Kis karácsonyi csodák: misszióban a világ másik végén
Floriane, Louis és Sidonie otthonuktól sok kilométerre távol ünnepelték a karácsonyt, amikor humanitárius misszióban voltak a legszegényebbek körében. Megtapasztalták az egyszerűséget, a szegénységet és vendéglátóik örömét, megtapasztalhatták a valódi, szent karácsonyt.
35 fok, fullasztó hőség, forró kátrányszag, mopedek lármája, betlehem szavannai állatokkal … Louis, aki 25 éves, nemigen fogja elfelejteni karácsonyát 2022-ben Thaiföldön! Földműves volt Landes vidéken, Mimizanhoz közel, de a nemzetközi szolidaritásért dolgozó katolikus nem-kormányzati szervezet, a Fidesco misszióba küldte Rayongba, egy szociális központba, amit a kamillánus atyák tartanak fenn HIV-fertőzött fiatalok és gyermekek számára. Egy éve már itt van, egyidejűleg szociális animátor, betegápoló, gyógytornász … ő, akinek semmiféle tapasztalata sincs a szociális munka és a gyógyítás terén. Érzelmekkel telten emlékszik vissza arra a karácsonyra, amit az árvaház gyermekeivel töltött. „Muszáj volt összehasonlítanom Jézust, aki olyan kicsiny és törékeny volt szegényes jászolában, azokkal a gyermekekkel, akik ránk voltak bízva, akik szintén törékenyek, betegek vagy árvák voltak, mindegyik rémséges élettörténetettel. Mondtam magamnak, hogy ezeken a gyermekeken keresztül, akiket naponta gondozok, Krisztus az, akit befogadok.”

Karácsonyok, amelyek egyetlen másik karácsonyra sem hasonlítanak
Egy másik kontinensen, Zambiában, Pierre-Yves, a Fidesco önkéntese, akit projektmenedzseléssel és építkezések felügyeletével bíztak meg, szintén felkavaró élményeket élt át a két karácsony során, amelyeket a vadon szívében töltött. A hőségen kívül a karácsonyi szentmise volt az, ami mély nyomot hagyott a 28 éves Pierre-Yves lelkében. „A karácsonyi szentmise annyira tele van örömmel, nagy tömeg van, mindenki örül, dinamikus énekek szólnak, kis jeleneteket játszanak el a diákok a mise alatt” – emlékszik vissza. „Ez a mise a karácsony megünneplése, és ennyi. Én a vadonban voltam, a legtöbb itt lakó eléggé nincstelen, ritkák az ajándékok és a lakomák, de valóságos közösség van az egyházközséghez tartozók között, mindenki hívő, ezt olyan jó látni” – meséli.
Sidonie, a 23 éves betegápolónő, egy éve, 2022 szeptemberében indult el a Fülöp-szigetekre, Talim szigetére, ahol megismerkedett a Fülöp-szigetiek karácsonyi hagyományaival és szokásaival. „Ott a karácsony hat hónapig tart! Szeptembertől kezdve már felteszik a díszeket, karácsonyi dalokat hallgatnak. Kilenc nappal karácsony előtt elkezdenek misére járni minden este, a templom dugig tele van.”
Ez a hosszú várakozási idő érintette meg Sidoniet. A várakozás olyan hosszú és olyan intenzitású, hogy az ember valami hatalmas dologra számít karácsony napján. De nem, minden nagyon egyszerűen zajlik, az emberek kedélyesen boldog karácsonyt kívánnak egymásnak. A gyerekek nem kapnak ajándékot, hanem elfutnak keresztapjukhoz és keresztanyjukhoz (mindegyiküknek van legalább negyven egyenként!) egy kis pénzt kunyerálni – magyarázza Sidonie ennek az egyszerű és vidám karácsonynak a bűvöletében, ami oly távol áll a mi európai karácsonyainktól.

