Szeressük Királyunkat, Jézust, a legkisebb testvéreiben – Ferenc pápa Úrangyala imája
A liturgikus év utolsó vasárnapján, Krisztus, a Világmindenség Királya ünnepén Ferenc pápa nem jelent meg a vatikáni Apostoli Palota ablakában, hanem a Szent Márta Ház kápolnájából mondta el az Úrangyala imát. Elmélkedésében, amelyet Paolo Braida prelátus, az Államtitkárság irodavezetője olvasott fel, a Szentatya Krisztus Király stílusára mutatott rá, ami „együttérzés, irgalom, gyengédség”.
A Szentatya és Braida prelátus egymás mellett foglaltak helyett a Szent Márta Ház kápolnájának oltára előtt. Mindenekelőtt a pápa köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket, utalva rá, hogy betegsége miatt ez alkalommal nem tudja beszédét az ablakból elmondani, majd megköszönve jelenlétüket átadata a szót Braida prelátusnak, aki felolvasta a Krisztus Király ünnepének evangéliumi szakaszához írt elmélkedését.
A liturgikus év utolsó vasárnapján, Krisztus a Világmindenség Királyának ünnepén az evangélium az utolsó ítéletről beszél (vö. Mt 25, 31-46) és azt mondja nekünk, hogy az a szeretetről fog szólni – szögezte le elmélkedése elején Ferenc pápa, majd felidézte az evangéliumi szakasz színhelyét. A jelenet egy királyi terembe vezet el bennünket, amelyben Jézus, „az Emberfia” trónon foglal helyet. Lába előtt összegyűlik minden nemzet, akik közül kiemelkednek az Atya „áldottai”, a Király barátai. De kik is ők? Mi olyan különleges ezekben a barátokban Uruk szemében? – a kérdésekre elmélkedésében Ferenc pápa elsőként a világ kritériumaival válaszolt. A világ ismérvei szerint ugyanis a király barátai azok lennének, akik gazdagságot és hatalmat adtak neki, akik segítettek neki területeket meghódítani, csatákat nyerni, naggyá tenni magát más uralkodók között, esetleg sztárként megjelenni az újságok címlapján vagy a közösségi médiában. Az Úrnak pedig – a világi gondolkodás szerint – ezt kellene ezeknek a személyeknek mondania:
„Köszönöm, mert ti tettetek gazdaggá és híressé, nektek köszönhetem, hogy irigyelnek és rettegnek tőlem”.
Mindez a világ mércéjével mérve – állapította meg a pápa elmélkedésében.
Jézus kritériumai szerint azonban a barátok mások: a barátok azok, akik a leggyengébbekben szolgálták őt. Az Emberfia ugyanis egy teljesen másféle Király, aki a szegényeket „testvéreknek” nevezi, aki azonosul az éhezőkkel, a szomjazókkal, az idegenekkel, a betegekkel, a bebörtönzöttekkel, és azt mondja:
„Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”.
Ez a Király érzékeny az olyan problémákra, mint az éhezés, az otthon szükségessége, a betegség és a fogság. Ezek mind olyan valóságok, amelyek sajnos mindig nagyon is időszerűek, hiszen éhes, hajléktalan, kopott, használt ruhákba öltözött emberek gyakran megtöltik utcáinkat: minden nap találkozunk velük – szögezte le Ferenc pápa, hozzátéve, hogy ami a betegséget és a börtönt illeti, mindannyian tudjuk, mit jelent betegnek lenni, hibázni és megfizetni annak következményeit.
A vasárnapi evangéliumi szakasz tanítására utalva a pápa kifejtette: egy ember akkor “áldott”, ha szeretettel, szolgálattal válaszol ezekre a szegénységekre: nem azzal, hogy elfordul, hanem azzal, hogy ételt és italt ad, felöltöztet, ruhát ad, szállást ad, meglátogat, egyszóval közel áll a rászorulókhoz. És ez azért van így, mert Jézusnak, a mi Királyunknak, aki Emberfiának nevezi magát, a legtörékenyebb nőkben és férfiakban vannak a kedvelt nővérei és fivérei. Az ő „királyi terme” ott van felállítva, ahol azok vannak, akik szenvednek és segítségre szorulnak. Ez a mi Királyunk „udvara”. És a stílus, amellyel barátai, vagyis azok, akiknek Jézus az Ura, arra kaptak meghívást, hogy megkülönböztessék magukat, az ő stílusa: együttérzés, irgalom, gyengédség. Ezek ugyanis megnemesítik a szívet, és olajként borítják be az élet által megsebzettek sebeit.
Az elmélkedés utolsó szakaszában a pápa arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: hisszük-e, hogy az igazi királyság az irgalomban áll? Hiszünk-e a szeretet erejében? Hisszük-e, hogy a szeretet az ember legkirályibb megnyilvánulása és a keresztény ember számára pótolhatatlan követelmény? És végül tegyük fel magunknak egy különleges kérdést: vajon a Király barátja vagyok-e, azaz közvetlenül, személyesen is érintettnek érzem-e magam azoknak a szenvedő embereknek a szükségleteiben, akikkel életem során találkozom?
Elmélkedése végén Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott:
„Mária, az Ég és Föld Királynője, segítsen nekünk, hogy szeressük Jézust, a mi Királyunkat a legkisebb testvéreiben”.
Forrás: Vatican News
