Grande Roman Szent János: A betegek szolgálója Krisztusért – Szentek élete
Grande Roman Szent János – irgalmasrendi szerzetes
+ Jerez, Spanyolország, 1600. június 3.
1546-ban, Spanyolországban, vallásos családban született. Hétéves korától énekesfiú volt a plébánián. Édesapja halála után, tizenegy évesen, ő vállalta a család eltartásának gondját. Sevillában takácsmesterséget tanult, majd tizenhét évesen textilkereskedő lett. A kereskedelem visszásságai miatt lelki válságba került.
Hivatása tisztázására egy évre visszavonult a közeli Marchena Szent Olalla remeteségébe. Itt döntötte el, hogy Istennek szenteli életét. Lemondott a házasságról és felvette a „Bűnbánó János” nevet. Hamarosan egy idős hajléktalan párt gondozott, és felismerte, hogy hivatása a szegények és szükséget szenvedők szolgálata.
1565-ben Jerez de la Fronterába költözött, ahol a rászorulók, a börtönben raboskodók, a betegek és lábadozók gondozását vette magára. Alamizsnát gyűjtött számukra. Gyakran megfordult a ferencesek templomában, prédikált és lelkivezetőjével találkozott.
1574 januárjában egy járvány idején felszólította a város vezetőségét, hogy gondoskodjanak az utcára szorult betegekről. Kórházat alapított, amit fokozatosan bővített. Amikor megtudta, hogy Granadában hasonló kezdeményezés indult Istenes Szent János vezetésével, csatlakozott hozzájuk.
Istenes Szent János statútumai alapján újabb kórházakat alapított Medina Sidoniában, Arcos de la Fronterában, Puerto Santa Mariában, San Lucar de Barramedában és Villamartinban. 1600 nyarán, a pestisjárvány alatt, a betegek gondozása közben halálos fertőzést kapott.
1600 június 3-án Spanyolországban meghalt.
