Szűz Mária segítségével legyünk az evangélium hiteles tanúi – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a „szív kettősségének” veszélyére hívta fel a figyelmet, elemezve Jézusnak az írástudókra és farizeusokra vonatkozó kemény szavait.

A Szentatya emlékeztette a híveket, különösen azokat, akik a társadalmi vagy egyházi életben felelősségteljes szerepet töltenek be, hogy nincs helye a kétszínűségnek. Ne a látszattal törődjünk, hanem elsőként éljük meg azt, amit szavainkkal hirdetünk. A szív kettőssége kockáztatja keresztény tanúságtételünk hitelességét – tanította katekizmusában Ferenc pápa.

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus az írástudókról és farizeusokról, vagyis a nép vallási vezetőiről szól – mondta beszéde elején a Szentatya. Ezekkel a hatóságokkal szemben Jézus nagyon kemény szavakat használ:

„mert mondják ugyan, de nem teszik”,

Mt 23,3

és

„Minden tettükkel arra törekszenek, hogy föltűnjenek az emberek előtt”.

Mt 23,5

Ez az, amit Jézus mond – hangsúlyozta Ferenc pápa: mondják és nem teszik, és mindent, amit tesznek, csak a látszat kedvéért teszik.

A pápa ezután a következő két szempontot elemezte beszédében: a mondás és a cselekvés közötti távolságot, valamint a külső elsőbbségét a belsővel szemben.

A mondás és a cselekvés közötti távolság. Az első szemponthoz fűzve gondolatait Ferenc pápa utalt rá, hogy Jézus, Izrael e tanítóinak képmutató életüket veti szemükre. Ők ugyanis azt állítják, hogy másoknak Isten Igéjét tanítják, és hogy a jeruzsálemi Templom tekintélyeként tisztelik őket: ugyanakkor egy dolgot prédikálnak, de azután másképpen élnek. Jézusnak ezek a szavai a próféták, különösen Izajás szavait idézik – emlékeztetett rá a pápa:

„Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem”.

Iz 29,13

Ez az a veszély, amelytől óvakodni kell: a szív kétszínűsége – fejtette ki a Szentatya, hozzátéve, hogy a mi számunkra is fennáll ennek a veszélye, a szív kettőssége, amely kockáztatja tanúságtételünk hitelességét, személyi és keresztényi hihetőségünket.

Mindannyian megtapasztaljuk, hogy törékenységünk miatt van egy bizonyos távolság a között, amit mondunk és amit teszünk; azonban más dologról van szó a kettős szív esetében, vagyis, amikor – egy olasz mondás szerint – „egy lábbal két cipőben” élünk anélkül, hogy ez problémát okozna számunkra. A pápa erőteljes szavakkal óvott a képmutatás veszélyétől, különösen akkor, amikor arra kaptunk meghívást az életben, a társadalomban vagy az egyházban, hogy felelősségteljes szerepet vállaljunk, emlékezzünk rá, hogy nincs helye a kétszínűségnek! Egy papra, egy lelkipásztori kisegítőre, egy politikusra, egy tanárra vagy egy szülőre mindig érvényes ez a szabály: kötelezd el magad, hogy elsőként meg is éled azt, amit mondasz, amit hirdetsz. Ahhoz, hogy valaki hiteles tanító legyen, először hiteles tanúnak kell lennie – szögezte le Ferenc pápa.

A Szentatya ezután rátért a második szempontra, amely az előző következménye: a külső elsőbbsége a belsővel szemben. A kétszínűségben élő írástudók és farizeusok valóban aggódnak amiatt, hogy el kell rejteniük következetlenségüket, azért, hogy megmentsék hírnevüket. Ugyanis, ha az emberek tudnák, hogy valójában mi van a szívükben, ezek a tanítók megszégyenülnének, és elveszítenék minden hihetőségüket. Ezért olyan tetteket hajtanak végre, hogy igaznak látszódjanak, hogy „megmentsék a tekintély látszatát”. Ez a trükk nagyon elterjedt: sminkelik az arcukat, sminkelik az életüket, sminkelik a szívüket. Ezek a „kikozmetikázott” emberek nem tudnak az igazság szerint élni – fejtette ki a pápa, hozzátéve, hogy mi is sokszor érezzük ennek a kétszínűségnek a kísértését!

Ferenc pápa beszédében arra buzdított, hogy fogadjuk be Jézusnak a vasárnapi evangéliumi szakaszban elhangzott figyelmeztetését és tegyük fel magunknak is a kérdést: vajon megpróbáljuk-e gyakorolni azt, amit prédikálunk, vagy kétszínűségben élünk? Egy valamit mondunk és mást teszünk? Csak azzal törődünk, hogy külsőleg kifogástalannak mutatkozzunk, ki legyünk kozmetikázva, vagy őszinte szívvel törődünk belső életünkkel is?

Végül a Szentatya Máriához fohászkodott:

„Forduljunk a Szűzanyához: Ő, aki becsületesen és alázatos szívvel élt Isten akarata szerint, segítsen bennünket, hogy az evangélium hiteles tanúi legyünk”

– fejezte be a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott katekézisét Ferenc pápa.

Forrás: Vatican News