Útravaló évközi 24. hétre
„…Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt.” (Mk 7,34-35)
Amikor Jézus feloldja a süketnéma nyelvét és helyreállítja hallását, eszembe jutnak a fogyatékkal élő emberek, akikkel munkám során találkozom.
Az ő világuk a mi világunkkal nehezen találkozik. Mégis, magunkat többször sajnálom, hiszen ők – szemmel láthatóan – többször élik meg a jelen pillanat örömében hétköznapjaikat, mint mi – magunkat normálisnak tartó emberek, akik sokszor nehezebben éljük át vagy éljük meg (éljük túl?) mindennapjainkat.
Amikor beszélünk, többször is megtapasztaljuk, hogy nem úgy értenek meg minket, ahogy azt mi szerettük volna. Vagy pedig meghallgatunk másokat – és mégsem értjük jól őket.
Jó lenne meghívni beszélgetéseinkbe a Mestert is, hogy segítsen gondolataink megfogalmazásában és másokra való figyelésünk során. Megkérni Őt, hogy megnyíljon nyelvünk és egyértelműbben fogalmazzunk. Megnyíljon fülünk és jól halljunk…
Megkérni Őt: tegyen egészségessé, egész emberré…
Különösen akkor, amikor nagyon is annak hisszük magunkat…
Áldott Hetet!
