Tudod-e, hogyan segít Szűz Mária a hétköznapjainkban?
Példakép mindenki számára, Szűz Mária a mi Édesanyánk. Egész életünk során tanít és vezet. Így cselekszik hétköznapjainkban, megnyitja lelkünket a Szentlélek hatásaira, és vezet minket az imádság útján.
Az Istenanya mindig az Úr közvetlen közelében élt. Létének első pillanatától kezdve állandóan fokozódó szenvedélyes szeretet és hálaérzés töltötte el, ami Isten szívébe vezette őt, aki magához öleli, magába meríti, bevonja elgondolásaiba, akaratába, minden gondolatába és érzésébe. Állandóan Isten jelenlétében van, teljesen átadja magát neki, tökéletesen elfelejtkezve önmagáról.
Máris létezésének teljes erejével azt akarja, hogy ez a szenvedélyes szeretet, ami őt betölti, minket is hatalmába kerítsen. Mert ő Anya, az Élet Anyja és az Élet az ő Fia. Ne tagadjuk meg tőle azt a boldogságot, hogy minket is betöltsön ez az Élet, tökéletesen, mindenben, amik vagyunk és cselekszünk, megállás nélkül és haladéktalanul.
Szűz Mária a csendre tanít minket
Az Isten Anyja csendre tanít minket, de nem akármilyen csendre. A belső csendről van szó, ami nélkül nem lehetséges igazi ima. Ez a csend nehéz nekünk, mert fecsegők vagyunk, szétszórtak, ezer lényegtelen dolog tereli el figyelmünket. Az Isten Anyja mélységesen csendes, mivel teljesen egyszerű. Csak Istenhez kötődik és csak az ő akaratát keresi. Felfedi nekünk a csend titkát. A csend nem bocsátkozik vitába, erőszakba: elégszer tapasztalhattuk már, hogy erőlködéseink gyakran feszültségeket eredményeznek, amik maguk is ártalmára vannak a csendnek. Mária misztériumát szemlélve megértjük, hogy a csend leginkább a belegyezés gyümölcse, az önakaratról való lemondás, ami a lelket békére hangolja. Elég lemondani önmagunkról, átadni magunkat, a gyermek teljes bizalmával.
Szűz Mária közbenjár értünk
A rózsafüzér során állandóan ismételjük: „Imádkozzál érettünk bűnösökért”. Ez az alázatosan ismételt ima, ami szegénységünk mélyéből fakad, felkelti bennünk az üdvösség iránti szomjúságunkat. Ha szívből könyörgünk, nem külsőségesen, nem formálisan, vagy ami még rosszabb, nem dicsekvésből („én bizony minden nap elmondom a rózsafüzért”), akkor ez a kiáltás előbb vagy utóbb megtöri szívünket és kitárja a Szentlélek világosságára. Szűz Mária arra is tanít, hogy átadjuk magunkat az irgalmasságnak. Ő a teremtmények között első, akinek szíve megtört, anélkül, hogy bűnt követett volna el, egyszerűen azért, mert tudta, hogy mi a bűn, mivel látta Fiát a kereszten meghalni a bűn miatt. Ő az első teremtmény, aki bocsánatban részesült, mivel előre megőriztetett a bűntől, ami a megbocsátás legfőbb foka.
Szűz Mária „védelmünk a tűz ellen”
Isten egészen közel van hozzánk, de ugyanakkor teljesen más, mint mi és szeretetének tüze felperzselő. Minél jobban kívánjuk ezt a szeretetet, annál nagyobb szükségünk van Mária alázatosságára, hogy elérhessük. Isten szeretete túlságosan hatalmas számunkra, van benne valami elviselhetetlen, befogadhatatlan, kivéve, ha elfogadjuk, hogy egészen kicsinyek legyünk, Máriával együtt. Hol nyilvánul meg Isten szeretete a lenagyobb erővel? A kereszten. Éppen itt adta nekünk édesanyját, hogy újra kisgyermekek lehessünk, képesek arra, hogy behatolhassunk a szentháromságos szeretet misztériumába.
Szűz Mária Jézushoz vezet minket és Jézus őhozzá vezet
Lássunk világosan: a célunk Jézus. Még akkor is, ha imáinkat Máriához, a szentekhez és az angyalokhoz küldjük, imánk alapvetően Istennek szól egyedül. Amikor gyermekeinket imádkozni tanítjuk, fontos, hogy ne helyezzük Jézust és Máriát ugyanolyan szintre. De nincsen versengés Jézus és Mária között. Ha egyiküket arra kérjük, hallgasson meg, azzal nem kockáztatjuk, hogy elhanyagoljuk a másikat. Mária semmit sem tart meg saját magának, fia felé irányít minket. Ugyanakkor minél inkább életünk központjává tesszük imánkat, annál inkább érezzük annak szükségességét, hogy Szűz Mária értünk való könyörgésére támaszkodjunk. A Szentháromság perzselő szeretete Mária karjaiba vezet el minket, aki menedék az ő gyermekei számára.
Írta: Christine Ponsard
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia
