Szálka, gerenda
A nagyböjt kezdete (hamvazószerda) előtt néhány nappal, a mai evangéliumban olvassuk (Lk 6, 41-45):
„Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből. Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéből beszél a száj.”
A mai prédikációban papunk megjegyezte, hogy a szálka-fókuszált ember voltaképp a saját hibáit, bűneit vetíti ki a másik emberre, amikor ítélkezik. Ez nem azt jelenti, hogy a másik hibáit, mulasztásait nem tehetjük szóvá. Dehogynem. Szeretettel igen. Másként nem. Eszembe jutott, mit írt élete végén Pilinszky János az egyik cikkében (Két „rendhagyó” szent. Új Ember, 1980. április 6.):
„Jézus nem erkölcsalapító volt, hanem vallásalapító. Vagyis: nem ítélkezésre, hanem szeretetre hívott meg minket. Aki az Evangéliumot fordított sorrendben olvassa, nem a kereszten függ, hanem a kereszt alatt kiabál. És nem igaz, hogy megérti a Szent Latrot és a Tékozló Fiú szentségét.”
Van azonban olyan felebarát is, aki fordítva sem olvassa az Evangéliumot, tehát nincs meg az a „szál”, ahol a gerenda-szálka ügyében a beszélgetés elindulhatna.
Néhány éve történt. Egyik este, egy, akkoriban hozzám nagyon közel álló embernek olvastam föl a napi zsolozsmából egy részletet. A nagyon rövid 128. zsoltár fölolvasása után azt kérdezte meghökkenten: miért kell félni az Istent? (A zsoltár kezdő mondata: „Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár.”) A kérdés meglepett, pedig tudtam, a kérdezőtől olyan távol áll a kereszténység, mint tőlem a kínai nyelv. Próbáltam röviden elmondani, hogy az istenfélelem a Szentlélek ajándékai közé tartozik (persze azt is el kellett volna magyaráznom, mi is a Szentlélek, de nem akartam húzni az időt, csak annyit mondtam: a harmadik isteni személy, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval); hogy az istenfélelemben jelen van a fensőbb akarat előtti meghajlás, s az a félelem is, hogy bűneim, vétkeim, mulasztásaim eltávolíthatnak engem Istentől; tehát az istenfélelem útakadályként funkcionál a bűn elkövetése/megismétlése előtt. Ez a magyarázat persze nem sokat mond annak, akinek a világában Isten nincs jelen, mint valóság. A kérdező, sajnos, megrögzötten szálka-fókuszált ember volt, úgy értem, a másik ember vélt vagy valóságos szálkájára fókuszált, miközben a maga gerendáját (avagy szálkáját) nem akarta meglátni. Aztán a beszélgetés abba is maradt, gerendák és szálkák élték tovább különös életüket.
Később megnéztem, mit írt az istenfélelemről Aquinói Szent Tamás a Summában (II. 2. 19. 1.):
„Amint a reménynek kettős tárgya van: egyik maga az eljövendő jó, amelynek elérését valaki várja, a másik pedig valakinek a segítsége, aki által várja, hogy eléri, amit remél, ugyanúgy a félelemnek is kettős tárgya lehet: az egyik maga a rossz, amelytől az ember menekül, a másik pedig az, amitől a rossz származhat. Az első módon Isten, aki maga a jóság, nem lehet a félelem tárgya, de a másik módon lehet a félelem tárgya, amennyiben tőle, illetve a hozzá való viszonyulás alapján fenyegethet minket valamilyen rossz. Tőle a büntetésből eredő rossz fenyegethet minket, ami abszolút értelemben nem rossz, hanem jó; ez csak bizonyos szempontból rossz. Jónak ugyanis azt mondjuk, ami a céljára irányul, a rossz pedig ennek az irányulásnak a privatióját tartalmazza. Ezért abszolút értelemben az rossz, ami kizárja a végső célra való irányulást, s ez a rossz a bűnből származik. A büntetésből eredő rossz ugyan rossz, amennyiben valamely egyedi jónak a privatiójával jár, de abszolút értelemben mégis jó, mivel a végső célhoz való viszonytól függ. Az Istenhez való viszonyulás alapján pedig a bűn rosszasága fenyeget minket, ha elszakadunk tőle, és ilyen módon lehet és kell Istent félni.”
Az istenfélelem tehát minden hívő ember „tartozéka” (hiszen valamennyien bűnösök vagyunk, az is, akinek nincs tudása bűnről). Az istenfélelem segít abban is, hogy tartózkodjunk az ítélkezés szellemétől, s a másik szálkája helyett előbb a magunk gerendájával törődjünk. Csak akkor van szerintem probléma, ha olyan emberrel kerülünk kapcsolatba, akinek nincs fogalma arról (vagy téves fogalma van arról), mi a bűn, mi a rossz. Vannak megszállottan szálka-fókuszált emberek, akiket persze szeretnünk kell, mint Isten teremtményeit. De mit kezdjünk azzal, ha az ilyen emberek folyton a szemünkhöz nyúlnak – szálka-keresőként? A választ nem tudom. Egy dologban biztos vagyok: nem szabad úgy viselkednünk, mint aki – Pilinszky szavait ismét idézve – „a kereszt alatt kiabál”.
INRI,
Kinek szól ez az evangeliumi rész (szemében-szálka szemedben-gerenda)?
