Szent Balázs áldása

Bár a világon szerte élő katolikusok szokásaikban, nyelvükben, a politika terén és sok másban is különböznek egymástól, mégis mindenütt megtartják azokat az Isten által ihletett ájtatosságokat és szertartásokat, amelyeket az anyaszentegyház évszázadokon keresztül megőrzött. Ilyen Szent Balázs napja is (a nyugati egyházban nem kötelező ünnepként február 3-án, a keleti egyházban február 11-én tartják), valamint az ünnephez kötődő Balázs-áldás.

Tények és legendák

Szent Balázsról kevés tény maradt fenn. Annyi ismert róla, hogy a negyedik században  a nyugat-örményországi Szebaszté városának püspöke volt, és mártírhalált szenvedett. Orvos volt, akit a város polgárai igaz embernek tartottak, és már fiatalon püspökké választottak. Amit ezen felül tudunk Szent Balázsról, az legendákból származik. A középkorban ő lett az egyik legnépszerűbb szent, és máig is nagyra becsülik, különösen Örményországban. A horvátországi Dubrovnik város védőszentje. Dubrovnikkal való kapcsolata sajátos, mivel soha nem járt a városban. 971-ben látomásban jelent meg egy helyi lakosnak, és figyelmeztette, hogy velencei haderő készül megszállni a várost. A városiak erre óvintézkedéseket tettek, a velenceiek pedig – látva, hogy a meglepetésszerű támadás esélye odalett – távoztak.

A negyedik században a Római Birodalom kettészakadt. A nyugati részeken Konstantin császár, keleten Licinius császár uralkodott. A két ország közötti folyamatos viszályok közepette az uralkodók 313 februárjában az itáliai Mediolanumban találkoztak (a mai Milánóban), hogy aláírják a mediolanumi ediktumot, amellyel a vallási üldözéseknek kívántak véget vetni. Ez a rendelet általában a keresztény történelem lényegi elemeként ismert, de a két császár között régóta dúló feszültségnek nem vetett véget. Történészek feljegyezték, hogy valójában Licinius igen mohó volt, és csak politikai célból írta alá a megállapodást. Főleg Licinius miatt keletkezhettek ismétlődő konfliktusok kelet és nyugat között, mivel ő annak ellenére, hogy aláírta a mediolanumi ediktumot, máris folytatta Krisztus követőinek üldözését. 316-ban Szent Balázs Licinius keresztényellenes intézkedéseinek áldozata lett.

Szent Balázs eleinte úgy kerülte el a letartóztatást, hogy a Szebaszté város melletti dombok közé menekült, és egy barlangban rejtőzött el. Úgy tartják, hogy egyedüli látogatói vadállatok voltak, amelyek láthatóan vonzódtak Balázshoz, és így vélhetően különleges ember-állat kapcsolat alakult ki közöttük, akárcsak évszázadokkal később szent Ferenc esetében. Végül üldözői rátaláltak Balázs püspökre, letartóztatták és Agricola római helytartó elé állították. Keresztény hite miatt megostorozták, és börtönbe vetették. A legenda szerint vagy a börtönbe vezető úton, vagy miután bebörtönözték, történt két csoda, amelyek szent Balázsnak tulajdoníthatók. Egy asszony felzaklatva jött a püspökhöz, hogy egy farkas elvitte a disznóját. Balázs imát mondott, és a farkas visszahozta a disznót. A másik eset, amelyről a szent a legismertebbé vált, így történt: egy anya könyörgött a püspöknek, hogy gyógyítsa meg fiát, akinek halszálka akadt meg a torkán, és haldoklik. Szent Balázs imádkozott a fiúért, és a gyermek meggyógyult.

