Miért választották a Károly nevet II. János Pál számára a szülei?
Karol Wojtylának, a későbbi II. János Pál pápának a szülei, fiuk keresztnevét Boldog Ausztriai Károly tiszteletére adták, akinek halála 100. évfordulójára 2022. április 1-jén emlékeztünk.
Megdöbbentő megnyilatkozás. A 100 évvel ezelőtt (1922.04.01) elhunyt Ausztriai Károly fia, Rudolf főherceg (1919-2010) az emlékirataiban elmeséli, hogy II. János Pál egy vatikáni magánaudiencián, különös tekintettel édesanyja Zita császárné jelenlétére (1892-1989) egy vallomást tett. Az audienciára egész családját meghívta.
Önmagához híven, II. János Pál nagyon szívélyesen fogadta az egész Habsburg családot. Egy adott pillanatban a pápa láthatóan örömmel közeledett a császárnéhoz. Ez utóbbi letérdelt és megcsókolta a pápai gyűrűt. Mindenki meglepetésére a pápa is így tett, magyarázván, hogy ő meg a „császárnéjával” áll szemben. A lengyel pápa, miután hosszan és szeretettel beszéltek a császárné elhunyt hitveséről, megkérdezte: „Tudja Ön, hogy miért hívnak engem Karolnak? (Karol=Károly) Mert apám nagyon csodálta Ausztriai Károly osztrák császárt, akinek ő is a katonája volt! Az ő tiszteletére nevezett el engem Karolnak.”
Valóban, II. János Pál édesapja a birodalmi hadsereg altisztje volt abban az időben, amikor szülővárosa, Wadowice az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte (1772-től 1918-ig). Ő tehát 1916. november 21-től, Ferenc József halálának napjától kezdve Ausztriai Károly főparancsnok katonája volt.
1918. november 11-én a hosszú ideje az orosz, német és osztrák-magyar birodalom között felosztott Lengyelország újra visszanyerte a függetlenségét. Ausztriai Károly ezt jegyezte fel 1920-ban a naplójába: „A lengyel állam újjászületése igazságos cselekedet volt, mert nincs a lengyel népnél hazafiasabb nemzet, és a történelemben nem volt nagyobb igazságtalanság, mint Lengyelország felosztása.”
Karol Wojtyla atyja örvendett ennek a nem remélt újjászületésnek, és nagy csodálója maradt Ausztria Károly alakjának, mind annak Lengyelország Európában elfoglalt helyéről alkotott elképzelése, mind pedig mindenekelőtt Károlynak a hite által diktált meggyőződése miatt, mivel ennek az uralkodónak az élete középpontjában Isten állt. Ausztriai Károly a trónralépésétől kezdve szüntelenül a szétszakadó Európa békéjének előmozdításán munkálkodott. Ráadásul ő volt az egyetlen uralkodó, aki elfogadta XV. Benedek pápa békejavaslatát.
A történelem szeszélye: Károly 2004. október 3-i, Szent Péter téri boldoggá avatásán II. János Pál pápa volt az, aki kiemelte:
„A keresztény alapvető kötelessége abban áll, hogy mindenben a Isten akaratát keresse, azt felismerje és kövesse. Az államférfi és keresztény Ausztriai Károly naponta tűzte ki maga elé ezt a kihívást. A béke barátja volt. Számára a háború „rettenetes dolognak” tűnt. Hatalomra kerülve, az első világháború forgatagában igyekezett elődöm, XV. Benedek békekezdeményezését előmozdítani. Károly császár már a kezdetektől fogva az alattvalóinak szentelt szolgálatnak tekintette a hivatalát. Legfőbb célkitűzése az volt, hogy politikai tevékenységében is a keresztény szentségre való hivatását kövesse. Ez volt az oka, hogy a szociális támogatásnak olyan nagy jelentősége volt a szemében. Legyen példakép számunkra, különösen azoknak, akik ma politikai felelősséget viselnek Európában!”
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia
