Ki a jó pápa?

Egy pápa halálakor nagy a kísértés, hogy összehasonlítsuk az egyházfőket: ez vajon észszerű dolog? És keresztényi? Xavier Patier író számára minden egyes pápa éppen az az ajándék, amelyre egy generációnak szüksége van.

A nagy zűrzavarban, amelyen most az Egyház keresztülmegy, a legnehezebb nekünk, híveknek az, hogy engedjük, hogy úgy szeressenek, amilyenek vagyunk, azért, hogy mi is szeressük egyházunkat olyannak, amilyen. Nagy a kísértés, hogy összehasonlítsuk XVI. Benedek pápát és Ferenc pápát és igencsak kevéssé evangéliumi panaszkodásba kezdjünk. Már akkor megtapasztaltuk ezt a jelenséget, amikor XVI. Benedek pápa II. János Pál pápa utóda lett, és valójában így volt ez minden egyes pápa trónra lépésénél.

Minden pápa vértanú

A keresztények emberek: ki nem állhatják a változásokat. Egy bizonyos pápa halála mindig egy bizonyos generáció gyásza is, az öregedés szele csapja meg az őt ismerő közösséget. Egyetlen generáció sem szereti átadni a stafétabotot. Biztosan akadtak olyan jó keresztények, akik szomorúan észlelték, tapasztalták, hogy Linusz pápának nem volt olyan karizmája, mint Péternek, vagy hogy Anaklét pápa nem volt olyan bölcs, mint Linusz pápa, vagy Kelemen pápa nem volt olyan erős, mint Anaklét pápa. Az eucharisztikus ima úgy dönti el a kérdést, hogy együtt idézi őket: Linusz, Anaklét és Kelemen pápákat. Ők a mi pápáink és szent vértanúink.

Ebben a korszakban, amikor a leszámolások bestsellerré válnak, emlékeznünk kell arra, hogy Isten szeretete egy olyan számla, amelynek soha nincs végelszámolása. Minden pápánk egyben vértanú is. Sem Benedek pápa, sem Ferenc pápa nem kivétel ez alól: ha kételkedünk ebben, akkor olvassuk el, hogy mit írnak róluk az újságok, és képzeljük el, mit viselnek el. Minden egyes pápa az az ajándék, amelyre egy generációnak szüksége van.

A világ szükségletei

Húsz évszázadon keresztül Krisztus minden egyes helytartója, néha vagy gyakran, titokzatosan engedelmeskedett Isten akaratának, hogy választ adjon a világ szükségleteire. Ahelyett, hogy azon lamentálnánk, hogy „régen bezzeg jobb volt” vagy hogy „jobb lenne másképpen”, fogadjuk el, hogy úgy szeretjük századunkat, korunkat, ahogyan azt Urunk is szereti. Nem azért alapította egyházunkat, hogy szidja a bűnösöket, sem azért, hogy a megkeresztelteknek megengedje, hogy a Római Kúria ellen dühösködjenek, hanem hogy megbocsássa a bűnöket.

Forrás: Aleteia
Fordította: Hegedüs Katalin