Leó pápa katekézise Jézus gyógyításairól: Bartimeus megnyílt szemekkel követi Mesterét

A példabeszédekben rejlő reménységet szemlélő, még Ferenc pápától megörökölt téma után Leó pápa mostani szerdai katekézisében Jézus életének egy másik lényeges vonása felé fordult, mely a gyógyításaiban nyilvánult meg. Elsőként a vak Bartimeus gyógyulását elemezte a Szentatya, rámutatva arra a sajátosságra, hogy a vak koldus noha szemeivel nem lát, de Jézusba kapaszkodva megvallott hite révén szívével és szemeivel meglátja a világot, benne a Dávid Fia, könyörülő Jézust.

Leó pápa katekézise kezdetén arra kérte a híveket, hogy helyezzék Krisztus Szíve elé életük legfájdalmasabb, legérzékenyebb részeit, ahol úgy érzik, hogy megrekedtek és elakadtak. Éppen ezért kérjék bizalommal az Urat, hogy hallja meg kiáltásukat és gyógyítsa meg őket! A katekézis főszereplője segít megérteni nekik, hogy soha nem szabad feladnunk a reményt, még akkor sem, ha elveszettnek érezzük magunkat. Ezzel a vak és koldus Bartimeussal Jézus Jerikóban találkozott (vö. Mk 10,40-52). A hely azért jelentős, mert Jézus Jeruzsálembe tart, de útját, úgymond, Jerikó „alvilágából”, a tengerszint alatti városból kezdi meg. Jézus halálával éppen azért ment el az alvilágba, hogy visszavegye az oda lezuhant Ádámot, akinek sorsa mindnyájunkat képviseli.

Bartimeus azt jelenti, hogy „Timeus fia”, ami egy kapcsolaton át jellemzi ezt az embert, ám aki mégis drámaian egyedül van. Ez a név azonban jelenthetné azt is, hogy a „tisztesség fia” vagy „a csodálat fia”, ami pontosan az ellenkezője annak a helyzetnek, amiben ő van. Minthogy a név a zsidó kultúrában nagyon fontos, ez a helyzet azt jelenti, hogy Bartimeus nem felel meg annak, amire hivatott. Ellentétben a Jézus mögött haladó emberek nagy mozgásával, Bartimeus mozdulatlanul áll. Az evangélista azt mondja, hogy az úton ül, ezért szüksége van valakire, aki talpra állítja, és segít neki újra elindulni. Mi mit tehetünk, amikor olyan helyzetbe kerülünk, amelyből látszólag nincs kiút? – kérdezte a pápa. Bartimeus arra tanít minket, hogy hívjuk segítségül azokat az erőforrásokat, amelyeket magunkban hordozunk, mint saját részünket. Ő egy koldus, tud kérni, sőt kiáltani is! Ha valamire igazán vágysz, mindent megteszel, hogy elérd, még akkor is, ha mások szemrehányást tesznek neked, megaláznak, és azt mondják, hogy hagyd már abba! De ha igazán vágysz valamire, akkor kiabálj csak tovább! – buzdított a Szentatya.

Márk evangéliumában Bartimeus kiáltása – „ Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” – a keleti hagyományban jól ismert zarándok-imává vált, amelyet mi is használhatunk: „Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön”. Bartimeus vak, de paradox módon jobban lát, mint a többiek, és felismeri, hogy ki az a Jézus! Kiáltására Jézus megáll és megszólítja őt, mert nincs olyan kiáltás, amelyet Isten ne hallana meg, még akkor is, ha nem vagyunk tudatában annak, hogy hozzá szólunk (vö. 2Móz 2,23). Furcsának tűnik, hogy szemközt egy vak emberrel, Jézus nem megy oda hozzá azonnal; de ha belegondolunk, látjuk, hogy ez az útja Bartimeus élete újraindításának. Jézus sürgeti őt, hogy álljon fel, abban bízva, hogy tud járni, hogy ez az ember újra talpra állhat, felkelhet halálos helyzetéből. Ehhez azonban egy nagyon jelentős gesztust kell neki tennie: el kell dobnia a köpenyét! Leó pápa megmagyarázta a gesztus jelentését. Egy koldus számára ugyanis a köpeny a minden: ez a biztonság, ez az otthon, ez a védelem, amely oltalmazza őt. Még törvény is védte a koldus köpenyét, és kötelezte az embert, hogy este visszaadják neki, ha zálogba vették (vö. 2Móz 22,25). Pedig sokszor éppen a látszólagos biztosítékaink, amiket saját védelmünkre magunkra öltünk, akadályoznak meg minket a járásban. Ahhoz, hogy ő Jézushoz menjen, és hagyja magát meggyógyítani, Bartimeusnak fel kell tárnia magát előtte teljes kiszolgáltatottságában. Ez alapvető lépés a gyógyuláshoz vezető összes úton – szögezte le a pápa.

Jézusnak még a hozzá intézett kérdése is furcsának tűnhet: „Mit akarsz, mit tegyek érted?”. A valóságban ugyanis egyáltalán nem magától értetődő, hogy meg akarunk gyógyulni a betegségünkből; néha inkább helyben maradnánk, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk. Bartimeus válasza mélyreható: a görög anablepein igét használja, amely jelentheti azt, hogy „újra látni”, de fordíthatjuk úgy is, hogy „felnézni”. Bartimeus valójában nemcsak újra látni akar, hanem vissza akarja nyerni a méltóságát is! Ahhoz, hogy felnézzünk, fel kell emelnünk a fejünket. Néha az emberek elakadnak, mert az élet megalázta őket, és csak újra meg akarják találni annak értékét. Ami megmenti Bartimeust és mindnyájunkat, az a hit. Jézus meggyógyít minket, hogy szabaddá válhassunk. Nem kéri Bartimeustól, hogy kövesse őt, hanem azt mondja neki, hogy menjen és kezdje el járni az útját. Márk mégis azzal zárja a történetet, hogy Bartimeus követni kezdi Jézust: szabadon választja, hogy követi őt, aki az Út! Kedves testvéreim, vigyük bizalommal Jézus elé saját és szeretteink betegségeit is, vigyük el azoknak a fájdalmát, akik úgy érzik, hogy elvesztek és életük kilátástalanná vált! Kiáltsunk értük is, és bízzunk abban, hogy az Úr meghallgat minket és megáll előttünk! – zárta szerdai katekézisét Leó pápa.

Forrás: Vatican News