1_egy gyülekezeti tagnak szól, -ez azt jelenti, hogy olyan emberek közötti megbántásról-és megbocsájtásról szól akik tudják (tudni vélik) hogy mi a jó és mi a rossz, tehát a 10 parancsolat szerinti életközösséghez igazitják gondolataikat-szavikat-cselekdeteiket-es kötelezettségeiket (ennek megitélésebn nagy különbség van a zárt -nem misszios egyház, ahova inkább csak beleszületni lehet- vagy a nyilt-missziós-védett gyülekezetek között)
2_ez a „szemében-szálka, szemedben-gerenda“ példázat Jézus példa-beszéde, aki mindenkire (aki azt önként és örömmel elfogadni vágyik) kiterjesztette a 10 parancsolat és az ima érvenyét, tehát Jézus egy missziós vallást alapitott az idök telejességében amikor már egy zárt-nemzeti vallás számára helyesen-már ismert volt a jó és a rossz mércéje a 10 parancsolat, amit Mozes vett át a Sináj hegyen
3_a nyilt- a 10 parancsaolattal védett missziós vallás, amit Jézus alapitott a 12 analafabéta zsidó halász tanitványaival azzal a megbizással hirdeti az Isteni Örömhírt, hogy eröszakmentesen kedvesen a nem-hívö kivülállókat is meghívja maga sorai közé úgy, hogy mindeki számára ugyanzon mérce (a 10 parancsolat egyedül boldogitó igéi által a mindenkire érvényes Istentisztelet-szentáldozás és ima által) védje az azt önként elfogadni vágyó embereket a „bün=evilági szomorú-káoszt adó“ káros hatásai=boldogtalanság ellen. Az az ember aki hisz egy általános mindenkire egyformán ervényes mercének=Jézusnak megérti, hogy valamely szabályokat önmagától be kell tartson akkor is ha „nem látják“, és ezért hála´t is ad a Jóteremtö felé, megérzi majd ettöl a vágyott isteni jutalmat a szive örömét és békéjét. Nem általában egy „az erösebbek világbékéjét=amit a fegyverekkel gyilkolva mindig ujra megsértett tüz=szünetekkel“ eröszakolnak-ki. Hanem a személyes lelki békéje´t amit csakis a Jótermtö adhat meg mindenkinek és a hívö ember-nek és a reá-rábizottaknak.
4_Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános egyszer ezt igy mondta el édesanyámnak. Lehet, hogy valakinek nagyon nagy ajándékot akarok adni, amit az illetö nem ismer (fel). De ha pofákat vágok hozzá, ha rá akarom eröszakolni „az izlésemet“, akkor még az ajándék arany-nyakék sem fog örömet okozni annak akinek szántam. Aki nem ismeri az arany értékét annak az aprópénzröl a hellerröl-vagy centekröl kell beszélni. A vak-fegyelem=eröszak=szolgaság. Az alapvetö örömszerzö élet eröszakmentes öncélú Istenkövetés ami önmagában szerlemes mámoritoan jó (mint a szentségi házasságban a völegény és a menyaszony között) Ime a legegyszerübb boldogságprogram a világon:
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! …(Az elsö és legfontosabb az Ö szeretet-szava, nem a kormányok “eu jogállmaisági” joguralma pl. “most az erös EU fegyverkezési program a legfontosabb” öszerintük- namáné ajweh- hiszen ezt mások is megteszik ez egy eröszakspirál=azokat a fegyvereket meg el kell használni akkor hoznak tízszeres hasznot a gyártoinak a piacon- mint mondjuk az atógyártás-egy kiló acélra vetítve)
II. Isten nevét hiába ne vedd! …(Tisztelettel mond ki a nevét, soha se sziadalmazd Öt)
III. Az Úr napját szenteld meg! …(Ünnepelj vasárnap szentmisét-szentáldozással)
IV. Atyádat és anyádat tiszteld! …(Szüleid iránt légy hálás)
V. Ne ölj! …(ne is károsítsd a mások egészségét az másik életét tarsd tiszteletben- mert nem te hanem a Jóteremtö adta azt neki)
VI. Ne paráználkodj! …(tarsd meg a szentségi házasságban a férj és feleség=felerész intim együvéválását=egymást ne csaljátok meg a sírig tartó egyedül boldogito hüségben, mert a többi azonkivüli szex csak bonyodalmat és fájdalamt okoz minden benne résztvevöknek hosszú távon- felnötteknek és gyerekeinek egyaránt)
VII. Ne lopj! …(amiért megdolgoztál az a tiéd, a másét amiért ö dolgozott meg ne vedd el töle eröszakkal vagy furfanggal)
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! (senkit se rágalmazz meg hazug vádakkal)
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd! (más házastársára ne vess szemet -se, mert bünös megcsalás lehet belöle- ezt kerüld el elöre)
X. Mások tulajdonát ne kívánd! (más vagyonára ne ácsingózz, mert függeni fogsz töle és te csak a Jótermtö törvényeitöl függjél=attol boldog leszel- míg más csak evilági hóbort-hangulat-jóérzest ad és a végén káoszba-fulladva cserben hagy)
Ennek szellmében olvasva könyebb megérteni a „szemében-szálka, szemedben-gerenda“ példázat-ot
Lásd Máté evangeliuma 18. Fejezezet:
Az elveszett bárány.12Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? 13Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. 14Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.
A testvér figyelmeztetése.15Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. 16Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. 17Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. 18Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.
A közös ima.19Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. 20Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”
A szívtelen szolgáról szóló példabeszéd.21Akkor odalépett hozzá Péter, és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” 22„Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.
23A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. 24Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. 25Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. 26A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! 27Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. 28Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni, és követelte: Add meg, amivel tartozol! 29A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! 30De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. 31Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek, és jelentették uruknak mind, ami történt. 32Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. 33Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – 34Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. 35Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”
Osli Mosolygos Madonna könyörögj éretünk.