Karácsony kicsiny csodái
Misszióban a legszegényebbeknél és leggyengébbeknél a karácsony csodái azonnal észrevehetőek, legalábbis azok számára, aki figyelnek rá. Floriane és Pierre, mindketten a harmincas éveikben, januárban jöttek vissza kétéves missziójukból Salvador de Bahia városából, Brazíliából. Három karácsonyt töltöttek a nyomornegyedben, ahol egy plébánián belül gyermekekkel foglalkoztak. Nagyon bizonytalan helyzetben élő gyermekekkel és fiatalokkal körülvéve szép karácsonyi történeteknek lehettek részesei. Először is, a gyermekek elkezdtek álmodozni, ugyanis egy segélyakciónak köszönhetően lehetőségük volt valami karácsonyi ajándékot kívánni, dominót vagy görkorcsolyát. „Csodálatos volt látni a gyermekeket, akik nem voltak ahhoz szokva, hogy karácsonyi ajándékot kapjanak, most pedig megengedhették maguknak, hogy álmodozzanak! Emlékszem arra a 9 éves fiúra, aki nem tudta, mit kívánjon és tőlem kért tanácsot: Tati, a velem egyidős fiúk mit kívánnak? – Ez olyan megható volt” – emlékszik vissza Floriane.

A nyomornegyedekben a karácsony arra is alkalmat ad, hogy a gyerekekkel rövid színdarabokat mutassanak be. Floriane emlékszik, milyen bonyolultak voltak a próbák a gyerekek izgatottsága miatt. “A végén, karácsony napján gyönyörű volt az előadás, de nem azért, mert tökéletes volt, hanem mert mindenki a helyén volt, és mindenki beleadta a szívét-lelkét.” Floriane emlékszik arra a kegyelmi pillanatra is, amikor egy 12 éves kislány, aki nem tudott olvasni, de ragaszkodott ahhoz, hogy elvállalja Szűz Mária szerepét, kívülről szavalta a Magnificatot. “Sírtunk, mert ez olyan csodálatos volt” – mondja Floriane.
Louis, Rayongban, szintén tanúja volt karácsony áldásának a kamillánusok központjában élő gyermekekkel. „A szentmise után nagy ünnepség volt, és a műsorszámok egymást érték a nagy színpadon. Előző este próbáltunk, és az eredmény katasztrofális volt. A gyermekek egyáltalán nem tudtak koncentrálni. Másnap teljes éberségben találtuk őket. Elkezdődött a mi számunk, és végigjátszottuk minden tévedés és hiba nélkül, dörgő taps közepette.”

Karácsony igazi értelme
A brazíliai misszió során Floriane és Pierre számára valóban kézzelfoghatóvá vált a karácsonyi misztérium. Felejthetetlen élményben volt részük egy igen szegény kunyhóban, a nyomornegyed kellős közepén. A jótékonysági missziós nővérek karácsony előtt mozgó kilencedet szerveztek: házról házra mentek, felszerelkezve egy egyszerű betlehemmel egy kicsi dobozban, és imádkoztak a családokkal. A meglátogatott családok ajtót nyitottak és mindenki bemehetett. A nővérek meghívtak minket, hogy vegyünk részt a kilenceden, és az egyik nap egy igen szegényes kis kunyhóba mentünk be, amely egy tizenkét fős családnak volt az otthona, és a helyiségek egyszerű függönyökkel voltak elválasztva. A család kitörő örömmel fogadta a kilencedet és a kis betlehemet. Ez volt az a pillanat, amelyben Pierre-t és engem megragadott karácsony misztériumának szemlélése: ez a nagy öröm, a végtelen szegénység ellenére, hogy ők fogadhatják a gyermek Jézust, a Királyt, aki nem ad anyagi javakat, hanem azért jött, hogy minket megmentsen.”

Floriane és Pierre két karácsonyt töltött a missziós irgalmas nővéreknél. Minden évben nagy ünnepséget rendeznek és a legszegényebb sorsúakat látják vendégül. „Az első évben az étkezésnél szolgáltunk fel, a második évben a zenei animáció volt a feladatunk, mi pedig nem is ismertük az énekeket és alig tudtunk portugálul!” – emlékszik vissza Floriane. „Így, szegényekként a szegények között, nagyon boldogok voltunk, hogy megoszthattuk ezeket az étkezéseket azokkal, akiket mindenki kitaszított. Nekünk nem jutott volna eszünkbe, hogy meghívjuk őket magunkhoz, de a nővérek megtették. Ezek a Brazíliában töltött karácsonyok valóban megváltoztatták a szívünket” – zárja szavait Floriane. És nem a levegőbe beszél. A misszióból hazaérkezve a pár Marseilleben telepedett le, Floraine pszichológusként dolgozik serdülőkorúakkal, Pierre pedig, aki korábban konzultáns volt, megtért és most egy Külvárosi Reménység iskolában tanít. Karácsonynak ez egy újabb kicsi csodája lenne?
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia









