket, nincsenek teljesen rendben, vagy olyan témát jelentenek, amit meg kell vitatni – még ha apróságokról van is szó. A nehéz beszélgetések az élet szükséges részei.

A bölcsesség keresése

Ha átgondolunk valamit, mielőtt elhamarkodottan véleményt mondunk, az erény, ha pedig nem származik semmi jó abból, ha szólunk, az a legjobb, ha egyszerűen csendben maradunk. Például, ha egy családtag éppen Hálaadáskor akar politikáról vitatkozni, és nem lehet vele értelmes párbeszédet folytatni, akkor legjobb nem bekapni a horgot. Máskor viszont kötelességünk, hogy megszólaljunk. Sosem tudhatjuk, ki hallja meg, és szavainknak milyen hatása lehet.

A témában nagy segítség volt számomra Nagy Szent Gergely bölcsessége, aki a 6. század vége felé volt pápa. Gyakorlatias, megfontolt embernek ismerték. Lelki atyaként fontosnak tartotta, hogy a mindennapi aggodalmakkal kapcsolatban gyakorlati tanácsot adjon. Ilyen volt az is, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a túl gyors, elsietett megszólalás és a soha meg nem szólalás között.

Szent Gergely néhány tanácsa következik ahhoz, honnan tudhatjuk, hogy meg kell szólalnunk:

Ne törődjünk azzal, mit gondolnak rólunk mások!

Hajlamos vagyok inkább hallgatni, mert nem akarom megkockáztatni, hogy elveszítsem az irántam való tiszteletet. Nem akarok összeférhetetlennek vagy okoskodónak tűnni. Ezzel Szent Gergely szerint az a baj, hogy innentől a képzelet kap nagyobb hangsúlyt. Mivel a valóságban nem mondtam semmit, egyfolytában azon töprengek, hogy mit kellett volna mondanom, és akkor mi lett volna, és hogy emiatt vagy amiatt nem tudtam valamit mondani. Mindez elkerülhető, ha a megfelelő időben megszólalunk. Tartozunk magunknak annyival, hogy igazat mondunk, kimondjuk, amit ki kell mondani, és nem aggódunk azon, hogy milyen színben tűnünk fel mások szemében.

Szóljunk, ha a hallgatásunk érzelmileg káros!

Nem csak másokért, de magunk miatt is nehéz szólni. Szent Gergely ezt mondja: „Gyakran azok, akik látszólag hallgatnak, amikor igazságtalanság éri őket, nagyobb fájdalmat élnek át, mert nem beszélnek arról, amit el kell viselniük.” Ha bizonytalan vagyok, vagy zavarban vagyok, a legkevésbé sem akarok erről beszélni, így aztán hagyom, hogy az igazságtalan bánásmód folytatódjék. Az történik azonban, hogy továbbra is elfogadom az igazságtalanságot, és ez hosszú távon érzelmi választ vált ki. Megszólalni nem csak a helyes döntés, de a lelki egészség érdekében is szükséges.

Szólaljunk meg, ha ezzel másoknak segítünk!

Szent Gergely pápa azt mondja, hogy amikor látjuk, hogy valakivel gonoszat tesznek, de nem szólalunk meg, az olyan, mint amikor az orvos nem hajlandó ellenszert adni valakinek, akit megmérgeztek. Szégyellem beismerni, de a múltban velem is előfordult, hogy csak álltam és néztem, amikor másokkal igazságtalanul bántak, és nem szóltam semmit. A könnyebb utat választottam, és azzal mentegettem magam, hogy mindenki meg tudja védeni magát, és nem kellene beavatkoznom. Időnként azonban igenis be kell avatkoznunk. Ha valaki ellen gonosz dolgot követnek el, annak az embernek minden segítséget meg kell kapnia. Lehet, hogy nem tudják megvédeni magukat. Vagy az erőviszonyok miatt, vagy azért, mert túlságosan feldúltak, vagy mert nincs önbizalmuk. Azt hihetik, hogy mindenki ellenük van, hacsak nem szólalunk fel az érdekükben.

Amikor a hallgatás következtében elvész a bizalom

Szent Gergely szerint azok, akik hallgatnak, azt kockáztatják, hogy bűnrészessé válnak. Ha nem tiltakozunk az igazságtalanság ellen, úgy tűnhet, hogy egyetértünk azzal. De legalábbis hozzájárulunk, hogy az folytatódjon. Például, szívesebben maradok csendben és visszahúzódom, amikor egy másik emberről pletykálnak. Aktívan tehát nem is veszek részt benne, de rájöttem, hogy mégis részt veszek benne azzal, hogy nem mondok semmit. Mostanában már arra törekszem, hogy mindig mondjak valami pozitív dolgot arról a személyről, akiről pletykálnak. Egyszerű szokás, de világosan mutatja, hogy nem veszek részt az igazságtalanságban. Néha valóságos kihívást jelent, hogy világossá tegyük, hol állunk, de ha nem tesszük meg, mások mindenfélét feltételezhetnek arról, vajon mi mit is gondolunk valójában.

Olyan világban élünk, amikor elárasztanak bennünket az igazságtalanságról szóló hírek, határozott vélemények ellentmondásos témákban, és rosszindulatú online viták. Ki vagyunk téve a pletykáknak és nehéz személyes beszélgetéseknek. Nehéz eldönteni, mikor kell megszólalnunk. Nagy Szent Gergely segít abban, hogy mikor hallassuk a hangunkat.

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: Aleteia

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás

  1. INRI,
    amikor nem lehet hallgatni: pl. ha egyes-egyre több német egyházmegyében az kle´rus hagyja elburjánzani a mozesi 10 parancsaolttal ellentétes papok meleg büszkeségének hirdetését a katolikus templomainkban a “szeretet nevében”…világegyházban ma´r nincs egyetlen keresztény egyház sem/szekta vagy katolikus amelyik az utobbi ébtizedekben egyre sokasodó hitközs´gben hódolnak be ennek a szodomiás stilusnak, tagadván az erre vonatkozó bibliai tiltást.
    Bécsnek Ausztriának csak nyugdijas biboros érseke van. Új aktuális a pápa által kineneveztt biboros érseke nincs, sok-sok honapja.
    Ilyen meghivok azonban vannak eseperesektöl pl. a nyockerböl Kontaktus/program-szervezö:
    Gregor Jansen atya + Team/katolkus egyázi fö és mellékállasú szervezök
    Florianigasse 70, 1080 Wien
    0664 8243678
    pfarrer@breitenfeld.info

    Kérdésem: Ez elfogadott és engedélyzett a katolikus plebániákon? Csak Bécsben vagy máshol is? A klerikus katolikus egyházi vezetök és az atyák közül aki illetékesnek érzi magát kérem ezt megválaszolni…Magam kértem konkrétan választ erre a fenti/alanti illetékesektöl (is pl. Schönborn nyugdija érsekatya-tol), de sehonnan sem-nem válaszoltak.

    „Csodálatosan alkotott” – Büszkeség-ima június 11-én Breitenfeldben
    Június a küszöbön áll, és vele együtt a „Büszkeség hónapja” az LMBTQ* közösség számára. Ez nemcsak a templomtornyunkon lévő szivárványos zászlóban látszik, hanem abban is, hogy idén először kerül sor a Büszkeség-imára Breitenfeldben: Az idei/2025-ös queer istentisztelet a Büszkeség Hete alatt a 139. zsoltár fényében zajlik – „Csodálatosan alkottattam”. A queer életet ünnepeljük, és teret teremtünk a közös elmélkedésre. Az istentiszteletet különböző protestáns és katolikus csoportok és magánszemélyek szervezik, akik együttesen a Bécsi Keresztény Queer Hálózatot alkotják. A résztvevők között teljes munkaidős és önkéntes munkatársak is vannak. Minden queer embert és szövetségeseiket szeretettel várjuk.
    Az istentisztelet zenéjét Francesco orgonista, a Katolikus Egyetem Ifjúsági Kórusa és az “Első Bécsi Meleg Férfiak Kórusa”, a „Louder” biztosítja.
    A Meleg-Büszkeség-ima június 11-én 19:00 órakor kezdődik templomunkban a Bretinefeldi St. Franziskus Seraphicus (1898) titulusu templomban. A plébánia iroda , a Bécs 8. kerület, Florianigasse 70. szám alatt található– szeretettel várjuk!
    „Elfogadó és nyitott” egyházközségként meghívunk mindenkit, hogy vegyen részt a június 14-i Szivárványfelvonuláson/Regenbogenparadén a Bécsi Ringstrassén a „Vallások az Egyenlőségért” és a „VCQN – Bécsi Keresztény Queer Hálózat” csoporttal. Ezzel fontos üzenetet küldünk a sokszínűség és az elfogadás érdekében, beleértve a templomokat és a vallásokat is.” Megjegyzés: a tizparancsolatot e tekintetben elmaradinak sorolták be sok sok ezer föpapok/papok az elmúlt 10-20 évben. Arra is hivatkozván, hogy David király és Jonathán között is a zsidó bibliában meleg viszony volt az eredti szövegek szerint…felkérdeztem az eredeti anynyelvü rabbinátust ez ügyben: “még véletlenül sem lehet ilyesmire következtetni az erdeti szövegkörnyzeteben”- hangzott a válasz…Ezért maradanak közöttünk a zsidók a világ végeig…
    Ez elfogadott és engedélyzett a katolikus plebániákon? Csak Bécsben vagy máshol is? A klerikus katolikus egyházi vezetök és az atyák közül aki illetékesnek érzi magát kérem ezt megválaszolni…Magam kértem konkrétan választ erre a fenti illetékesektöl (is pl. Schönborn nyugdija érsekatya-tol), de sehonnan sem-nem válaszoltak. felkérdezte
    osli mosolygos madonna könyörögj érettünk