Balázs püspököt mindjárt Agricola elé vitték, aki azt követelte tőle, hogy tagadja meg Jézust, ellenkező esetben megkínozzák. Balázs visszautasította a követelést. Kínzásának egyik eszköze egy vasfésű volt, amellyel fájdalmas sebeket ejtettek a bőrén. Semmiféle kínzással nem tudták elérni, hogy megtagadja Krisztust, így 316-ban lefejezték. Szent Balázs halálának körülményei egy másik szentre, Keresztelő Szent Jánosra emlékeztetnek, akit hite miatt ugyanígy bebörtönöztek, és végül lefejeztek. Szent Balázs nem kötelező ünnepén a felolvasott evangéliumot minden harmadik évben a Keresztelő Szent János mártírhaláláról szóló részből (Mk 6, 14-29) vesszük . Mind a Keresztelő, mind Szent Balázs inkább életét áldozta fel, mintsem hogy megtagadja Krisztust. Szent Balázst megkínozták, majd lefejezték, Keresztelő Szent János fejét pedig egy táncért adták fizetségül.

Szent Balázs tisztelete

A halszálkától szenvedő fiú csodálatos gyógyulása, – és az, hogy Szent Balázs orvos volt – azt a hitet keltette, hogy Szent Balázs meg tudja gyógyítani a legtöbb betegséget, de különösen a torokbetegségeket. A nyugati egyházban már a kilencedik században fordultak hozzá torokbántalmak miatt, és a 15. századtól kezdve jelent meg a torokáldás (a magyar nyelvhasználatban Balázs-áldás) szertartása.

A középkor folyamán Szent Balázs, mint csodatévő szent tisztelete Európa-szerte elterjedt, a tizennégy segítőszent egyike volt. A keresztények úgy hitték, hogy ezek a szentek számos egészségügyi problémát gyógyítani tudnak. Ma a világon mindenütt vannak Szent Balázs nevét viselő katolikus templomok.

Balázs-áldás

A Balázs-áldáshoz lehet olyan gyertyákat használni, amelyeket február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján áldottak meg, vagy megáldhatók a gyertyák a Szent Balázs püspök emléknapján tartott misén a római rituáléból vett gyönyörű imával:

„Mindenható, jóságos Istenünk! Te puszta szavaddal, isteni igéddel teremtetted a világmindenséget. Azt akartad, hogy Igéd, aki által mindent megalkottál, testet öltsön. Te, a fölséges és mérhetetlen, félelmetesen dicsőséges és csodatevő Isten rendelted így. A tebeléd vetett hitének megvallásával szent Balázs püspök és vértanú minden kínzóeszközzel bátran szembenézve elnyerte a vértanúság győzelmi koszorúját. Egyéb kegyelmi ajándékaid mellett azzal is kitüntetted őt, hogy a torokbajban szenvedőket meggyógyítsa. Kérve kérünk, ne tekints bűneinkre, hanem az ő érdemeiért és könyörgésére áldd meg és szenteld meg ezt a gyertyát. + Áraszd rá kegyelmedet, hogy mindazok, akiknek a torkát ez gyertya érinti, és benned hisznek, mentek maradjanak a torokbajtól és minden más bajtól. És szent Egyházadban neked hálát adva, boldogan magasztalják dicsőségedet és mindörökké áldott szent nevedet. Krisztus, a mi Urunk által.”

A torkukra áldást kérő hívek többnyire a mise részeként vonulnak a templom első részébe, ahol a pap áll, kezében két megáldott és piros szalaggal átkötött gyertyával. A gyertyákat X alakban tartva az áldást kérő nyakának két oldalához érinti e szavakkal:

„Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.”

A vörös szalag a mártírok vérét, az „X” alakban tartott gyertyák pedig egy másik szent, Szent András mártíromságát jelképezik, akit a hagyomány szerint X-alakú keresztre feszítettek fel. Az áldás által nemcsak betegségektől szabadulunk meg, hanem mindentől, ami távol tart Istentől.

Az olyan ájtatossági gyakorlatok, mint nagyböjtben a keresztútjárás, hamvazószerdán a hamvazkodás, nagypénteken a kereszt megcsókolása és Szent Balázs napján a torkunk megáldása lényegi részei katolikus hagyományunknak. Minden szertartás vagy ünneplés fellelkesít bennünket, felemeli szívünket. Megújulva jövünk el. Érezzük, hogy valami rendkívüli történt, és nemcsak velünk, hanem velünk együtt hívek ezreivel a világ minden sarkában. Akarva-akaratlanul is átjár a tudat, hogy jó katolikusnak lenni.

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: SimplyCatholic