Nehéz misszió – Egy kenyai nővér jobb jövőt remél, az üres jamaikai templomok ellenére is
A múlt hónap két egymást követő vasárnapján a plébánia egyetlen papjának társaságában Agnes Mwongela nővér elment a jamaikai Mandeville-i egyházmegye Szent Kereszt katolikus plébániájához tartozó egyik templomba, és a templomban senkit sem talált.
Mindkét vasárnap a kenyai nővér egy darabig elidőzött a templomban és abban reménykedett, hogy egy vagy két keresztény mégis csak megjelenik a szentmisén. Mivel senki nem jött, visszatették a pap kézitáskáját a kocsiba és eljöttek.
Agnes nővér 17 éve szolgál Jamaikában. “Ön mit tenne a helyemben?” – mondja az ACI Afrique-nak, amikor megkérdezik, hogyan érintette őt, hogy elmegy egy távoli helyre és senkit sem talál a szentmisén. – “Eleinte is nagyon rossz volt a helyzet. Kíváncsi voltam, hogy az emberek miért menekülnek az egyházi tevékenységektől és a Szentmisétől, miközben nagyon szép templomépületeik vannak.”
Amikor Agnes nővér 2003 februárjában először jött Jamaikára, lenyűgözték őt a Kubától délre fekvő szigeten álló gyönyörűszép templomépületek.
A szülőföldjén megszokott keményfa padok helyett a jamaikaiaknak szövetkanapéik vannak, hogy kényelmes legyen a híveknek az ülés.
“Azt gondoltam, mivel annyira szép a templom a kényelmes ülésekkel, bizonyára sok keresztény jár szentmisére. A pap azt mondta, várjak még az igazsággal a következő vasárnapig.” Megdöbbenésére azon a vasárnapon csak néhány idős katolikus jött el misére. Egyetlen fiatal sem volt közöttük.
“Tele életerővel, energiával jöttem a plébániára, és szívesen vettem volna részt a fiatalokkal olyan tevékenységekben, amelyektől erősödött volna hitük. Megdöbbentem, mert a következő napokon, amikor találkozót beszéltem meg a fiatalokkal, nem jött el senki” – meséli a 62 éves nővér.
“Soha nem volt 10 kereszténynél több egy misén. Néha, több vasárnapon át mindannyian eltűnnek; odamegy a pap és nem talál ott senkit”, mondja, hozzátéve, hogy a helyzetet még inkább súlyosbította a koronavírus-járvány, amelyben a keresztények teljesen eltűntek, noha fizikailag lehetséges volt a részvétel az egyházi szertartásokon.
A Nairobi Miasszonyunk Mennybevitele Nővérek (ASN) rendjének tagja azt mondja, ő mindent megtett, hogy az emberek részt vegyenek a szentmisén.
“Volt, amikor a plébánia autójával vittük a gyerekeket a misére. Mielőtt hazavittük őket, a plébánián játszottunk. Megpróbáltuk megszerettetni velük az egyházat. De egy adott ponton végül mindig cserbenhagytak” – meséli. – „16 évesen a gyerekek már nem járnak templomba. Serdülőkorban már nem találják az egyházat vonzónak.”
A kenyai nővér szerint úgy tűnik, a jamaikaiak a szórakoztató tevékenységeket kedvelik. Az egyház mélyebb megismerése nem érdekli őket. A decemberi ünnepek alatt, amikor a katolikusok többsége egyházi ünnepeken vesz részt, a jamaikaiak a piacra tódulnak, vásárolgatnak, és más mulatságokban vesznek részt – mondta Agnes nővér.
Az egyházmegyében is csökken a hivatások száma. “Nagyon sok lánnyal és fiatal fiúval próbálok beszélni a vallási élethez való ragaszkodásról. Vicces okokat sorolnak, hogy miért nem vonzza őket a mi életmódunk, és a kérdéseimen is nevetgélnek” – mondja.
“Megosztom az örömhírt mindazokkal, akik hallgatni akarják, akár katolikusok, akár nem. Ellátogatok az otthonaikba, velük imádkozom és megosztom velük Isten szavát. Ha elmerészkedünk olyan peremterületekre is, ahol sok a nehézség, jobban tudjuk értékelni a bennünk uralkodó erős hitet.”
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: aciafrique.org
