Hajnalbíborban ég a menny – egy ismeretlen költő húsvéti verse

Ismeretlen szerző (9-10. század)

Hajnalbíborban ég a menny

Hajnalbíborban ég a menny,
Énektől visszhangos a lég,
Ujjong a győzelmes világ,
Üvölt a rettegő Pokol:

Midőn amaz erős Király
Halálsetét tárnáiból
Az Atyákat élet szabad
Verőfényére hozza fel.

Sírját nehéz kő zárta el,
Őrizte zsoldos őrsereg,
De fölkelt győzedelmesen
És eltemette a halált.

„Elég a gyász, elég a könny,
Feledve már a fájdalom,
Feltámadt a halál-törő!” –
A fényes angyal így kiált.

Hogy mindörökké megmaradj,
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bűnhalál elől,
Kiket az élet újraszült.

Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott
S a Vigasztalónak velük,
Most és örök időkön át.

Fordította: Sík Sándor